Menü

Szabad-e veszekedni a gyerekek előtt?

Köztudott, hogy a gyerekek számára nem az az elsődleges, hogy mit mondunk, hanem hogy hogyan cselekszünk. A konfliktusok mindig feszültséggel teli környezetet teremtenek, ezt a gyerekek mindenképpen megérzik, titkolni tehát nem érdemes. Hogy mennyire káros ez a gyerekekre nézve, az attól függ, hogy a veszekedések mögött nézeteltérésből fakadó konfliktusok vagy pedig káros játszma-folyamatok húzódnak.

A játszmák nem teszik láthatóvá az igazi problémákat, mert az általánosítások, a másik minősítése és a visszatámadás nem árul el semmit az egyéni igényekről, nem ad kapaszkodót a megoldáshoz, és ellehetetleníti a kommunikációt.

Ezzel szemben a konfliktusok arról szólnak, hogy bár két ember szereti egymást, elkerülhetetlen, hogy nézeteltérések alakuljanak ki, melyek vitákká is fajulhatnak. Fontos, hogy kifejezzük az egyéni igényeinket, miközben a másik szükségleteit sem nyomjuk el. Nem az a lényeg, hogy a másik azt tegye, amit én akarok, hanem hogy mindkét fél igényei kielégüljenek.

A viták, veszekedések nyilván feszültséget szülnek a gyerekekben is, de ha a megoldás, megértés nem marad el, akkor ez hosszútávon pozitívan hat a gyerekek fejlődésére. Ellenkező esetben, amikor a gyerekek a szülők között zajló feloldhatatlan játszmák állandó szemtanúi, kifejezetten negatív hatásról beszélhetünk: romlik az iskolai teljesítmény, nehézkes lesz a koncentráció és így tovább.

A másik fél becsmérlése, az áldozatszerep, az általánosítás mind-mind olyan zsákutca egy párkapcsolati kommunikációban, mely ellenséges, feszültségekkel teli légkört teremt, miközben a valódi igények rejtve maradnak.

Egy egészséges párkapcsolatnak természetes része a konfliktus, időnként igenis lehetünk dühösek a másikra és ezeket ki is fejezhetjük. Ha a kiindulópont a másik szeretete és tisztelete, akkor a viták erősítik a párkapcsolatot, és közelebb visznek a teljesebb, boldogabb mindennapokhoz.

Valóban vannak „jó” és „rossz” szülők?

Szülőként nehéz megmondani, mennyire vagyunk „jó szülők”. Valószínűleg nincs olyan szülő a földön, aki úgy érezné, elég jól teljesít gyermeknevelés terén. De az összes mód közül létezik néhány, ami sokat nyom a latba saját magunk szülői megítélése során.

Nyugtalan csecsemők - a szülő lelkében a kulcs

Minden kisbabás szülőt foglalkoztat a kérdés, hogy miért sír a csecsemője. Különösen akkor, ha a kisgyermek jellemzően nyugtalan alkat, keveset és nehezen alszik, valamint sokat sír. Érdemes mélyre ásni, ha az okokat keressük.

Milyen út vezet a tiszta gondolkodáshoz?

Miért törekszünk mindannyian a tisztaságra? Mit keresünk valójában? Önmagunkat keressük, a tisztaság állapotát, amely mentes az egocentrikus gondolatoktól és vágyaktól. A természetes, eredeti állapotunk ténylegesen tiszta. Ez a tisztaság az, akik igazából vagyunk.

Vegyük komolyan az öngyilkos gondolatokat!

Nagyon sok öngyilkosságot és öngyilkossági kísérletet előznek meg a figyelemfelhívó cselekmények, mondatok az érintett részéről, de sajnos ezeket legtöbben nem veszik komolyan. Pedig minden ilyen jellegű dolgot segélykiáltásként kell érzékelni, és ennek megfelelően kezelni. Legyünk éberek!

Túlzott kötődés szülő és gyermek között

Vegyes a megítélése annak, hogy hol van az a határ, vagy van-e ilyen egyáltalán, hogy a szülő túlzottan szoros szeretetkapcsolatot alakít ki a gyermekével. Pedig a jelenség létezik, és később komoly életviteli nehézségeket és pszichikai megterhelést okozhat.