Menü

Tanulás, vagy sport?

A gond ott van, hogy az országban a legtöbb helyen ez még mindig jogos kérdés. Pedig egyáltalán nem kellene, hogy az legyen. Jó hír, hogy a változásra már komoly törekvések vannak.

A legtöbb sportoló gyermek már életének egészen korai szakaszában szembekerül azzal kérdéssel, hogy akkor: tanulás, vagy sport? Egy régi és rossz beidegződés az, hogy a sportolás a tanulás rovására megy. Természetesen mehet, de ennek egyáltalán nem szabad magától értetődőnek lennie. Az oktatásban tehetnek a legtöbbet azért, hogy ez a rossz beidegződés egyszer és mindenkorra kikopjon a köztudatból.

Az oktatási rendszernek, az iskolának és a tanárnak kell(ene) alkalmazkodnia a sportoló diákhoz, persze csak és kizárólag azokhoz, akik szeretnének tanulni. Mert az egy rendkívül rossz tendencia, hogy a megnövekedett iskolai teher miatt a fiatalok előbb, vagy utóbb felhagynak a sporttal. Ez egészségügyileg és társadalmilag is komoly, hosszú távú és széleskörű problémákat vet fel. A követelményeket természetesen nem kell és nem is szabad csökkenteni, inkább az iskolai időbeosztáson lenne ildomos finomítani, valamint a tananyag megtanításának és számon kérésének ütemezését átgondolni azok esetében, akiknek erre szükségük van sportos elfoglaltságuk miatt.

A legveszélyeztetettebb csoportot ebből a szempontból az élsportolók jelentik, hiszen a profi sport általában egész embert kíván. Ugyanakkor a közvélekedéssel ellentétben egyáltalán nem zárja ki egymást a továbbtanulással. Egyszerűen össze kell egyeztetni a kettőt. Míg korábban csodabogárnak tartottak egy jogot végzett focistát (érdekes, a diplomás vízilabdáson sosem csodálkoztak az emberek), a jövőben egyre több olyan élsportolónk lehet, aki egyetemi vagy főiskolai végzettséggel is rendelkezik a sikeres pályafutás mellett.

Erre komoly központi törekvések vannak, egyre több felsőoktatási intézmény hirdet speciális programot, amelyben a követelmény ugyanaz, az oktatás és számonkérés ütemezése azonban igyekszik alkalmazkodni a sportolók különleges időbeosztásához. Az egyetemeknek jól jönnek a neves és eredményes sportolók, míg utóbbiak is nagyon jól járhatnak, hiszen értékes végzettséget, képzettséget tudhatnak magukénak, amelyet karrierjük után bátran felhasználhatnak.

Fotó:
pixabay.com

5 kreatív szülő-gyerek program, ami a gyerekek fejlődését is segíti

Az együtt töltött minőségi idő semmivel sem pótolható a gyerekek szellemi és mentális fejlődése szempontjából, ráadásul a közös programok a szülőknek is segítenek a töltekezésben. Legyen szó például közös sütés-főzésről, meseolvasásról vagy mesehallgatásról, ezek a tevékenységek mind segítenek elmélyíteni a szülő és a gyerek közötti kötődést, támogatják a kicsik fejlődését, és nem utolsó sorban rengeteg boldog közös emléket is begyűjthetnek velük.

Kutya a családban

Lakótelepen nőttem fel, sajnos soha nem volt háziállatom, így nem volt lehetőségem megtapasztalni, milyen érzés egy házi kedvenc a családban, ám költözésünk óta fontolgatom, hogy menhelyről hazaviszek egy kutyust.

Iskolai telefonhasználat pro és kontra

Mai témánk apropóját az adta, amit a minap olvastam a világhálón: a brit iskolákban szigorú ellenőrzési rendszert vezetnek be: az iskolák felelőssége lesz, hogy a diákok ne használhassák a mobiltelefonjukat a tanórákon. Iskolai telefonhasználat pro és kontra.

Ha nem múlik a gyereknél a köhögés…

Téli-télvégi időszakban gyakrabban betegek a gyermekeink, s különösen azok a gyerekek hajlamosak az influenzára, elhúzódó hurutos és/vagy száraz köhögésre, akik közösségbe járnak, azaz bölcsisek, ovisok vagy iskolába járnak, tehát szinte minden csemete.

A gyerekek harmada nem reggelizik otthon

A gyerekek harmada nem reggelizik otthon, ami azt jelenti, hogy éhgyomorra indulnak el reggel – állapította meg egy kutatás, melyből sajnos megállapították, hogy három gyerekből egy reggelizés nélkül indul el otthonról az óvodába, iskolába.