Menü

Hogyan kezeljük a fogyatékossággal élőket?

Napjainkban egyre több olyan törekvés tapasztalható, amely a fogyatékos személyek elfogadását és beilleszkedését igyekszik segíteni. Az integrált nevelés és oktatás szintén ezt a célt tűzi a zászlajára. A legtöbb ember azonban mégsem tudja, hogyan kezelje a fogyatékos személyeket. A sajnálat nem megoldás – és ők sem szeretik, ha sajnálják őket. Azok az emberek viszont, akik nincsenek közvetlen kapcsolatban fogyatékos embertársaikkal, nem tudják, hogy mi lehet a megfelelő, vagy inkább mondjuk úgy: empatikus, de mindkét fél számára kényelmes hozzáállás.

„Fogyatékos személy” – jelenleg ez a hivatalos megfogalmazás, ha valamilyen érzékszervi, értelmi, vagy mozgásfogyatékossággal élő embertársunkra utalunk. Nem éppen szerencsés, hogy a megfogalmazásban mindenképpen egy negatív sztereotípiával rendelkező jelzőt (fogyatékos, vagy sérült) kell használnunk. Ez már eleve valaminek a csökkentségét jelzi, így hát a nyelvtani környezet egyelőre nem kedvez annak a törekvésnek, hogy integráljuk, vagy éppenséggel felemeljük a fogyatékossággal élőket. Ebben a kontextusban ugyanis nem fejeződik ki az, ami egyébként igaz: hogy mennyi szeretetet, csodát, önismereti visszajelzést, milyen értékrendet képesek közvetíteni. Nem derül ki, hogy gyakorta sokkal inkább képesek látni, hogy mi az, ami igazán fontos, hogy sokkal inkább képesek megélni az apró örömöket, mint egészséges embertársaik. Arra sem világít rá a szóhasználat, hogy ha mindenkit önmagához mérünk, akkor ezek az emberek szerető és elfogadó környezetben oly fantasztikus módon bontakoznak ki és képesek fejlődni, amely bárki számára irigylésre méltó és követendő példa lehet.

Bár a létező szókincs nem teszi könnyűvé, de sajnálat helyett gondoljunk inkább arra, hogy minden fogyatékos emberben egyben ott rejlik egy kis csoda. Nem igényelnek sajnálatot, általában nem vágynak rá. De örülnek az elfogadásnak, az empátiának, a kedvességnek, az odafordulásnak és a szeretetnek. Feltétel nélküli szeretetet képesek adni, és ugyanazt örömmel veszik embertársaiktól is. Ne kezeljük őket földönkívüliként, ne tekintsünk rájuk „kivert kutyaként”. Inkább legyünk hétköznapiak, de barátságosak. 

Ezt is meg fogjuk tanulni, már jó az út, amin járunk, csak még tapogatózunk, hogy hogyan is álljunk azon embertársainkhoz, akik valamiért, valamiben mások – de ez nem azt jelenti, hogy kevesebbek, vagy sajnálatra méltóbbak. Csak esetleg az általuk hordozott kereszt jobban látható, mint az egészséges embertársak esetében, akiknél nem mindig tudjuk, hogy milyen sorsot rejt egy-egy mosoly.

Szerző: LighthousEarth

Fotó:
pixabay.com

A közös vacsora fontosabb, mint gondolnánk

A közös vacsorák nem az evésről szólnak. Nem a háromfogásos családi lakomákat értjük alatta. Az esti közös együttléttől boldogabb és kiegyensúlyozottabb gyerekeink is lehetnek.

7 mód, hogy krízisben lelkesíts egy barátot (vagy magadat)

Amikor Sheryl Sandberg (írónő) elveszítette a férjét, azt mondta, senki nem tudta, hogyan szóljon hozzá. Az emberek furán érezték magunkat körülötte, és nem tudták, mit mondjanak. Új könyvének (angolul Option B) célja az volt, hogy ne csak arról írjon, hogyan legyünk ellenállóak, amikor kihívásokkal kell szembenéznünk, de hogyan tudjuk támogatni a barátainkat szükséghelyzetekben.

Amit nem mondtak el Neked az életmódváltásról

Mindenki az életmódváltás pozitív hozadékait hangoztatja, azt viszont nem szokás reklámozni, ami nem kellemes, ami áldozattal és lemondással jár. A diéta egy valóságos aknamező. Miért is?

Lánykérés, ami nem válik rémálommá

Mindenféle elköteleződés jó nagy stresszel jár, legyen szó lakásvásárlásról, új autó vételéről, vagy a teljes érzelmi elköteleződésről. A lánykérés előtti időszak kész vérnyomásterheléssé válik, az utána következő idők pedig, ha nem is mindig mondjuk ki, de mindkét fél számára rendkívül stresszesek. Ezért felkészültnek kell lennünk, nemcsak anyagilag, érzelmileg is.

A kiégés ismertető jelei

A burnout nemcsak a munkamániások iszonyatos betegsége, mindenkit fenyeget, aki a magánélete és munkája között nem találja meg a harmóniát. A kiégés gyógyítása nehezebb, mint a megelőzése.