Menü

Milyen változásokat hozhat a szociális életpályamodell bevezetése?

Egy éve tart az egyeztetés a szociális szféra és a Kormány között a szociális szféra bérezéséről. A kérdés sürgető, ugyanis hiába népszerűek a főiskolák, egyetemek szociális ágazati képzései, egyre többen hagyják el a pályát, vagy már a végzettség megszerzése után sem kezdenek ezen a területen dolgozni a kiemelkedően alacsony bérezés miatt. Beszédes, hogy a szociális szférában hat éve volt utoljára béremelés.

Tény, hogy nagyon nehéz fizetésben kompenzálni a szociális területen dolgozók munkáját, ahogy ez természetesen sok más területre elmondható: ez a feladat komoly lelki erőfeszítéseket és forrásokat igényel. A szociális szakemberek foglalkozzanak akár idősekkel, hajléktalanokkal, szenvedélybetegekkel, nehéz sorsú családokkal, vagy bármilyen mással, a feladat jellegéből adódóan naponta komoly kihívásokkal találkoznak. A munka gyakorta nem is veszélytelen. Ugyanakkor nehéz ezt a feladatot a számok nyelvére lefordítani, hiszen a munka által teremtett haszon inkább egyfajta társadalmi nyereség, valamint jóléti társadalmi alapelvárások kielégítését szolgálja.

A megbecsülés mégis nagyon fontos, hiszen épp a tevékenység jellegéből fakadóan különösen veszélyezteti a kiégés az itt dolgozó szakembereket. Ezen a területen nem csak a szakmai kollégán múlik, hogy az ember mennyire érzi magát kompetensnek, döntéshozónak, irányítónak, és gyakorta kell kudarchelyzetekkel, sikertelenséggel megbirkózni. Sőt a siker, vagy az eredmény fokmérője is teljesen más, így mindezen tényezőket figyelembe véve valódi elkötelezettség kell ahhoz, hogy valaki helyt álljon ezen a szakterületen. Hát még ha a bérezés is ilyen alacsony…

A szociális életpályamodell célja az, hogy a végzettség mellett a munkatapasztalatot is figyelembe vevő bérezés alakuljon ki, amely hosszú távon kiszámítható bérezést, magasabb fizetéseket biztosít. Ezzel kívánják anyagi és erkölcsi értelemben is elismerni a szociális szférában dolgozók elhivatott munkáját. Az egyeztetések jelenleg is zajlanak. Az Emberi Erőforrások Minisztrériuma állítja, hogy azért is tart egy éve az egyeztetés, mert elkötelezettek a pozitív változások irányába, a szakma viszont csalódott az elhúzódó egyeztetések miatt.

Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár szeptemberben kijelentette, hogy az elkötelezettségüket mutatja, hogy év elejére hat munkacsoportot állítottak fel, amely a szociális életpálya kidolgozásával foglalkozik, valamint bérpótlékot is meghatároztak, hogy a pozitív tendencia megmutatkozzon.

Ugyanakkor a szociális szféra nem elégedett, mivel állítják: a bérpótlék összegei bruttóban értendők, mire nettó összeggé változnak, szinte jelentéktelen összegre zsugorodnak az átlagos szociális szakemberek fizetésében. Sajnálatosnak tekintik, hogy év elején az érdekvédelmi szervezetek bevonása nélkül állapították meg a bérpótlékokat. Ez az oka annak, hogy ez a kis béremelés nem volt elég a tűzoltásra, és a szféra türelmetlen az életpályamodell bevezetése kapcsán.

Aggodalmukat fenntartják a legutóbbi hírek, miszerint a rokon tevékenységet végző pedagógiai asszisztensek bérezése a legutóbbi szabályozások értelmében 20%-ot csökkent, mert a pótlékokat kiterjesztés helyett elvették, így sokan már a létminimum alatti bért kapnak, ami szintén a pályaelhagyásra ösztönzi azokat a szakembereket, akik gyakorta hasonlóan nehéz munkát végeznek, mint a szociális szférában tevékenykedő kollégáik, például ide tartoznak a fogyatékos személyekkel dolgozók.

Mindenki bízik benne, hogy az átmeneti időszak után kedvező változások várhatóak, és a szociális szféra bérrendezésére hamarosan sor kerül. Mindez nyilvánvalóan nemcsak a pénzről szól, hanem a szakembereken keresztül közvetetten érinti azokat a nehéz sorsú, és/vagy hátrányos helyzetű embereket is, akikkel a szociális kollégák dolgoznak. Remélhetőleg az egyeztetések kedvező és gyorsan kivitelezhető eredményre jutnak, hiszen mindez közös társadalmi érdek. 

Fotó:
pixabay.com

Terjed az izomdiszmorfia

Sajnos az étkezési zavarok jelentkezhetnek már a gyermekkorban is. Sokáig csak az anorexiáról, bulimiáról olvashattunk, hallhattunk. Viszont egy kevésbé ismert betegség is létezik, ami az izomdiszmorfia.

Hátráltató szokásaink bűvkörében

Bizonyára tudjuk magunkról, ha rossz szokások rabjai vagyunk. Ezek nemcsak látványosak és sokszor taszítóak, de az egészségünkre is károsak lehetnek. Továbbá azzal is tisztában lehetünk, hogy jobb lenne ezektől megszabadulni, de eddig nem éreztünk magunkban kellő erőt hozzá.

A szívből jövő hála dupla öröm

Számos kutatás bizonyította, hogy a hála gyakorlása az egyik leghatékonyabb dolog az érzelmi és a pszichológiai jólét tekintetére nézve. Egy 75 évig tartó megfigyelésben kimutatták, hogy a hála a legerősebb indikátora a boldog életnek. Hasznos lenne ezt az érzést többet gyakorolni a mindennapokban is nem csak egy röpke pillanatig az ünnepek ideje alatt.

Segítség! Nincs időm magamra!

Nem ismeretlen a jelenség, hogy nincs időnk magunkra, mert mindig van mit csinálni, a tennivalók listáján mi magunk vagyunk az utolsó pont, és a nap végén mindig a „Majd holnap” kategóriába soroljuk magunkat. S ez így megy éveken keresztül. Mégis mit tehetünk ennek megváltoztatására?

Mindent a pszichikai éhségről

Sokan észre sem veszik, de a szó szoros értelmében habzsolják az életet. Majd jön az önsanyargatás, lelkiismeret-furdalás és ez egy spirálon keresztül újra és újra visszatérő jelenséggé válik. Hogy mi áll ennek az ördögi körnek a hátterében? Erre a következőkben fény derül.