Menü

Engedd el az egódat és boldogabb leszel

A legtöbb vita és veszekedés azért születik, mert az emberek az egójukért harcolnak. Ez azt jelenti, hogy a személyiségünk ezen része az igazságot keresi, méghozzá a saját igazunkat próbálja bebizonyítani. Csakhogy így nem a megoldás felé haladunk…

Vegyünk egy klasszikus problémás szituációt egy házasságban: a férj/feleség a másik fél szerint ritkán mosogat. Pozitív esetben ennek a megbeszélése úgy zajlana, hogy a házaspár leül, és megbeszélik ezt a kérdést: "Drágám, zavar, hogy nagyon ritkán mosogatsz el magad után."

Jobb esetben még ezt is hozzá lehet tenni: - Bár észrevettem, hogy csütörtökön mégis megcsináltad, és ezt nagyon szépen köszönöm, boldoggá tettél vele. Ha ezt rendszeresítenénk, jobb kedvem lenne a hétköznapokban, és megkönnyítenéd a dolgom.

És erre a másik fél azt felelné, hogy megérti a felvetést. Ha nem is ért vele teljesen egyet, de ezen felesleges vitatkozni, célravezetőbb valamilyen konkrétumot és kompromisszumos megoldást megbeszélni, ami teljesen kézzel fogható: minden hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap elmosogat az a fél, akit megkérnek rá. Így ő is tudja, hogy mely napokon hárul rá a feladat, de azt is, hogy kedden nem fognak vele a mosogatáson vitatkozni. Ehhez természetesen kell a másik fél is, aki valóban nem veszekszik a közbeeső napokon, hanem hasonlóképp tartja magát a megbeszéltekhez.

Ezzel szemben hogy zajlik egy klasszikus vitatkozás? Elkezdenek a felek azon veszekedni, hogy valóban gyakori-e, vagy ritka az a bizonyos mosogatás a kérdőre vont részéről. Az egyik azt mondja: „Soha nem mosogatsz, mindig nekem kell!”, a másik pedig védi magát: „Ez nem is igaz, csütörtökön is elmosogattam, sőt múlt héten kétszer is, mégis azt mondod, hogy soha…!?” Aztán belekeverednek a múltbéli dolgok is, amik korábban – látszólag – már megbeszélésre kerültek, vagy rég elmúltak, aktualitását vesztették. Kivéve akkor, ha az egónk érdekében elő lehet húzni, mint valamiféle aduászt az igazunk bizonyítása érdekében. Például: „Tudhattam volna, hogy ilyen vagy, hiszen akkor sem mosogattál soha, amikor még albérletben éltünk! Sőt, rendszeresen elől hagytad a zoknijaidat, hogy gondolhattam, hogy egyszer majd rend lesz a közös otthonunkban?” Persze lehet, hogy az a bizonyos albérletben élés már tíz éve volt, de ez természetesen mit sem számít. A veszekedés ilyenkor gyakorlatilag egyfajta meccsé alakul, amiben mintha pontokat kellene gyűjteni, és annak kell majd engednie, akinek több pontja van. Mindez nem tudatosodik bennünk a viták során, de mégis ezt a módszert alkalmazzuk általánosan.

Csakhogy a gyakorlat mást mutat: pontok helyett sérelmeket és fájdalmakat gyűjtünk. Az igazság nem tárul fel, hiszen az szubjektív: mindkét fél hiszi, vagy legalábbis bizonygatja magának, hogy igaza van. Ez egyfajta védekező mechanizmus, mert ösztönösen azt hisszük, hogyha bevalljuk a másik fél igazát, vagy legalábbis nem tiltakozunk az elhangzottak ellen, mielőtt megpróbálnánk megoldani a problémát, akkor veszítünk, és legyőznek minket. Akkor aztán mindig nekünk kell majd engednünk, és a végén mi járunk rosszul.

Csakhogy a kapcsolatok normális esetben nem erőharcok lennének, nem labdarúgómeccsek, ahol az nyer, aki többet tud belerúgni a másikba, pontosabban annak a kapujába. Régen rossz, ha a társkapcsolatokban az egyik félnek nyernie kell a másikkal szemben.

No de mi történne, ha elengednénk az egónkat, és igazságharc helyett törekednénk a megoldásokra? Hirtelen a veszekedés nagy része eltűnne. A viták kiüresednének, és ott maradna a lényeg, valamint a terep a megbeszélés lehetőségére. Ugyanis érdekes módon hiába harcolunk az igazságért, mindez nemigen tesz minket boldoggá. Egyrészt mert ki mint vet, úgy arat: harcos környezetben nem fogunk békét találni, és hiába is enged a másik, a hangulat nem lesz kellemes a kapcsolaton belül. Másrészt a vita és veszekedés közben elfelejtünk a lényegre törekedni: a megoldásra. Fontosabb az, hogy kinek van igaza, mint maga az eredmény, így pedig nem lehet hosszú távon változást elérni. A mindkét fél számára kielégítő megegyezéshez alapvetően békés és nyugodt környezet szükséges.

Fotó:
pixabay.com

Ingerültség – mondj rá nemet!

Az őszi időszak sem kevésbé stresszes, mint a téli, a tavaszi vagy a nyári. Főleg azoknak, akik nem szeretik az időjárás szélsőséges változásait, a hirtelen nagy terheket, nehezen birkóznak meg a változó szokásokkal vagy a rövidülő napokkal. De bármilyen évszak is legyen, fontos, hogy az ingerültségünket ne vezessük le másokon, és a saját feszültségünk ne legyen a kapcsolataink romboló tényezője.

Hagyd magad aludni!

Abban a rohanó világban, amiben élünk, nem az alvás szerepel az első helyen a fontossági sorrendben. Pedig az alvás, a pihenés alapvető dolog, létszükséglet, az egészséges életünk alapja és egy fontos hormon termelődésének az ideje. Jó hír azonban, hogy megfelelő táplálkozással ezen is segíthetünk!

A sírás jótékony hatásai

Bár a sírás nem pozitív történésként él bennünk, és a legtöbben negatív érzelmeket és élményeket csatolnak hozzá, mégis rengeteg pozitív dolog is eszünkbe juthatna róla. Például már az örömkönnyek is olyan dolgok, amelyek melegséggel töltik el az ember szívét. De még ezen kívül is találunk bőven hasznot benne.

A jelen ajándékainak kicsomagolása

A mai rohanó társadalmunkban sokan panaszkodnak, hogy nem tudják megélni a pillanatot tömérdek befolyásoló tényező miatt. A fókuszálatlan, szelektív figyelmünk, múlton való rágódásunk és félelmeink kihatással vannak az itt és mostra. Szeretnék tippeket adni, amelyek hasznosak lehetnek, hogy jobban fókuszáljunk a jelenünkre.

Lehet, hogy hipochonder vagyok?

A hipochondria legfőbb ismertetőjele, ha valaki túl sokat aggódik az egészsége miatt. Egy amerikai tanulmány szerint az idegesség ezen típusa az ambuláns betegek körülbelül 5%-át érinti.