Menü

Élmény a piacon vásárolni

Szombat, reggel 9 óra, vidéki nagyváros kicsi, városszéli piaca. Ide járunk, ha tehetjük, mert közel van, és itt lehet kapni a legfinomabb házi sajtot. Elsődlegesen ez szerepel a bevásárlólistámon, és persze a zöldségek. S hogy miért szeretünk a piacon vásárolni? Mert teljesen más élmény, és teljesen más étel, mint a szupermarketben. 

Egészséges ételekhez elég nehéz hozzájutni a multicégek polcairól. Az legalábbis bizonyos, hogy igen sok időt kell az élelmiszerek összetételének olvasgatásával töltenünk a polcok között sétálva, és még így is csak ipari előállítású termékeket tehetünk a kosarunkba. Ellentétben a piaccal, ahol találhatunk olyan hiteles termelőket, akik valóban vegyszermentesen, saját kezűleg készített, vagy előállított ételeket árulnak. 

Az bizonyos, hogy nem minden piac, vagy legalábbis nem minden árus ilyen. Sokan ugyanúgy a nagykereskedésekből szállított zöldségeket, gyümölcsöket és más egyéb árut kínálják. Beszélgetéssel, ismerkedéssel azonban többet megtudhatunk, és hamar rájöhetünk, hogy kitől érdemes vásárolni. 

Úgymint nálunk a sajtárus hölgy, aki finom, többféleképpen fűszerezett, füstölt és sima sajtokat árul. Már törzsvásárlók vagyunk nála, ugyanis 1400 Ft körüli összegért adják kilóját. Ilyen áron a boltban is alig kapni valamilyen sajtot, nemhogy egészségeset, és mindenféle mesterséges alapanyag nélkülit. Korábban sok időt töltöttem a hűtőpultoknál, tallózgatva, hogy mely termékekben nincsenek egészségtelen, mesterséges hozzáadott dolgok. Elmesélem az árusnak, hogy grillezve is finom a sajt, nem folyik a rácsok közé, ellentétben a bolti termékekkel, amiknek a grillezése nehézkes - ahhoz külön grillsajtot kell vásárolni igen drágán. Elmondja, hogy próbáljam ki rántott sajtként is, nem szükséges hozzá még csak dupla panír sem, nem fog kifolyni. Igazán örülök, mert mily meglepő, de épp rántott sajtot terveztünk ebédre - lélekben pedig már felkészültem a sütési macerára. Dupla panír, szenvedés... Mindebből semmi sem volt, az árusnak pedig igaza lett: örömmel és könnyedén készítettem rántott sajtot a házi készítésű sajtból. Parenyicát is árulnak, ismertetik velem az új terméküket. Megkérdezem, mennyibe kerül, és már felkészülök lélekben a válaszra, mert a boltban igen magas ára van ennek a típusú sajtnak, ami persze nem is meglepő: vélhetően igen sok időt vesz igénybe az elkészítése. Persze ipari körülmények között lehet, hogy egyszerűbb a dolog, de akkor is drága szokott lenni. 1800 Ft kilója - nagyon is kellemesen csalódok. Az üzletekben az ár ennek a sokszorosa, úgyhogy ebből is bevásárolok. 

A szomszéd árus kedvesen segít a szatyraimba pakolni a sajtgurigákat, úgy nézek ki, mint aki egy egérhadsereget tart otthon. Mindenesetre örülök, mert ilyen kiszolgálás tényleg nincs a pénztárszalagok mellett. Majd áttérek a zöldségekre: a kedvenc árus bácsimnál pont azokat a dolgokat tudom beszerezni, amiket aznapra terveztem. Közben másik vevőnek kínálja az úr a barackot: "vannak apróbb szépséghibái, de belül hibátlanok, és nagyon finomak". Kontrázok, hogy bizony lehet, hogy nagy üzletekben tökéletesek a zöldségek és gyümölcsök - látszólag, de alig van ízük, és ebből is látszik, hogy mesterséges körülmények között növekedtek. Az eladó egyetért, és a vevő is: bevásárol a finom, lédús, mosolygós barackokból, amíg én válogatok. Fokhagymát, hagymát, paradicsomot, paprikát, kígyóuborkát, répát teszek a kosaramba. Itt végre megértik, hogy környezetvédelmi okokból nem szeretek nejlonzacskókat használni, és a saját szatyromba halmoznék mindent egymásra, ha lehet. Megkérdezem a bácsit, hogy melyik napokon is szokott itt lenni, azt mondja, hétfő kivételével mindig. És szeretettel vár vissza továbbra is, ha elégedett vagyok az áruval.

Igen, elégedett vagyok, nem csak a finomságokkal, hanem a piacon vásárlás élményével is. Valahogy élettel telibb lesz tőle az étel: tudom kitől, honnan van, beszélgethetek a termelővel. Mindez elképzelhetetlen multinacionális körülmények között. A főzés is örömtelibb úgy, ha eszembe jut, milyen kedves bácsitól vettem a répát, amit éppen pucolok a főzelékhez. Ezt az élményt egyik óriási szupermarket sem tudja pótolni a számomra. 

Fotó:
Pixabay.com

A sütit vagy a brokkolit? Ez itt a kérdés

Minden diétázóval előfordul, hogy olykor elcsábul, nem tartja 100% az étrendjét, melléeszik. Emberek vagyunk, nem gépek és néha bizony hibázunk. Ahelyett, hogy sokkot kapva számolgatnánk mennyi kalóriával vétkeztünk, inkább gondoljuk végig, hogyan tervezhetjük újra a heti menüt.

Energiaital a gyerekek kezébe nem való?

A tinik nagy része gyakran iszik energiaitalt, és sajnos a termékek marketingkampánya is egyre jobban a fogyasztásukra buzdít. Azzal pedig, hogy milyen következményei lehetnek ennek hosszú távon csak kevesen foglalkoznak.

Szíverősítő ételeket a mindennapokba!

A szív- és érrendszeri megbetegedések már-már népbetegségnek számítanak Magyarországon, bármelyik társadalmi rétegről is legyen szó. Pedig az étkezés odafigyelésével, és néhány finomsággal könnyen csökkenthetjük a kockázatát.

Rokonok távol egymástól – hogyan kezelhetjük?

Szinte minden családban van egy rokon, aki a többitől távol él. Országon belül vagy országon kívül, Budapesten vagy Angliában, mindenképpen nehéz távol lenni. Nehéz összeegyeztetni az ünnepeket, a találkozókat, a családi nyaralásokat, mert mindig bele kell kalkulálni az utazást. És még így is előfordul, hogy belefáradunk a folyamatos tervezésbe és utazásba. Hogyan könnyíthetnénk a terheinken?

A jelen ajándékainak kicsomagolása

A mai rohanó társadalmunkban sokan panaszkodnak, hogy nem tudják megélni a pillanatot tömérdek befolyásoló tényező miatt. A fókuszálatlan, szelektív figyelmünk, múlton való rágódásunk és félelmeink kihatással vannak az itt és mostra. Szeretnék tippeket adni, amelyek hasznosak lehetnek, hogy jobban fókuszáljunk a jelenünkre.