Menü

Ki vagyok a gyerekeim nélkül?

Az elengedés nagy feladata életünknek. Mindig van, amit el kell tudnunk engedi. Görcsös ragaszkodásaink, feldolgozatlan veszteségeink rányomják bélyegüket életünk minőségére.

Nagy próbatétel lehet életünknek a gyerekek elengedése is. Ha szülő az ember, óhatatlanul is megváltozik a fontossági sorrend, és általában a sor elejére hosszú évekre a gyerek kerül. Gyerek mellett az élet minden szempontból sűrű, érzelmekben, feladatokban, kihívásokban gazdag. A szülő berendezkedik erre az életre, alkalmazkodik ahhoz, hogy a gyerek állandóan változik, fejlődik, de az elengedés már más kérdés.

Útjára engedni a gyereket, háttérbe húzódni, az életében mellékszerepet játszani olyan mértékű változás, mely elől sok szülő ki akar térni. Vagy legalábbis húzni az időt, amíg lehet, még nem el engedni. Persze az elengedés is fokozatos folyamat. A szülő-gyerek kapcsolat szükségszerűen átalakul a gyerek felnőtté válásával. Ezt el kell fogadni, át kell élni, és nem szabad görcsösen ragaszkodni a múltbéli „szereposztáshoz”. Mindez azért is nehéz sokszor, mert az önmagunkról alkotott képünkön is változtatnunk kell.

Szembe kell néznünk azzal az alapvető kérdéssel - amely általában hosszú évekre háttérbe szorul -, hogy kik is vagyunk mi, és mit szeretnénk az életben azonkívül, hogy szülők vagyunk? Ki vagyok a gyerekeim nélkül? Ha ezzel nem foglalkoztunk, nem tudtunk, vagy nem is akartunk, a gyerek elengedése drámai folyamatba csaphat át. Hiszen ahogy a gyerek felnő, fokozatosan egyre kevésbé van jelen, mint mindent felülíró tényező életünkben. Ez gyakran komoly félelmeket idéz elő a szülők, főleg az anyák esetében. Mihez kezdjek az időmmel? Mi ad értelmet eztán az életemnek? Mi a célom? És így tovább...

Nehéz feladat, de ha sikerül az elengedés, gyerekeink mellett magunkat is szabaddá tehetjük vele. A legfontosabb az, hogy a továbblépés nem lehetséges elengedés nélkül, amely egyúttal nyitottá tesz minket a jelenben és a jövőben rejlő lehetőségek felismerésére és megélésére.

A házasság, mint kincsesláda

"Magyarországon sajnos minden második házasság válással végződik."-olvasom a világhálón. "A második házasságok 60%-a, a harmadik házasságok 75%-a jut ugyanerre a sorsra." Ez a hivatalos adat, ám arról nincs statisztika, hogy hány feleség vagy férj életében van társas magány, hányan élnek kiüresedett, kihűlt kapcsolatban. Vajon mi az oka ennek a szomorú kimutatásnak?

Pályaválasztás: mi leszek, ha nagy leszek?

A jó pálya- és iskolaválasztás hosszú időre befolyásolhatja gyermekünk életét. A középiskola hatással van a későbbi életpályára is, ezért fontos, hogy tudatosan végiggondolt döntést hozzunk, természetesen a gyermekünk véleményét is figyelembe véve.

Apa-coaching: Munka vagy magánélet?

A nyolcvanas években még kuriózumnak számított a skandináv családmodell, és hazánkban egyáltalán nem volt elterjedt, hogy az édesapa maradjon otthon gyesen, de azóta az elképzelhetetlen valósággá vált. Magyarországon is egyre több családban van jelen aktív szülőként az édesapa, de sokakat gyötör a lelkifurdalás, mert nem tudják, hogyan egyensúlyozzanak munka és magánélet közt.

A televíziós mesék és a gyerekek

Közhely, de épp ezért is igaz: manapság a televízió neveli a gyerekeket. Sok szülő borzasztóan leterhelt, vagy fáradt, vagy épp "nemtörődöm" és azért ülteti a készülék elé a lurkókat, de sok esetben a gyerekek megnövekedett igényei is közrejátszanak.

Hogy beszéljünk a gyerekkel a válásról?

Veszekedhetünk a gyerek előtt? Hogyan mondjuk el neki, hogy válni készülünk? Meg lehet számára könnyíteni ezt az időszakot? Vekerdy Tamás többek közt ezekre a kérdésekre adott választ az ÉVA Psziché Esten tartott előadásában.