Menü

Kire bízom a gyerekem?

Gyakori téma manapság a „járjon a gyerek bölcsibe, vagy sem” kérdés. Bőven akad előnye és hátránya is a bölcsődei nevelésnek, és persze az sem mindegy, milyen korban kerül a gyerek az intézményes nevelési rendszerbe.

Szerencsére ma már olyan szempontok is előtérbe kerültek, hogy nem csak általános hatásokat, érveket érdemes átgondolni, hanem egyéni, tehát családi és anyai motivációkat is fontos mérlegelni. Nem önmagában jó vagy rossz, ha gyermekünket bölcsődébe visszük, hanem például függ az anya személyiségétől. Hiába maradunk otthon gyermekünkkel 2-3 évet, ha közben frusztráltak és elégedetlenek vagyunk. De ha úgy tudunk teljes értékű szülőként működni, hogy a lehető legtovább otthon maradunk gyerekünkkel, akkor az is teljesen rendben van. Közelebb is jutottunk ahhoz, hogy mi alapján döntsünk (ha egyáltalán dönthetünk) azzal kapcsolatban, hogy menjen a gyerek bölcsibe, avagy sem.

A probléma ott kezdődik, hogy amikor meghozzuk a döntést, hogy "igen, másra bízzuk gyermekünket", intézményben gondolkodunk, nem látjuk mögötte a konkrét személyt, gondozót, aki gyakorlatilag egy az egyben meghatározza majd bölcsődei tapasztalatunkat.

Persze magánbölcsődében ez jobban kontrollálható talán, de állami bölcsődékben a szülő kiszolgáltatottá válik. Annak, hogy a szülő nyugodtan végezze a munkáját, elengedhetetlen feltétele, hogy gyermekét jó kezekben tudja. Na már most elég e, ha a „jó kezek” pusztán azt jelenti, hogy fizikailag nem éri bántódás, és mint egy csomagot megőrzik gyermekünket, amíg érte nem megyünk? Talán igen, talán nem. Végül is az nem rossz, ha a gyerek határait tágítják, ha önállósodik, ha úgymond közösségben is szocializálódik, és ehhez nem kell feltétlen több, minthogy eközben felügyeljenek rá. Más szempontból ahhoz, hogy a gyerek jól érezze magát, fejlődjön és kibontakozzon fontos, hogy az anya távollétében is legyen, akihez kötődhet, akihez érzelmi kapcsolat fűzi.

A lényeg, hogy szülőként észrevegyük, nem csak megfelelő nevelési intézményekben kell gondolkodnunk, hanem a gondozó nénik, óvónénik és később a tanárnénik tényleges személye az igazán fontos. Próbáljunk meg tenni annak érdekében, hogy őket megismerjük és ha úgy érezzük, nem jó kezekben van gyermekünk, tegyünk ellene.

Ismét az év védőnőit ünnepelték a SOTE dísztermében

Idén is ünnepélyes keretek között adták át az Év Védőnője díjakat, amelyekre az édesanyák és édesapák jelölhették segítőiket. A Magyar Védőnők Egyesülete (MAVE) által alapított elismeréseket ezúttal is szakmai zsűri ítélte oda több kategóriában. A tavalyihoz hasonlóan a közönség is megválaszthatta kedvencét.

Apák és gyerekeik sportolhatnak együtt az UNICEF Apák napján

Hazánkban idén először ünnepeli nagyszabású rendezvénnyel az UNICEF Magyarország az apák napját. Június 17-én 10 órától a Marczibányi téri Sportcentrumban apaságról szóló kerekasztal-beszélgetések és dedikálás mellett sportprogramok is várják az érdeklődő családokat..

Anyu esze, apu szeme?

Na de kire ütött ez a gyerek? Anyu esze, apu szeme, a nagyi keze - génjeinknek köszönhetően gyermekeinkben nem csak az édesanya és az édesapa vonásait, de akár a nagyszülők, dédszülők örökségét is felfedezhetjük. A tudomány fejlődésével az előző generációk fizikai és mentális tulajdonságai alapján egyre többet tudhatunk meg születendő babánkról.

5 totális változás, amikor gyereked lesz

Minden nő életében hatalmas változás, amikor anya lesz. Előtte sok klisét hallunk, és ezek közül vannak dolgok, amik tényleg megtörténnek, de vannak, amikről sose gondoltad volna, hogy veled is úgy lesz. De hogyan is néz ki ez a gyakorlatban, a mindennapokban?

Hamarosan vakáció! (avagy Pánikban a szülő)

A várva várt nyári szünet hirtelen nagy változás a gyerekek életében, melyet sokszor nem tudnak jól kezelni. Az első napokban sok szülő szembesül azzal, hogy gyermeke unatkozik, nem tudja lekötni szokatlanul nagy szabadidejét. A nyári szünidő megszervezése bizony nem egyszerű feladat, nézzük milyen lehetőségek vannak lefoglalni unatkozó csemetéinket!