Menü

A lélek homeosztázisa – keressük, vagy kerüljük az egyensúlyt?

A homeosztázis alapvetően egy biológiai élettani fogalom, amit eredetileg belső környezet (milieu intérieur) néven definiáltak. Az élő szervezet egyfajta alkalmazkodó képességét jelenteti, amely a külső és a belső tényezőkre is úgy reagál, hogy az viszonylagos biológiai állandóságot biztosítson, azaz stabilitást nyújtson a változások mellett is a megfelelő dinamikus reakciók révén. A cél tehát a dinamikus állandóság: ez biztosít a sejtek számára megfelelő környezetet. A szervezet ugyebár mindig kiegyenlítésre törekszik: a fájdalomérzet alapvető funkciója az elme figyelemfelhívása arra, hogy a test valamely pontján probléma lépett fel. Amíg a szervezet megfelelően működik, addig képes a tényezők kiegyensúlyozására, például az adrenalin hatására fellépő vérnyomás-növekedés csökkentésére a vészhelyzet elmúltával.

De mi a helyzet a lélekkel? Ha azt a fogalmat említjük, hogy „belső környezet”, akkor manapság már a lelki tényezőket is a belső környezetünkhöz soroljuk. Pszichológiai berkekben is használják a homeosztázis fogalmát: a harmónia megteremtésére való képességet, a belső egyensúly megtartására irányuló cselekedetet értik alatta. A cél az, hogy valamilyen lelki kérdéseket érintő élethelyzetben ne hagyjuk reakció nélkül az adott eseményt (mert ez lappangó módon felhalmozódó problémákat okozhat), de a reakció ne is legyen túlzó, mert akkor már túllendülünk az egyensúlyi állapoton.

A lelki egyensúly megteremtésére nem mindenki törekszik. Sokan igyekeznek nem gondolni például a betegségük lelki vetületeire, és ez gátolhatja a gyógyulást. Az elkerülő technika ideig-óráig működhet, de ez a fentiek szerint azt jelenti, hogy „válasz nélkül hagyjuk” a történéseket, a kihívásokat. A helyzet tudatosítása nélkül pedig nem lehet elindulni a megoldáskeresés útján.

„Sokan élünk úgy, hogy elkerüljük a homeosztázist, hogy vigyázunk arra, hogy soha ne érezzük jól magunkat. Abban a pillanatban, amikor jól érezzük magunkat, úgy megijedünk, hogy azonnal elkezdjük nem jól érezni magunkat, mert azt tanultuk meg, hogy nem szabad a homeosztázisba belemenni. Ezek az emberek nem egyszerűen félnek, hanem félnek félni. Aki fél félni, az rettenetesen összezsugorítja az életét. Annak az egész élete arra irányul, hogy vigyázzon, nehogy olyan helyzetbe kerüljön, ahol légszomja lesz, vagy ahol tehetetlenül érzi magát.” – írja Feldmár András.

A testi és lelki egyensúly tehát egyaránt csak akkor következhet be, ha az ember reagál a környezetére, az őt ért behatásokra, változásokra, nem hagyja azokat figyelmen kívül, viszont reakciója nem túlzó. Ha a szociális kapcsolatokat nézzük, akkor a félelem egyaránt lehet forrása az elkerülő és a túlzó reakciónak is. Aki fél konfliktusba keveredni, az gyakran inkább csendben marad, de a heves reakció, a kiabálás is eredhet félelemből: ha valaki tart attól, hogy nem hallgatják meg, nem értik meg – de sajnos ezzel éppen az ellenkező hatást váltja ki, mint amit szeretett volna.

Dr. Kapócs Gábor szerint „Az egyensúlyt nem elég megkeresni és jó szerencsével megtalálni, s ha már megtaláltuk, megpróbálni megőrizni. Az életben az egyensúlyt folyamatosan újra kell teremteni! Mert az egyensúly megteremtése igazi művészet. Az élet művészete és a kormányzásé is egyben.”  

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy pl. egy párkapcsolatban nem elég a tűz őrzése, folyamatosan újra kell lobbantani azt. Ha úgy tekintünk rá, mint ami mindig ég, úgy vélhetjük, csak egy kis gyújtóst kell rádobnunk, melynek révén máris újra megmelegszik a szívünk. Ez hosszú távon kevés lehet: a párunkat újra és újra meg kell hódítanunk, mintha csak most ismerkedtünk volna meg. Így lehet ez az üzleti életben is: egy vállalkozásnak nem elegendő minden nap ugyanazt a kiváló színvonalat hoznia a szokásos szolgáltatásaival. Elő kell rukkolnia folyamatos, a külvilág igényeire szabott újdonságokkal ahhoz, hogy bevételét tartani, vagy növelni tudja, hiszen a felvásárló-piac igényei is folyamatosan változnak. De emellett vannak olyan tényezők, amelyeket állandósítani kell, például a minőséget, a közvetlen ügyfélkapcsolatot, vagy a pénzügyek koordinációját.

S hogyan építhetjük be mindezt a saját életünkbe? Járjunk nyitott szemmel, igyekezzünk tudatosak lenni, és elkerülés helyett szembenézni a problémákkal és a feladatokkal. Ugyanakkor próbáljuk reakcióinkat koordinálni, és a helyzetre szabni. Ember legyen a talpán, aki erre egyedül képes, és bizton állíthatjuk róla: jó kormányos. Kérhetjük azonban a családunk, barátaink segítségét, de valamilyen lelki vezető, pszichológus, vagy egyéni meditáció is vezethet minket a lelki, és egyúttal testi homeosztázis eléréséhez vezető úton. Hiszen manapság legalább 8-10 klasszikus pszichoszomatikus betegséget ismernek, amelyek a stresszre, lelki okokra vezethetőek vissza, de egyes nézetek szerint minden egyes betegség lelki eredetű. 

Fotó:
pixabay.com

Alul motivált vagyok – mi a baj velem?

A motivációnk elvesztése könnyen depresszióba sodorhat minket. Hogy ezt a veszélyt elkerüljük, muszáj megtalálni az okainkat, és megváltoztatni azokat, vagy legalábbis tenni a változásért.

Rémálmok

Vajon van olyan ember, aki még sosem ébredt remegő lábakkal, erősen dobogó szívvel és izzadó homlokkal amiatt, hogy álmában valami iszonyú dolog történt vele? Valószínűleg nincs. A rémálmok nem válogatnak. De akkor nem is tudjuk elkerülni őket?

Dolgok, amelyek gátolnak a fejlődésben

Sokszor azt gondoljuk, mindent jól csinálunk: megfelelően táplálkozunk, az edzéstervünk is stimmel, sőt, még eleget is pihenünk, de valami még sincs rendben. Ez egy jel lehet arra, hogy igenis valamit gyökeresen meg kellene változtatnunk a siker érdekében.

Újévi fogadalom – hogyan tartsuk be?

Szinte törvényszerűnek mondható, hogy ha az újév szóba kerül, hallhatunk negatív példákat a fogadalommal kapcsolatban. Ha esetleg szóba hozod, hogy te szeretnél valamit megfogadni ez alkalomból, mindig csoportosan jönnek azok a válaszok, amelyek le akarnak beszélni róla, mondván, hogy úgysem tartod be. De hogyan tegyél fogadalmat úgy, hogy ne vallj vele kudarcot?

Ünnepek utáni depresszió

Talán hónapokkal, hetekkel előtte lázban égünk, készülődünk rá. Amilyen csillogóak az ünnepek, sokaknál olyan szürkék az utánuk következő hétköznapok. De mi az oka ennek az érzésnek, miért érezzük magunkat rosszabbul karácsony és szilveszter után?