Menü

Apanapló 12. rész – Mi is egyévesek vagyunk!

Meggyőződésem, hogy a gyerek egyéves szülinapja voltaképpen nem is a gyereké, hanem a szülőké. Csak egyetlen év, no de micsoda év!

Nemsokára a nyakunkon kisfiunk egyéves szülinapja, s ennél az adatnál minden rokon/ismerős a homlokára csap, hogyaszondja: TEJÓÉG, MÁREGYÉVES, HOGYMEGYAZIDŐ!

Na, ja már egyéves. MÁR. Mintha az a 12 hónap csak úgy lepörgött volna egy szempillantás alatt, pedig dehogy...Sőt, kevés tartalmasabb, ütősebb, velősebb 12 hónap van egy ember életében, mint első gyermeke, első 12 hónapja.

Az idő csak szalad! – mondjuk majd évtizedekkel később, most viszont azt mondom, hogy néha vánszorog, néha megáll. A másodperc mutató botladozik, mint síró gyerekét dajkáló egyszeri szülő a padlón szétdobált játékokban. A máskor oly egyszerű és üreskés pillanatok feltöltődnek, majd embert meghatározó élménnyé, tartalommá állnak össze.

Szinte képtelenség mindenre visszagondolni, ami ebben az egy évben történt. Már azért is, mert az egyik tapasztalás felülírja a másikat, az újabb történés elhalványítja az előzőt, azért, mert mindegyik egész embert és változást kíván. A fejlődés tanúi maguk is fejlődnek. Muszáj nekik.

Átfordul, kúszik, mászik, lábra áll? Eszik, nem eszik, hízik? Beteg, lázas, jön a foga? Gagyog, gügyög, mutogat, üvölt, követel? Mosolyog, nevet, kacag? Fázik, izzad, szereti a babakocsit, kiköpi a cumit? Mit egyen, mit ne?

Mintha az emberiség hajnalának évmillióit látnánk otthon 3D-ben, kicsiben, de óriásképernyőn. A szülőség aranyszabálya ugyanaz, mint az evolúcióé: figyelj és tartsd a lépést! Először nehéz, de gyorsan bele lehet jönni. Más választás amúgy sincs.

Az etetőszékes terrorista, a pelenkás diktátor, a kócos angyal és a tátott szájú, csillogó szemű kis(ős)ember eközben szintén figyel. Figyelemmel követi fejlődésed. Monitoroz. Téged, minket, engem, akit egyébiránt, ha esetleg, május 27-én véletlenül megkérdeznek, hogy hány éves, lazán és egyszerűen (kicsit büszkén, plusz némi tettetett hanyagsággal) vágja majd oda: egy. EGY.

 

Fotó:
pixabay.com

Mindent a diszprexiáról

A programozott mozgásokban, melyek a csecsemő idegrendszeri érésétől függnek (pl.: kúszás, mászás), általában még nincsenek feltűnő eltérések. Később a kisdedkorban fejlődik a szenzoros érzékelés és integráció (szenzomotorika: az észlelés és a cselekvés egysége). A fejlődési diszpraxia a szenzoros integráció zavarainak egyfajta megnyilvánulása.

Ártalmatlannak tűnő, ám veszélyes dolgok a kiságyban

Lehet, hogy veszélytelennek, ártalmatlannak tűnő játékok és kiegészítők, ám valójában veszélyes dolgok, amiket feltétlen tartsunk távol a kiságytól, mikor a babánkat letesszük aludni.

Tényleg létezik a középső gyerek szindróma?

Okos elsőszülött vagy elhanyagolt középső esetleg traumatizált legkisebb gyerek? Mit mutatnak a statisztikák a születési sorrendről és a gyermek tulajdonságairól, habitusáról.

10 illemszabály, amit a gyereknek is tudnia kell

Mire tanítsuk a gyermekünket kiskorától kezdve, mely illemszabályokat illik tudnia? Természetesen a legjobb tanítás, ha a gyerek látja tőlünk a helyes viselkedést, hiszen öntudatlanul leutánoz minket.

5 kreatív szülő-gyerek program, ami a gyerekek fejlődését is segíti

Az együtt töltött minőségi idő semmivel sem pótolható a gyerekek szellemi és mentális fejlődése szempontjából, ráadásul a közös programok a szülőknek is segítenek a töltekezésben. Legyen szó például közös sütés-főzésről, meseolvasásról vagy mesehallgatásról, ezek a tevékenységek mind segítenek elmélyíteni a szülő és a gyerek közötti kötődést, támogatják a kicsik fejlődését, és nem utolsó sorban rengeteg boldog közös emléket is begyűjthetnek velük.