Elmúlás és feldolgozás
- Dátum: 2015.11.25., 16:59
- elmúlás, elmúlás kultusza, gyász, halál, szertartás, veszteség
A hagyományos társadalmakban a halál az élet természetes része volt. Ez nem csak azt jelenti, hogy a nagyarányú halandóság miatt az embereket nem érintette meg a gyász fájdalma. Az elmúlás közösségi esemény volt, a végtisztesség megadásának pontosan szabályozott rituáléja kézzel foghatóbbá és feldolgozhatóbbá tette a veszteséget.
Korábban a halál természetességét, az elmúlás elfogadását az is elősegítette, hogy a haldokló saját családi környezetében búcsúzhatott az élettől. A végtisztesség megadását feladatmegosztás formájában a közösség végezte, amely az egész eseményt személyesebbé és kézzel foghatóbbá tette. A társadalmi változások (lásd: közegészségügy fejlődése, urbanizáció, magánszféra erőteljes elkülönülése) hatására a halál egyre inkább tabu témává vált, nem akarunk szembesülni az elmúlással, a temetés szertartásait is idegenek végzik.
Csakhogy ez a gyakorlat még inkább elfogadhatatlanabbá teszi az elmúlást, nem segít búcsúzni, mindenki magára marad a saját fájdalmával. Persze minden kornak, a mainak is meg van a saját elmúlás kultusza. A mai kor embere általában egyedül próbálja feldolgozni veszteségeit. Az elmúlás kultuszának némely szimbóluma ugyan megmaradt, de ezek többnyire kiüresedett, felszínes pótcselekvéssé váltak.
Nagyon gyakori tévút az is manapság, hogy a veszteség miatti fájdalmat elnyomjuk, vagy ellenkezőleg önsajnálatba torkollik. A fel nem dolgozott és el nem fogadott veszteségek pedig felgyülemlenek bennünk, mérgezik, és rossz irányba viszik életünket.
Láthatatlannak lenni - A magányosság egy formája
„Láthatatlannak érzem magam”. Mindig is az voltam: kamaszkoromban a barátaim mellett, az osztályban, a párkapcsolatomban, az egyetemi évek alatt, a szüleim még ma sem értenek meg, talán sosem láttak igazán. Mindenkinek jut egy ilyen burok, ami megvéd a láthatóságtól, ilyenkor pedig csak a közeli ismerősök hangja marad meg. Azonban mit lehet tenni az észrevétlenség ellen, hogyan kapcsolódik ez az emberi közönyhöz?
Cotard-szindróma, amikor azt hiszed, hogy meghaltál
Sajnos nagyon sok pszichiátriai betegséget ismerhetünk, és ezeket csak erősíti a jelenlegi felgyorsult világi élet. Van egy, ami az egyik legritkább betegség, amelyben a beteg azt hiszi, hogy halottak és körülöttük lévő világ nem is létezik.
Vásárlásmánia
Bár a vásárlásmánia az egészségünkre nézve nem olyan káros szenvedély, mint például az alkohol- vagy drogfüggőség, mégis a szociális életünket nagyban károsíthatja, ezért fontos figyelni már a kezdő intő jelekre is.
Tényleg létezik a középső gyerek szindróma?
Okos elsőszülött vagy elhanyagolt középső esetleg traumatizált legkisebb gyerek? Mit mutatnak a statisztikák a születési sorrendről és a gyermek tulajdonságairól, habitusáról.
Ne éljünk a múlt fogságában
Az elmúlt években folyamatos veszteségélmények és válságok között élünk, erre pedig rárakodnak az egyéni gondok is. A krízisek egyik jellemzője a bizonytalanság. Elengedni valamit, vagy küzdeni érte? Ez a fajta ellentmondásosság meggondolatlannak tűnő, vagy látszólag teljesen érthetetlen, irracionális döntésekhez vezethet, viszont lehetőség is egyúttal. Az alábbi cikkben arra kaphatunk válaszokat, hogy milyen módszereket, gondolatokat vethetünk be az elengedés érdekében.