Menü

Apanapló 9. rész – Azok a bizonyos első napok...

A babával töltött első napok egyszerre jelentenek állóképességi és fizikális felmérést, kommunikációs tréninget, önismereti, illetve párkapcsolati tesztet. És mindenekelőtt egy soha vissza nem térő lehetőséget.

Az első gyermeküket váró „kisszülők” rendszerint kevésbé gondolnak bele abba, hogy mi lesz a szülés után, ami olyan nagy dolog, hogy leköti minden figyelmüket. Van azért valami sejtelmes, homályos elképzelés, amelyet mások elbeszéléseiből, anekdotáiból rakunk össze, de ki koncentrál a kutyasétáltatás fárasztó és gyötrelmes pillanataira akkor, amikor először meglátja a kis farokcsóváló, kedvesen nyüszítő szőrgombócot.

Két hét után persze mi sem lettünk tapasztalt szülők, viszont ez a rövidke idő elég volt arra, hogy lássuk, életünk véresen komoly, visszafordíthatatlan fordulatot vett. Először is az újszülött bizonyos értelemben még simán tekinthető magzatnak, s mint ilyen neki a Föld egy természetellenes közeg. Az újdonsült szülők nyerték meg a feladatot, hogy megfigyeljék és igyekezzenek kiismerni viselkedését, igényeit ebben a számára ismeretlen, idegen környezetben. Soha vissza nem térő lehetőség! Ez a művelet a kórházban töltött napok alatt nem tűnik olyan kilátástalan feladatnak, de vigyázat!, a dolog becsapós, mert a babaipari szakmunkások (értsd: a gyermekágyi ápolónők, akikről mi csak a legpozitívabb értelemben nyilatkozhatunk) aztán piszokul értik a feladatukat. Más a felállás, amikor a mi kis kócos emberpalántánkkal hazai pályán, közönségsegítség nélkül kell farkasszemet nézni. Egy az egyben. A gyönyörű pofika és a hihetetlenül mély, kedves szemek ekkor válnak igazán félelmetessé...:)

Hamar rájöttem, addig nem apa az apa, amíg meg nem látja csemetéje ínyét. Miközben őszintén csodálja, hogy tudja valaki ekkorára tátani a száját ilyen decibelleadás közben, addig elnosztalgiázik azon a nem is régi képen, amikor büszkén tartotta dagadó mellén a szülőszoba és a rokonok előtt békésen szundító gyermekét. Talán még glória is volt, meg angyalszárnyak, de ma már ezekért keményen meg kell dolgozni.

Gyakorló szülőségbe csöppenni olyan, mint amikor az ember elmegy nyaralni és úgy érzi soha nem ér véget az első nap, az utazási időszak, amikor hajnalba kelt, nagyon fáradt, bizonytalan és az összes holmija szanaszét hever. Más környezetbe, időzónába került.

Ami az anyát illeti, nos ő is megér egy kis megfigyelést ebben a periódusban. Valószínűleg ő a világ legboldogabb zombija, egy ősanyai ösztön hajtotta, önjáró robot, amely nem igényel alvást, evést is csak azért, hogy ne legyen gond a tejjel... Az anya emellett tele van aggódással és indokolatlan bizonytalansággal, viszont ezt jól kiegészíti/semlegesíti az apa teljesen alaptalan magabiztossága.

Az első napokban a szülőket olyan kérdések foglalkoztatják, akikre még soha, senki nem tudott egyértelműen válaszolni, és ez nem is fog változni, de azért mégsem feleslegesek. Miközben sorba állnak fejünkben a kérdőjelek, talán észre sem vesszük és már csináljuk is. Hogy mit? A szülőséget.

Fotó:
pixabay.com

Betegek világnapja: sok népbetegség megelőzhető lenne helyes korai táplálással

Magyarországon a diabétesz, az elhízás és a kardiovaszkuláris betegségek is egyre többeknek okoznak problémát, pedig a népbetegségek megelőzésért mi magunk tehetünk a legtöbbet. Immunrendszerünknek fontos szerepe van többek között a betegségek elkerülésében és egészségünk megőrzésében, ezért érdemes kiemelt figyelmet fordítani védekezőképességünk megerősítésére. 1993 óta február 11-én tartják a betegek világnapját, amelynek alkalmából az Első 1000 Nap elnevezésű egészségügyi tájékoztató kampány szakemberei a betegségmegelőzés és a kisgyermekkori immun erősítés fontosságára hívták fel a figyelmet.

Beteg gyerekkel otthon

Nem alszik éjjel. Csillog a szeme. Forró a homloka, arca, háta. Izzad. Lázas. Nyűgös. Beteg. Hétfő reggel van.

10 tanács – Hogyan légy kiegyensúlyozott anya?

A legtöbb anya mindenképpen ösztönösen ráérez a feladataira és kötelezettségeire, és nincs szüksége tanácsadó anyukákra, mégis nagyon valószínű, hogy minden már édesanyának akad ilyen ismerőse. Ideális esetben egy kedves védőnő és egy talpraesett gyermekorvos jelenlétében úgyis minden olyan kérdésre választ kaphat az anyuka, melyre esetleg önmagától nem ébred rá.

A második baba – bevállaljuk vagy sem?

Sokan nemhogy a második, de már egyáltalán a baba gondolatától is megrettennek. Pedig ha egy igazán jó szövetséget alkotsz a pároddal, akkor valójában pusztán csak szervezés és megbeszélés kérdése, hogy be merjétek-e vállalni az első után akár a második babát is, de mindenképpen fontos, hogy biztos családi környezetbe érkezhessen a pici.

Tabutéma: a szülési fájásokról és aggodalmakról – őszintén

A szülésig hosszú út vezet, azonban az állapotosság és szülés szakaszaival kapcsolatban megannyi tévhit kering. Igen, talán nem olvasunk eleget vagy kérdezünk az orvosunktól, de a nők között így is túl nagy a csönd, hiszen kevesen mernek úgy nekimenni a szülésnek, hogy pontos tájékoztatást kapnak arról, hogy mire is számíthatnak. A leendő kismamákat a gyakoroló anyukákat nem igazán akarják ijesztgetni, pedig pontosan emiatt jár rengeteg egygyermekes anyuka úgy, hogy soha többet nem akarja vállalni a szülési fájdalommal járó érzést.