Menü

Túlgondozott gyerekek - többen vannak, mint gondolnád

A szülők manapság teljesen máshogy foglalkoznak a gyerekekkel, mint akár az az előző generáció szüleire jellemző volt. Láthatóan túlgondozzák a gyerekeket. De hogy ez mit is jelent, és egyenlő-e az elkényeztetéssel? Nem teljesen.

Ha elkényeztetett gyerekekre gondolunk, akkor az jut eszünkbe, hogy a gyermek mindent megkap - lehetőleg azonnal, amit csak kiejt a száján, legyen szó tárgyi dolgokról, valamilyen finom ételről, fuvarozásról, ésatöbbi. Ehhez viszont a szülő áldozatot hoz, sokat robotol a gyermek érdekében - vagy legalábbis látszólag érdeke ez a gyereknek. Hiszen az ehhez szükséges anyagi javakat elő kell teremteni, a ráfordított időről nem is beszélve. Gyakori az elkényeztetett gyerekeknél, hogy a kényeztetés valamilyen kompenzálást takar: pl. pénzzel, ajándékokkal akarják pótolni, hogy nem jut elég idő a gyerekre, vagy a gyerek kapja azt a szeretetet, figyelmet és időt is, ami egy teljes család esetében megoszlana a párkapcsolat/házasság és a gyermek között.

A túlgondozás egy ennél általánosabb, normalizálódott, sőt szinte elvárt társadalmi jelenség. A mai anyukák egész álló nap a gyerek rendelkezésére állnak, gyakorlatilag úgy keringenek körülötte, mint hold a napja körül, és a gyerekeknek szinte a szolgálóivá válnak. Nagyon nehéz persze meghúzni a határt, hiszen természetes, hogy az édesanya gondoskodni akar gyermekéről, és pozitív, ha sokat foglalkozik, játszik vele. Természetesen nem is ezt vitatjuk, mégis mintha egyfajta egyensúlytalanság kezdene kialakulni a mai édesanyáknál, ami irracionális elvárásokkal társul.

Nem mindegy ugyanis, hogy sokat foglalkozunk-e a gyerekkel, vagy a gyerek sokat foglalkoztat minket. A kettő látszólag nagyon hasonlít, mégsem ugyanaz! A mai anyukák (legyen szó akár már idősebb gyerekek szüleiről) főleg egymással szemben támasztanak óriási elvárásokat. Rengeteg foglalkozásra járnak a gyerekekkel, és emellett otthon is alapelvárás, hogy a gyerek legyen középpontban, hogy folyamatosan játszani kell vele, és lesni az igényeit. Nem kérdés, hogy a gyerekek ezt kihasználják - érthető, hogy minden gyermek igyekszik kihasználni, kimaxolni és kitolni a lehetőségének határait.

A mai anyáknak alig jut ideje a háztartásra, a munkára, vagy szabadidős tevékenységekre, hiszen szinte önzőnek bélyegzik egymást - és persze saját magukat, ha nem a gyerekekkel foglalkoznak egész nap. A rohanó életmód mellett a gyermekpszichológusok sokáig igyekeztek hangsúlyozni a gyermekkel való foglalkozás fontosságát. A szülők manapság igyekeznek jó anyukák és jó apukák lenni, és egyfajta versenyzésbe kezdtek: ki foglalkozik többet a gyerekkel, kinek jár előbb, kinek tud több mondókát, idegen szót, stb-stb.

A gyermek nyilvánvalóan élvezi, hogy a figyelem középpontjában van, hiszen ez az éltetőeleme, az akkumulátora. De akkor mégis mi hátránya lehet a túlfoglalkozásnak?

  • A gyermek nem tanul önállóságot. Ha az édesanya folyamatosan rendelkezésre áll, akkor később nehézségként élheti meg, ha önállóan, segítség nélkül kell megtennie dolgokat, és nehezebben tanul meg egyedül játszani.
  • Az édesanya energiaraktárait teljesen kimerítheti ez a helyzet, amiben teljesen odaadja magát a gyereknek. Ilyen esetekben gyakori, hogy az anya kimerültebb, fáradtabb, ez pedig könnyen a párkapcsolat, házasság rovására megy, nem is beszélve persze az édesanya egészségéről.
  • A gyerek csak látszólag kap több minőségi időt ebben a formában. A kimerült, fáradt, ugráltatott édesanya, ha meg is teszi a gyermeknek, amit kér, valószínűbb, hogy azt kevesebb lelkesedéssel és energiával viszi véghez. A gyerekek ezeket pedig mind igen jól megérzik - és annál többet követelhetnek, igazibb, valódibb figyelmet.
  • Erős önbizalomvesztéssel járhat ez a szituáció az anya számára. Látszólag örömet nyújthat neki, hogy a gyermeknek szüksége van rá, hosszú távon azonban nem tesz jót az önértékelésnek egy kis lény kiszolgálójának lenni, még akkor sem, ha az az imádott gyermekünk. Ebben a formában a saját igényeink jelentősen háttérbe szorulnak, aminek persze következménye van az önelfogadás terén.
  • Nagyobb törést, élesebb váltást jelenthet a gyermeknek az óvoda, iskola, vagy a szülő munkába állása, amikor logikusan kevesebb idő és figyelem jut neki. Persze megtörténhet ennek az ellenkezője is: a gyerek sok odafigyelést igényelt, mégis fellélegzik, amikor már a kortársaival játszhat, és az anyából és békésebb, kiegyensúlyozottabb energia áramlik.

No de mi az, amit tehetünk, és hogyan találjuk meg az egészséges egyensúlyt? Merjünk egy picit önzőek lenni! Tegyük túl magunkat a társadalmi elvárásokon, azon, hogy ki mit szól, és bátran fordítsunk időt önmagunkra, vagy az egyéb teendőinkre. Igaz ez az otthon töltött időre is: a gyermeket meg lehet tanítani arra, hogy elfoglalja magát, és önállóan is tudjon játszani, de természetesen minél előbb, annál könnyebb. Ne feledjük, mielőtt rossz anyának érezzük magunkat: lehet, hogy a látszólagos "önzőségünk" - amit pontos szóval inkább önérvényesítésnek kellene nevezni! életrevalóbb, önállóbb és talpraesetebb gyereket nevel.

Hogyan válasszunk (jól) ajándékot?

Bár a karácsony kétségtelenül a szeretet egyik legszebb ünnepe, s helyes értékrendben nem az ajándékozásról szól, azért nem árt időben felkészülni gondolatban, ötletekben, tervezésben s persze anyagiakban a közelgő év végi meghitt napokra. Ha kifogytunk már az ötletekből, akkor érdemes elolvasni a cikket, néhány tippet csokorba gyűjtöttünk.

A házasság, mint kincsesláda

"Magyarországon sajnos minden második házasság válással végződik."-olvasom a világhálón. "A második házasságok 60%-a, a harmadik házasságok 75%-a jut ugyanerre a sorsra." Ez a hivatalos adat, ám arról nincs statisztika, hogy hány feleség vagy férj életében van társas magány, hányan élnek kiüresedett, kihűlt kapcsolatban. Vajon mi az oka ennek a szomorú kimutatásnak?

Pályaválasztás: mi leszek, ha nagy leszek?

A jó pálya- és iskolaválasztás hosszú időre befolyásolhatja gyermekünk életét. A középiskola hatással van a későbbi életpályára is, ezért fontos, hogy tudatosan végiggondolt döntést hozzunk, természetesen a gyermekünk véleményét is figyelembe véve.

Apa-coaching: Munka vagy magánélet?

A nyolcvanas években még kuriózumnak számított a skandináv családmodell, és hazánkban egyáltalán nem volt elterjedt, hogy az édesapa maradjon otthon gyesen, de azóta az elképzelhetetlen valósággá vált. Magyarországon is egyre több családban van jelen aktív szülőként az édesapa, de sokakat gyötör a lelkifurdalás, mert nem tudják, hogyan egyensúlyozzanak munka és magánélet közt.

Igenis szeretem a Halloweent!

Sok helyen látom a tiltakozást, miszerint ne a Halloweent, hanem a Mindenszenteket és a Halottak Napját ünnepeljük. Nos, egyrészt a kettő nem zárja ki egymást, másrészt sokkal több előnye, mondanivalója és hagyománya van ennek az ünnepnek, mint amit elsőre gondolnánk.