Menü

Szelídítsük meg a sárkányt – egy est Soma Mamagésával

Soma Mamagésa szombathelyi előadásán jártunk, melynek címe: Hogyan ne sárkányosodjunk el? Soma abban igyekezett útmutatást adni, hogy felismerjük a sárkány típusú nőt, embert, megismerjük, mi áll viselkedésének hátterében, és hogy az okokat megértve könnyebben tudjuk őt kezelni, higgadtabban tudjunk rá reagálni. Rövid szubjektív beszámolónk következik.

Ez az előadás egy igazi pozitív csalódás volt. Mindig is „bírtam” az olyan embereket, akik valamilyen módon lelkileg segíteni próbálnak másokon, nyitott lélekkel élnek, és igyekeznek másoknak is ehhez útmutatást adni. Somát azonban a média valamiféle határbontogató egyéniségnek akarja eladni, hogy az emberek felfigyeljenek rá, kritizáljanak, huhogjanak, és mondhassák azt, hogy „Atyaúristen!” Az is lehet, hogy mindezt a saját jelleme produkálja, vagy provokálja. De az tény, hogy ezt a fajta energiát, ami belőle árad, csak részben lehet átadni írásban, vagy a tévéképernyőn keresztül. Igaz, egyszer már láttam élőben Somát: ugyanarra a hajnali buszra szállt fel a Blahán, amivel mi is utaztunk haza a buliból. Kicsit hallgattam a beszélgetését, és fáradtan az jutott eszembe róla, hogy „nem az én stílusom”. Mindezt elfelejtve most kíváncsian az első sorba ültem, és milyen jól tettem! Fellépett a színpadra, és már az első poénjával lekenyerezte a közönséget. Rögtön feloldódtunk, amint nőiesen megrázta magát, és pajkosan felénk kacsintott.

Mit mondhatnék, rengeteget nevettünk. Pedig látszólag ugye nem vidám a téma: hogy egy nő valamiféle megfeleléskényszerből, maga, vagy mások által felé támasztott elvárások okán addig dolgozik a munkahelyén, a háztartásban, a gyereknevelésben, míg egy elcsigázott, fáradt és hisztis, mindenért perlekedő nő lesz belőle, még akkor is, ha valaha egy huncut és kalandvágyó csaj volt. A hétköznapok bedarálják ezt az oldalát, marad hát a fásultság és a veszekedés. Kaptunk egy kis történelmi betekintést is, hogy miként jutottak el a nők a sárkányosodásig, mi előzte meg a nő öntudatra ébredését, és hogy mire éheztek ki a mai kor női. Nem, nem csak a szexre… Hanem a tudásra és tanulásra, az önérvényesítő munkára és a szabadságra is. Ennek ellenére a sárkányi szerep minden, csak nem szabadság: a nő a rossz hangulat, és a látszólag kötelező feladatok rabja. Pedig senki sem fog fegyvert a fejéhez, de vélt, vagy valós kényszer hatására akkor is elmosogat, ha már éjfélt ütött az óra. Igaz, éppen ezért igen kényes rá, hogy mindenki vigyáz-e például a keserves munkával megteremtett rendre. És így minden apróságot támadásnak vél: a szeretetlenség és az oda nem figyelés jelének tekinti, ha valaki nem teszi be a cipőjét a cipősszekrénybe, amikor hazaér.

Nem egy könnyű helyzet, ha valaki magára ismer, mint sárkányra. Ez egy nagyon kemény útnak a kezdete. Egyrészt fáj a felismerés, fáj a múlt, és nehéz a jövő. Legtöbben nem is mernek kilépni belőle akkor sem, ha pislákol bennük a láng: valami nem jó így. Hisz még mindig könnyebb a biztos rossz, mint a bizonytalanul bekövetkező jó, hisz annak megvalósulása esetleges, és az az út még egy járatlan, ismeretlen ösvény. Nehéz az elfogadás, és találni kell töltődést hozó energiákat.

Nem érdemes a sárkányt kritizálni, mert vélhetően támadással fog reagálni. Azzal kerülhetünk előrébb, ha meghallgatjuk, szeretjük (akkor is, ha az épp felénk fordított személyét nem könnyű). Érdemes megpróbálni átkondicionálni, kiolvasztani a fájdalom alól.

Ehhez hasonló témákat érintettünk, a fentiekről bővebben az előadás címével azonos könyvben olvashatnak Somától.

Könnyedén elrepült az előadás pár órája, majd következett a dedikálás. Soma Mamagésa fáradhatatlan erővel írta alá a könyveket, miközben mindenkivel váltott pár szót, sőt mindenkinek egyenként bemutatkozott. Ez nagyon szimpatikus volt, ahogy az is, hogy örömmel fényképezkedett mindenkivel, és mindegyik képhez jutott egyes pajkos mosoly, vagy arckifejezés. Nem éreztük, hogy mi az ötezredikek vagyunk a közönségből.

Azt is meg kell jegyeznem, hogy végre nem voltam eltiltva a cikk megírásától. A legtöbb előadásról csak óvatos jegyzetet lehet készíteni, mert hangsúlyozzák, az ott elhangzottak védett információk. Soma nem is értette ezt a nézőpontot, mondván, mindenki szabad ember, azt csinál, és arról ír, amiről akar.

Őszintén remélem, hogy egyre többen lesznek majd, akik felébrednek, vagy legalább ébredeznek, és hasonlóan gondolkodnak. Mert ennek a nőnek valami átütő energiája volt, és bennem olyan kommunikációs gátakat szabadított fel arra az estére, amit már rég tapasztaltam. Mindez nem lehet véletlen – hisz véletlenek nincsenek.

Fotó:
pixabay.com

Testi-lelki harmónia

Mikor egészségről, vagy betegségekről beszélgetünk, gyakran a kézzel fogható dolgokban keressük a megoldást. Az egészséges reformételekben és gyógyszerekben, s megfeledkezünk sokszor arról, hogy testi állapotunk mellett, lelkileg milyen módon tehetünk saját életünkért. A testi-lelki harmónia szorosan összefügg, és nem működhet egyik sem a másik nélkül.

Konfliktuskalauz

Ha konfliktusba kerülünk, akkor védekezhetünk, támadhatunk, okoskodhatunk, vagy kiléphetünk. Egyik se tűnik igazán jó megoldásnak… Esetleg van más mód is? Valami… egyenlőbb? Lássuk…

Férfi testképzavar: az izom-dysmorphia

A nők körében előforduló testképzavarok, táplálkozási rendellenességek széles körben ismertek: a bulimia és az anorexia tüneteit a tájékozottságunknak köszönhetően ma már könnyebben észrevesszük. De kevesen tudják, hogy létezik ezeknek a pszichés betegségeknek az ellentéte is: az izom-dysmorphia. De hogyan ismerhető fel?

Kifogás vagy motiváció? Melyiket választod?

Aggasztó adat: egyre kevesebb magyar sportol! Egy friss uniós felmérés szerint a magyarok több mint fele semmilyen sporttevékenységet sem folytat. A kutatás kitér arra is, hogy nemcsak Magyarországon, az unióban is kevesen mozognak: átlagosan 46 százalék a nem sportolók aránya. Vajon mi az oka ennek?

Evészavarok III. - Bulimia

Az anorexia nervosa után elkülönített kórkép. Közismertté Lady Diana /walesi hercegné/ érintettsége miatt vált. Az anorexiához hasonlóan a pszichiátriai elnevezésben szerepel a nervosa (ideges) szó, utalva arra, hogy elsősorban lelki eredetű kórképről van szó. Lássuk, mit is tudunk manapság erről a betegségről!