Menü

Szelídítsük meg a sárkányt – egy est Soma Mamagésával

Soma Mamagésa szombathelyi előadásán jártunk, melynek címe: Hogyan ne sárkányosodjunk el? Soma abban igyekezett útmutatást adni, hogy felismerjük a sárkány típusú nőt, embert, megismerjük, mi áll viselkedésének hátterében, és hogy az okokat megértve könnyebben tudjuk őt kezelni, higgadtabban tudjunk rá reagálni. Rövid szubjektív beszámolónk következik.

Ez az előadás egy igazi pozitív csalódás volt. Mindig is „bírtam” az olyan embereket, akik valamilyen módon lelkileg segíteni próbálnak másokon, nyitott lélekkel élnek, és igyekeznek másoknak is ehhez útmutatást adni. Somát azonban a média valamiféle határbontogató egyéniségnek akarja eladni, hogy az emberek felfigyeljenek rá, kritizáljanak, huhogjanak, és mondhassák azt, hogy „Atyaúristen!” Az is lehet, hogy mindezt a saját jelleme produkálja, vagy provokálja. De az tény, hogy ezt a fajta energiát, ami belőle árad, csak részben lehet átadni írásban, vagy a tévéképernyőn keresztül. Igaz, egyszer már láttam élőben Somát: ugyanarra a hajnali buszra szállt fel a Blahán, amivel mi is utaztunk haza a buliból. Kicsit hallgattam a beszélgetését, és fáradtan az jutott eszembe róla, hogy „nem az én stílusom”. Mindezt elfelejtve most kíváncsian az első sorba ültem, és milyen jól tettem! Fellépett a színpadra, és már az első poénjával lekenyerezte a közönséget. Rögtön feloldódtunk, amint nőiesen megrázta magát, és pajkosan felénk kacsintott.

Mit mondhatnék, rengeteget nevettünk. Pedig látszólag ugye nem vidám a téma: hogy egy nő valamiféle megfeleléskényszerből, maga, vagy mások által felé támasztott elvárások okán addig dolgozik a munkahelyén, a háztartásban, a gyereknevelésben, míg egy elcsigázott, fáradt és hisztis, mindenért perlekedő nő lesz belőle, még akkor is, ha valaha egy huncut és kalandvágyó csaj volt. A hétköznapok bedarálják ezt az oldalát, marad hát a fásultság és a veszekedés. Kaptunk egy kis történelmi betekintést is, hogy miként jutottak el a nők a sárkányosodásig, mi előzte meg a nő öntudatra ébredését, és hogy mire éheztek ki a mai kor női. Nem, nem csak a szexre… Hanem a tudásra és tanulásra, az önérvényesítő munkára és a szabadságra is. Ennek ellenére a sárkányi szerep minden, csak nem szabadság: a nő a rossz hangulat, és a látszólag kötelező feladatok rabja. Pedig senki sem fog fegyvert a fejéhez, de vélt, vagy valós kényszer hatására akkor is elmosogat, ha már éjfélt ütött az óra. Igaz, éppen ezért igen kényes rá, hogy mindenki vigyáz-e például a keserves munkával megteremtett rendre. És így minden apróságot támadásnak vél: a szeretetlenség és az oda nem figyelés jelének tekinti, ha valaki nem teszi be a cipőjét a cipősszekrénybe, amikor hazaér.

Nem egy könnyű helyzet, ha valaki magára ismer, mint sárkányra. Ez egy nagyon kemény útnak a kezdete. Egyrészt fáj a felismerés, fáj a múlt, és nehéz a jövő. Legtöbben nem is mernek kilépni belőle akkor sem, ha pislákol bennük a láng: valami nem jó így. Hisz még mindig könnyebb a biztos rossz, mint a bizonytalanul bekövetkező jó, hisz annak megvalósulása esetleges, és az az út még egy járatlan, ismeretlen ösvény. Nehéz az elfogadás, és találni kell töltődést hozó energiákat.

Nem érdemes a sárkányt kritizálni, mert vélhetően támadással fog reagálni. Azzal kerülhetünk előrébb, ha meghallgatjuk, szeretjük (akkor is, ha az épp felénk fordított személyét nem könnyű). Érdemes megpróbálni átkondicionálni, kiolvasztani a fájdalom alól.

Ehhez hasonló témákat érintettünk, a fentiekről bővebben az előadás címével azonos könyvben olvashatnak Somától.

Könnyedén elrepült az előadás pár órája, majd következett a dedikálás. Soma Mamagésa fáradhatatlan erővel írta alá a könyveket, miközben mindenkivel váltott pár szót, sőt mindenkinek egyenként bemutatkozott. Ez nagyon szimpatikus volt, ahogy az is, hogy örömmel fényképezkedett mindenkivel, és mindegyik képhez jutott egyes pajkos mosoly, vagy arckifejezés. Nem éreztük, hogy mi az ötezredikek vagyunk a közönségből.

Azt is meg kell jegyeznem, hogy végre nem voltam eltiltva a cikk megírásától. A legtöbb előadásról csak óvatos jegyzetet lehet készíteni, mert hangsúlyozzák, az ott elhangzottak védett információk. Soma nem is értette ezt a nézőpontot, mondván, mindenki szabad ember, azt csinál, és arról ír, amiről akar.

Őszintén remélem, hogy egyre többen lesznek majd, akik felébrednek, vagy legalább ébredeznek, és hasonlóan gondolkodnak. Mert ennek a nőnek valami átütő energiája volt, és bennem olyan kommunikációs gátakat szabadított fel arra az estére, amit már rég tapasztaltam. Mindez nem lehet véletlen – hisz véletlenek nincsenek.

Fotó:
pixabay.com

A hangészlelés és az alvás 'parazitája': a túlhallás

Sajnos a mindennapi köztudatban nem nagyon van benne az érzékeny hallás más néven túlhallás elváltozása/adottsága/betegsége. A helyzeten változtatni lehetne, de sajnos még maga a szakma se teljesen nyitott erre. Mi megtesszük a magunkét: jöjjön hát a túlhallás bemutatása a teljesség igénye nélkül.

Ingerültség – mondj rá nemet!

Az őszi időszak sem kevésbé stresszes, mint a téli, a tavaszi vagy a nyári. Főleg azoknak, akik nem szeretik az időjárás szélsőséges változásait, a hirtelen nagy terheket, nehezen birkóznak meg a változó szokásokkal vagy a rövidülő napokkal. De bármilyen évszak is legyen, fontos, hogy az ingerültségünket ne vezessük le másokon, és a saját feszültségünk ne legyen a kapcsolataink romboló tényezője.

Hagyd magad aludni!

Abban a rohanó világban, amiben élünk, nem az alvás szerepel az első helyen a fontossági sorrendben. Pedig az alvás, a pihenés alapvető dolog, létszükséglet, az egészséges életünk alapja és egy fontos hormon termelődésének az ideje. Jó hír azonban, hogy megfelelő táplálkozással ezen is segíthetünk!

A sírás jótékony hatásai

Bár a sírás nem pozitív történésként él bennünk, és a legtöbben negatív érzelmeket és élményeket csatolnak hozzá, mégis rengeteg pozitív dolog is eszünkbe juthatna róla. Például már az örömkönnyek is olyan dolgok, amelyek melegséggel töltik el az ember szívét. De még ezen kívül is találunk bőven hasznot benne.

A jelen ajándékainak kicsomagolása

A mai rohanó társadalmunkban sokan panaszkodnak, hogy nem tudják megélni a pillanatot tömérdek befolyásoló tényező miatt. A fókuszálatlan, szelektív figyelmünk, múlton való rágódásunk és félelmeink kihatással vannak az itt és mostra. Szeretnék tippeket adni, amelyek hasznosak lehetnek, hogy jobban fókuszáljunk a jelenünkre.