Menü

Segítség, nem bírok a kamasz gyerekemmel!

Amikor kamaszodik a gyerek, a legtöbb szülő átéli, hogy tehetetlen gyermeke lázadó magatartásával szemben. Nem lehet jót tenni vele, nem lehet jót mondani neki, semmit sem fogad el a saját szüleitől. Hogyan kezelhető ez a helyzet szülőként? Mit kell tennünk, hogy mégis terelni tudjuk gyermekünket a helyes irányba?

Először is a szülő nemcsak kamaszkorban nevel, ez egy folyamat, ráadásul egész lényünkkel nevelünk, tehát nem kell rágörcsölni, hogy mit kezdjünk kamaszodó gyerekünkkel. Rendes esetben az alapok megvannak, ezek az alapvető értékek ebben a kritikus periódusban sem vesznek el, bármennyire is úgy érezzük.

Néhány megnyugtató kutatási eredmény mindenképpen segítségünkre lehet ennek a nehéz időszaknak az átvészelésében. Ez pedig a következő: bármennyire is úgy tűnik, hogy egy kamasz gyerek számára a legutolsó sorban követendő példa a szülő, ez nem feltétlenül igaz. Nyilvánvalóan a gyereknek fel kell építenie a saját identitását, meg kell határoznia önmagát a szüleitől eltérő, független személyként. De ettől függetlenül a vizsgálatok azt mutatják, hogy kamaszkorban is alapvetően a felnőtt környezet határozza meg az énkép alakulását. 15 éves korban még a család hatása a legmeghatározóbb, idővel persze az iskolai közösség befolyásoló szerepe megnő, de pályaorientáció szempontból általában a szülői minta az iránymutató.

A mindennapok tapasztalata gyökeresen ellentmondhat ennek, de valójában a kamaszok kötődése szüleikhez jelentősebb, mint gondolnánk. Nem minden estre igaz, de általában a lázadás felületes, leginkább szavakban megfogalmazódó elkülönülés a szülőktől. A kamaszoknak mindennél jobban szükségük van az elfogadásra, és a szülői jelenlétre.

Kisbabát szeretnénk!

Sajnos egyre többeket -Magyarországon már 120 000 párról tudunk- érint a gyermektelenség problémája. Ennek valószínű okairól, a kivizsgálás menetéről, a lehetséges megoldásokról lesz szó a következőkben.

Nulladik levél a fiamnak

Karácsony alkalmából egy nagyon őszinte, személyes hangvételű írásomat osztom meg az Olvasókkal, 7 hónapos terhesen. Mit mondhatok a fiamnak, aki még csak most készülődik a világra, és magam is csak most próbálok felkészülni az érkezésére...?

Babonák és valóság: hogy deríthetjük ki a baba nemét?

A népi hiedelmek tárháza a kíváncsi kismamákat sem hagyja jótanács nélkül. A régiek szerint számtalan titokzatos jelből következtethetünk születendő gyermekünk nemére. Összegyűjtöttük a legérdekesebb babonákat, de adunk néhány valóban hasznos tippet is, amivel kideríthetjük, kék vagy rózsaszín rugdalózóból érdemes-e betáraznunk.

"Anyaaaaaaaaaa!!!"

A gyerekek gyakran nyafognak. Nyúzzák a szülőt, ha fáradtak, ha éhesek, ha elevenek, ha érdeklődőek, ha egyszerűen csak a középpontban akarnak lenni, mert azt szeretnék, hogy csak rájuk figyeljünk. Fontos, hogy a gyermek érezze bármikor fordulhat hozzánk, mindig tudunk rá szakítani egy kis időt - de vajon van egy határ?

Terhesség alatt kettő helyett eszünk? (Nem)

Sajnos a kismamáknak nem egyszerű az élete, mert szinte attól a pillanattól kezdve, ahogy a család is tudomás szerez a terhességről, folyamatossá válik az etetés. A feladat sportos, fitt kismamákká válni, ami - pláne nagytestvér és munka, háztartás mellett- nem olyan egyszerű. Sosem fogom azt állítani, hogy könnyű, de egyáltalán nem is bonyolult, vagy teljesíthetetlen.