Menü

Viccnek tűnik, bántalmazásnak számít

Fizikai erőszak nélkül is lehet valakit bántalmazni. A szóbeli abúzus olyan rejtett vagy kevésbé rejtetett része lehet egy párkapcsolatnak, hogy a sértett félben nem is tudatosul a bántalmazást.

A szóbeli bántalmazás nyilvánvaló jele lehet, ha valakit rendszeresen sértegetnek, megfélemlítenek, vagy nyíltan megaláznak. A negatív folyamatok megváltoztatása, az erőszak elutasítása még ezekben az esetekben sem könnyű, illetve egyértelmű reakció a bántalmazott féltől. Hát még akkor, amikor a verbális abúzus szinte észrevétlenül itatja át a hétköznapokat, és határozza meg a párkapcsolat dinamikáját.

Nagyon gyakran a másik becsmérlése, kritizálása vicc formájában fogalmazódik meg. Ez tipikus esete az indirekt szóbeli bántalmazásnak, amikor a sértett fél nem is igen tud védekezni. Ha elutasító, akkor vád éri, hogy túl komolyan vesz mindent és nem érti a humort. Ha pedig partner abban, hogy a rá nem túl hízelgő jelzők állandóan humor tárgyát képezzék, akkor bármennyire nem akarja komolyan venni a burkolt leértékeléseket, óhatatlanul is azonosul velük.

Szóbeli bántalmazás esetén a szavak jelentik a kezet, mely ütést mér a sértett fél önbecsülésére, önértékelésére, szuverenitására. Félrevezethető lehet, hogy úgy gondolunk a bántalmazásra, mintha azt csak agresszív, látványosan erőszakos, elnyomó emberek gyakorolnák a párkapcsolatukban. Valójában rendkívül megtévesztő „díszcsomagolásban” is megjelenhet a szóbeli bántalmazás, a másik fél elnyomása. Látszólag valaki mindent megad a párjának, miközben ellenkezéssel, kritizálással, a másik véleményének aláásásával folyamatosan fenntartja a saját uralkodó szerepét. Erre tipikus konkrét példa lehet, ha egy férfi egy fiatalabb nőt választ párnak, így állandóan hivatkozhat arra, hogy a másiknak korától fogva sem lehet kompetenciája dolgokban.

Fontos, hogy felismerjük ezeket a negatív folyamatokat. A fő probléma, hogy a bántalmazás során pont az önértékelés, önbizalom sérül, ebből a helyzetből pedig nehéz kilépni. Viszont azt is látni kell, hogy a másik felet nem tudjuk megváltoztatni, az ő viselkedését nem tudjuk kontrollálni. A saját válaszunkat, reakcióinkat viszont igen! Meg kell tanulni kiállni magunkért, felelősséget vállalni érzelmeinkért. Sok esetben ehhez külső segítség szükséges.

A gondolatok ereje - Remez Sasson története

Egy napon a jógi és a tanítványa a nagyvárosba érkezett. Nem volt pénzük, viszont szükségük volt élelemre és egy helyre, ahol ellakhatnak. A tanítvány biztos volt abban, hogy majd koldulniuk kell az élelemért, és éjszaka a parkban fognak aludni.

Ebből nem lehet megélni? De igen!

A kiteljesedett élethez fontos, hogy olyan munkánk legyen, ami nem csak napi robot. Sokaknak azonban fogalma sincs, mi az a tevékenység, amit szívesen végeznének. Pedig mindenkinek van hivatása – csak nem mindenki találja meg. A legnagyobb gát ez a mondat lehet: ebből nem lehet megélni!

Sétáljunk egyet a terapeutánkkal!

A tavasz elkezdődött, itt az ideje, hogy kimenjünk a szabadba sétálni! Mindannyian hallottuk, hogy a természetben lenni és mozogni nagyon hasznos az egészségünk megőrzéséhez. De mi a helyzet akkor, ha ezt a sétát egy beszélgetős terápiával kombináljuk?

Elismerés a munkában

Sokaknak fontos, hogy a családjuk körében megbecsüljék, másoknak az számít, ha a barátaik, szerelmük elismerését ki tudják vívni. Ami viszont biztos, hogy mindenkinek kulcsfontosságú a hétköznapok során, az az, hogy a munkájukban elismeréshez jussanak.

Kifordított világ

Milyen lenne az élet hazánkban, ha a férfiak és nők helyzete nagyjából felcserélődne? Érdekes és tanulságos eljátszani a gondolattal. Ezt tette most cikkírónk is. Dőljünk hátra egy kicsit a fotelben (vagy az irodaszékben) és utazzunk el egy másik, szintén nem egyenlő univerzumba ennek a novellának a soraival! Hogy érezzük itt magunkat? Furcsa, ugye...?