Menü

Egy új tudomány határán - neuropedagógia

Mi a neuropedagógia? Mondhatnánk, hogy semmi, ilyen nincs is, hiszen a tudományegyetemen nem képeznek neuropedagógusokat, nem tartanak neuropedagógiai kurzusokat. Vajon van-e, lehet-e létjogosultsága ennek a szóösszetételnek?

Az alábbi sorokban kísérletet teszek arra, hogy megvizsgáljak néhányat azon érvek és ellenérvek közül, melyek a neuropedagógia és neuropedagógus kifejezések használata ellen és mellett felhozhatók.

Neuropedagógia a fejlesztésben


Mozgásterápiás fejlesztőként adja magát számomra a kifejezés használata. A mozgás segítségével dolgozó fejlesztő eljárások nagyrészt megegyeznek abban, hogy bizonyos idegrendszeri érési, szerveződési folyamatok létrejöttét tűzik ki célul, magukat pedig pedagógiai fejlesztőeljárásként aposztrofálják. Ebből a szemszögből vizsgálva tehát a neuropedagógia felfogható egy olyan megközelítésként, mely a tanítás-tanulás folyamatának neurológiai, idegrendszeri alapjait vizsgálja. Igyekszik megtalálni az idegrendszer szerveződése, megkésett fejlődése, illetve esetleges kimutatható sérülései és a tanulási zavarok közti összefüggést. Az összefüggés feltárásán túl megpróbál válaszokat is adni az ezek által felvetett problémákra és különböző fejlesztési javaslatokat tenni. A fejlesztésben pedig az idegrendszer érésének serkentését, jobb szerveződését tűzi ki célul és azt várja, hogy az idegrendszert célzó, mozgásos fejlesztőfeladatok hatására a tanulási képességekben álljon be pozitív irányú változás.

Kézenfekvő ellenérvként hozható fel ebben a megközelítésben a neuropszichológia, mint létező tudományág, ami a fent tárgyalt jelenségekkel foglalkozik. A neuropszichológia elsősorban a különböző idegrendszeri elváltozások egyénre gyakorolt pszichés hatásait vizsgálja. Mint ilyen sokszor magyarázó erővel bír egy-egy tanulás, vagy magatartási zavar kapcsán. Meglátásom szerint a viszonya a neuropedagógiához hasonló lehet, mint a pszichológiának a pedagógiához: alaptudományként szolgál, melynek eredményei a pedagógiai gyakorlatba beépülnek. A neuropedagógia ebből a szempontból inkább alkalmazott tudomány lehet. Ha úgy tetszik a neuropszichológia megmondja, hogy miért működik vagy működhet egy-egy fejlesztőeljárás; a neuropedagógia pedig hozzáteszi, hogy a mindennapi pedagógiai munkában mit kell tennünk a gyerekekkel, hogy jobban tanuljanak.

Neuropedagógia az oktatásban

Az oktatásban a neuropedagógia egy új szemléletmód meghonosodását jelenthetné. Sokszor tapasztalom, hogy a tanmenetek nem igazodnak megfelelően a gyeremekek fejlődési sajátosságaihoz és hogy a pedagógusok alapvető neurológiai, neuropszchiológiai ismeretek híján irreális elvárásokat támasztanak a gyerekekkel szemben. A neuropedagógia muníciót szolgáltathatna egy olyan szemlélethez, amelyben nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyerekek életkori sajátosságaira, amelyben jelentősen felértékelődnek a készségtárgyak, amelyben értelmét veszíti a kampányszerű tanulással megszerzett lexikális tudás és előtérbe kerülnek a hétköznapokban is hasznos ismeretek és kellő időt hagynak a gyerekeknek a tudásuk elmélyítésére, a hosszú távra elsajátított tartós ismeretszerzésre.

Kézenfekvő ellenérv, hogy a mai pedagógiai változások is ebbe az irányba mutatnak. Ha azonban az idegrendszer sajátosságait figyelembe véve közelítünk ehhez a kérdéskörhöz, elkerülhetjük az esetlegességeket. Pontos ismeretek birtokában olyan változtatásokat kezdeményezhetünk, melyek valóban a gyermekek érdekeit szolgálják, és nem csak a gyermek, hanem a pedagógus számára is kellemesebb, több sikerélményt nyújtó hellyé tehetik az oktatási intézményeket.

Ki a neuropedagógus?

Azt hiszem, pillanatnyilag nem lehetnek túl sokan. Olyan pedagógusok, akik munkájukban igyekeznek tekintettel lenni a gyermeki idegrendszer sajátosságaira. Ismerik az idegrendszer fejlődését, felépítését, működésének jellemzőit, és ezeket képesek kihasználni, képesek ezekre építeni mindennapos pedagógiai munkájuk során.


Jó úton jár a neuropedagógusság felé az a tanító, aki nem próbál alsóban elvont nyelvtani szabályokat tanítani a gyerekeknek, mert tudja, hogy még csak a konkrét műveleti szakasznál járnak a fejlődésben és központi idegrendszerük szervezettsége még nem teszi lehetővé számukra, hogy ezeket igazán megérthessék. Jó úton jár az a középiskolai tanár, aki az új tananyag megtanítása és visszakérdezése után hagy legalább két hetet az emléknyomok hosszú távú emlékezeti rendszerben történő rögzítésének és csak ezután irat belőle dolgozatot. Jó úton halad az a tanító, aki ha kell intenzív testmozgással szakítja meg az írás-olvasás tanítását, mert tudja, hogy ezzel olyan neurotranszmitterek termelődést serkenti az idegrendszerben, melyek majd megkönnyítik a gyerekek számára a tanulást. És végül jó úton halad az a fejlesztőpedagógus, aki az idegrendszer szerveződését elősegítő, mozgásos fejlesztőeljárással kezdi a tanulási zavaros gyermekek fejlesztését, mert tudja, hogy enélkül nehezen érhetne el sikereket.

Úgy gondolom a neuropedagógia egy napjainkban születő tudomány, melynek első művelői már köztünk vannak, még ha nem is hívják őket neuropedagógusnak.

Kulcsár György
Forrás: www.tanulasinehezsegek.hu

Télen otthon gyerekekkel

Amikor a téli hóesést a latyakos, esős, szürke és borult utálatos időjárás váltja fel, egész napos esővel, sötéttel, szeles hideggel, akkor bizony bent rekedünk eleven gyermekeinkkel egy lakásban. Vajon mi mindennel köthetjük le figyelmüket a négy fal között?

Nem, nem és nem! avagy a hiszti pozitív hatásai

A hisztizés a gyermekek érzelmi fejlődésének egyik nagyon fontos állomása, sok jótékony hatása van. Gondoltad volna?

5 párkapcsolati tévhit kritikája - egy kismama szemszögéből

Minden friss anyukára komoly feladat vár: új életritmust kell kialakítania a pici babája mellett. Ilyenkor bármely pici problémából nagy lufit tudunk fújni, de az esetek többségében nem olyan megoldhatatlan és végzetes ez a pár probléma, mint amilyennek érezhetjük. Ideális esetben, ebben a kezdeti időszakban kezdődik meg az események folyamatának láncolatából összeálló átalakulás, mikor is újfent közös hangot alakíthatunk ki párunkkal.

Öt hasznos baba-mama applikáció a fittség jegyében – vajon segítenek?

A telefonok ma már szinte hozzánőttek a kezünkhöz. Ha nincs is folyamatosan a markunkban a kis eszköz, de biztosan ott van a közelünkben. Telefonunkat szomorú vagy sem, a világért se hagynánk otthon – főleg nem egy sűrű, programokkal teli napon. Ezen gondolkodtunk éppen, mikor összegyűjtöttünk öt applikációt, ami nagyban segítheti egy friss kismama, vagy egy elfoglalt nagycsaládos édesanya életét, ha épp ideje sincs elmenni bármerre otthonról, de mégis szeretne odafigyelni magára.

Súlyfelesleg várandósság alatt és után

A nők körében a súlyfelesleg témája nem csupán várandósság idején kérdés, hiszen a mindennapjainkban, ha nem is vágunk bele a gyermekvállalásba, akkor is komoly gondot okoz, hogy miként egyensúlyozzuk ki étrendünket, és nem pusztán esztétikai, hanem egészségügyi szempontból is – mit és honnan szerezzünk be? Mihez tartsuk magunkat? Ebben az útvesztőben jól jön néha egy kis segítség.