Menü

Szerencsejáték: szórakozás, nem életcél

Rendszeresen járunk a postára levelet feladni, és várakozás közben nézelődünk. Nincs olyan alkalom, hogy ne találkoznánk több, leginkább nyugdíjas, vagy fiatal, de persze más emberekkel is, akik a társasházból leugorva sorsjegyeznek, lottót vesznek. Sokukkal egymás után több alkalommal is összefutunk, látszik rajtuk, hogy kis pénzükből áldoznak a szerencsejátékra. A menetrend általában hasonló: megveszik a sorsjegyet, majd egy újabbat, addig, amíg nem nyer valamelyik. Ha megfordítjuk a sorjegyeket, láthatjuk rajta, hogy körülbelül minden harmadik-negyedik nyer, persze leginkább kis összegekkel. Ha végre nyernek 300-800 Ft-ot, azt azonnal visszaforgatják, általában kevesebb sikerrel.

De nem kell postára menni ahhoz, hogy körülnézve lássuk, rengeteg ember játszik szerencsejátékot. Ezzel nem lenne baj addig, ha - mint az a nevében is szerepel - ezt játéknak fognák fel. Csakhogy sokan valóban ettől várják sorsuk fordulópontját, valódi lépéseket azonban nem tesznek a változásért. A másik szomorú tény, hogy jócskán erőn felüli összeget költenek szerencsejátékra. Hol a határ?

A szerencsejáték alapvetően egy jó játék, kellemes szórakozás lehet. De mint a nevében is szerepel, játék - és semmi több. Erre bízni az életünkben való változásokat nagyon túlzó, és a felelősséget áthárító, kényelmes és csodaváró hozzáállás. Így hát nem érdemes rá ennél többet költeni. Érdemes csak azt összeszámolni, hogy ha az életünkben mindössze a heti lottó árát összerakjuk, akkor mennyi jön össze belőle? Aki heti 300 Ft-ot költ erre a játékra 30 éven át (legtöbben ugyanis egész életükben lottóznak), az majd 500 ezer forintot költ el erre. Elég szép kis összeg, és érdemes összevetni azzal a statisztikával, hogy mennyit nyernek ebből vissza az átlagos játékosok, mennyi az esélyünk akár egy ekkora nyereményre is.

No de hogy ne csak a levegőbe beszéljek, megfigyeltem kb. 7 esküvőn a sorsjegy-nyereményeket, a sajátunkat is belevéve, bár mondhatjuk, hogy ez kevésbé reprezentatív minta, ha egyszer nem igazán hiszek a szerencsében.... Mindegyik esetben belépőjegyként, az ajándék/nászajándékpénz mellé kérték a sorsjegyeket, és a legtöbb esetben többet is kaptak. Mi magunk sokszorosan, mert volt olyan barátunk, akitől önmagában 50 db-ot kaptunk ajándékba. 25-50 ezer forint körüli összegnél senki sem nyert többet, és nagyjából az összegek egyharmada térült vissza.

Hogy ismerek-e olyat, akinek volt komolyabb nyereménye? Igen, az egyik lottótípus mellékjátékán nyert 5-10 millió Ft körüli összeget. Tehát nem állítom, hogy a nyerés lehetetlen, mindössze azt, hogy ez nem lehet életcél.

Akik túl komolyan veszik ezt a kérdést, és a játéknál jobban hisznek benne, azoknak viszont többet árt, mint használ. Láthatóan ugyanis annál kevesebbet tesznek meg önmagukért és a saját sorsukért. Súlyosabb esetben pedig szerencsejáték-függők lesznek, aminek a pszichológiája, lelki és életeseményi háttere komoly dolog, amit mindenképpen kezelni kell.

Kifordított világ

Milyen lenne az élet hazánkban, ha a férfiak és nők helyzete nagyjából felcserélődne? Érdekes és tanulságos eljátszani a gondolattal. Ezt tette most cikkírónk is. Dőljünk hátra egy kicsit a fotelben (vagy az irodaszékben) és utazzunk el egy másik, szintén nem egyenlő univerzumba ennek a novellának a soraival! Hogy érezzük itt magunkat? Furcsa, ugye...?

Komfortérzet kialakítása – hétvégén is szükséges!

A minap láttam egy plakátot a metrón utazva, ami valamilyen TV csatornát reklámozott. A fotón egy fiatal nő ült törökülésben, szomorú, könnyes arccal, kinyúlt melegítőnadrágban, kezében egy tál popcornt tartva bambán nézett. De ha nem muszáj, ne csalogassuk bele az embereket ilyesfajta kényelmesnek tűnő, de nem igazán hasznos helyzetekbe...

Könnyű megvezetni a gyerekeket az egészséges táplálkozásról

Nagyon oda kell figyelnünk a gyerekekre, ha szeretnénk őket egészséges táplálkozásra nevelni. Árral szemben úszunk, hiszen a bolti termékek marketingje igen jó, sok esetben igyekszik a naivitást megcélozni, vagy kihasználni a tájékozatlanságot, közben pedig nem mind arany, ami fénylik - és nem minden egészséges, amit annak hirdetnek.

Nagypapám emlékére

Nem fogtam fel időben, hogy mit kaptam tőle gyermekkoromban: igazi, őszinte odaadást. Néhány komolyabb nehézség eltakarta a szemem elől az előttem és mögöttem heverő kincseket. Tudom, hogy fogunk még találkozni Papival... De olyan jó visszaemlékezni rá.

Mit meg nem tesz egy jó apa...!

Most olvastam egy blogbejegyzésben, hogy a hazai férfiak két tűz között őrlődnek, ha szeretnének jó édesapák lenni: igyekeznek megmutatkozni magas fokon az apai minőségükben, de ehhez nem kapnak mintát és társadalmi támogatottságot. Úgyhogy mesélek a férjemről, aki szerintem (is) fantasztikus apuka, hátha minden történet számít.