Menü

Ki vagyok a gyerekeim nélkül?

Az elengedés nagy feladata életünknek. Mindig van, amit el kell tudnunk engedi. Görcsös ragaszkodásaink, feldolgozatlan veszteségeink rányomják bélyegüket életünk minőségére.

Nagy próbatétel lehet életünknek a gyerekek elengedése is. Ha szülő az ember, óhatatlanul is megváltozik a fontossági sorrend, és általában a sor elejére hosszú évekre a gyerek kerül. Gyerek mellett az élet minden szempontból sűrű, érzelmekben, feladatokban, kihívásokban gazdag. A szülő berendezkedik erre az életre, alkalmazkodik ahhoz, hogy a gyerek állandóan változik, fejlődik, de az elengedés már más kérdés.

Útjára engedni a gyereket, háttérbe húzódni, az életében mellékszerepet játszani olyan mértékű változás, mely elől sok szülő ki akar térni. Vagy legalábbis húzni az időt, amíg lehet, még nem el engedni. Persze az elengedés is fokozatos folyamat. A szülő-gyerek kapcsolat szükségszerűen átalakul a gyerek felnőtté válásával. Ezt el kell fogadni, át kell élni, és nem szabad görcsösen ragaszkodni a múltbéli „szereposztáshoz”. Mindez azért is nehéz sokszor, mert az önmagunkról alkotott képünkön is változtatnunk kell.

Szembe kell néznünk azzal az alapvető kérdéssel - amely általában hosszú évekre háttérbe szorul -, hogy kik is vagyunk mi, és mit szeretnénk az életben azonkívül, hogy szülők vagyunk? Ki vagyok a gyerekeim nélkül? Ha ezzel nem foglalkoztunk, nem tudtunk, vagy nem is akartunk, a gyerek elengedése drámai folyamatba csaphat át. Hiszen ahogy a gyerek felnő, fokozatosan egyre kevésbé van jelen, mint mindent felülíró tényező életünkben. Ez gyakran komoly félelmeket idéz elő a szülők, főleg az anyák esetében. Mihez kezdjek az időmmel? Mi ad értelmet eztán az életemnek? Mi a célom? És így tovább...

Nehéz feladat, de ha sikerül az elengedés, gyerekeink mellett magunkat is szabaddá tehetjük vele. A legfontosabb az, hogy a továbblépés nem lehetséges elengedés nélkül, amely egyúttal nyitottá tesz minket a jelenben és a jövőben rejlő lehetőségek felismerésére és megélésére.

Minden, ami a sírással kapcsolatos

Minden ember életében van olyan pillanat, amikor elérzékenyül és könnycseppek jelenek meg a szemében. A nevetés és a sírás szinte édes testvérek, és mind a kettő valamilyen hatással van az őket átélő személyre. Most vegyük sorra, hogy mit tesz velünk a sírás folyamata.

Terhek nélkül, könnyedén

Szeretnéd, ha mindenki, akit szeretsz, boldog lenne? Tudod milyen fáradtan felkelni, és roskadozni az állandó terhek alatt? Milyen, mikor mindenki más gondja a te válladat nyomja? Tudod, hogy milyen érzés, amikor mindenki más fontosabb, mint te? Vajon, muszáj ennek így lennie?

Apák és gyerekeik sportolhatnak együtt az UNICEF Apák napján

Hazánkban idén először ünnepeli nagyszabású rendezvénnyel az UNICEF Magyarország az apák napját. Június 17-én 10 órától a Marczibányi téri Sportcentrumban apaságról szóló kerekasztal-beszélgetések és dedikálás mellett sportprogramok is várják az érdeklődő családokat..

Introvertált vagyok, hogyan barátkozzak?

Zárkózottnak lenni nem azt jelenti, hogy az ember barátságtalan, ugyanakkor, néha könnyű összekeverni a kettőt egymással. Hogy ez ne forduljon elő, az embereknek tájékozottnak kell lenniük ezzel kapcsolatban.

Anyu esze, apu szeme?

Na de kire ütött ez a gyerek? Anyu esze, apu szeme, a nagyi keze - génjeinknek köszönhetően gyermekeinkben nem csak az édesanya és az édesapa vonásait, de akár a nagyszülők, dédszülők örökségét is felfedezhetjük. A tudomány fejlődésével az előző generációk fizikai és mentális tulajdonságai alapján egyre többet tudhatunk meg születendő babánkról.