Menü

Bezárva az iskolába - biztos így kell lennie?

A gyermekpszichológusok szinte egyöntetűen úgy gondolják, hogy a kisiskolásoknak minél több szabadidőre, játékra, családi körben eltöltött kellemes tevékenységekre van szüksége. Akkor miért van a gyerek gyakorlatilag bezárva az iskolába ugyanannyi időre, mint amennyit a felnőttek dolgoznak?

Jómagam még Vekerdy Tamás könyvein, cikkein és előadásain nőttem fel, vagyis ebből tanultam a gyereknevelést. Tudtam, hogy az állami iskolarendszer közel sem vallja az ő liberális nézeteit, de azért meglepődtem a hírre, hogy a másodikos gyermekünknek fél 4-ig kötelező az iskolában lennie. Ledermedtem a szülői értekezleten a hírre, de egyedül voltam vele – a legtöbb szülő klasszikus munkarendben dolgozik, és a gyerek természetes módon napközis. Nálunk más a helyzet, a munkarendünk a férjemmel össze-vissza – gyakran dolgozunk este és hétvégéken is, de a csemeténkért el tudtunk menni kora délután, és ez fontos együtt tölthető időt jelentett a számunkra a mindennapokban.

„Fontos a gyerekek számára a közösségi élet” – halljuk az érvelést a tanároktól. Ebben teljes mértékig egyetértek, a gyerek ráadásul szociális típus, szeret a barátokkal játszani. De szerintem ebből elég heti 1-2 alkalom, és a délelőtti szüneteket is együtt töltik, ebben az életkorban még nincs rá feltétlenül szükség, hogy 8 órában tanuljon a gyerek. Bocsánat, még több, mert utána még házi feladatot kell írni és tanulni – amire általában akkor sem elég az idő, ha a csemete napközis.

Hogyan tartatják be a nevezett előírásokat az iskolában? Úgy, hogy a gyerekek be vannak zárva oda. Nem túlzok… Szülő nem lépheti át majdnem négyig a kaput, az be van zárva, és portások őrzik. Maximum befizetni mehetünk a gazdasági irodába, de akkor is szemmel tartanak minket – nehogy esetleg az osztálytermek felé tévelyegjünk közben, és „elraboljuk” a saját gyerekünket.

Hogy van-e kibúvó a szabályozás alól? Attól függ, hogy vesszük. Egyrészt év elején ki kell tölteni egy kötelező nyomtatványt, hogy a hét melyik napján mikor kívánjuk hazavinni a gyerekünket. De hiába is írjuk be a korábbi időpontot, „nemúgyvanaz”… Minden áldott nap külön kell kérvényezni, ha a gyermeket előbb hozzuk el, mint a fél négy. Tele van az üzenő füzet. Sajnálom a napközis tanárt, mert harminc gyereknél kell valahogy fejben tartania, hogy mikor megy haza. Hiszen a gyermekért nem mehetünk be a kapun – zárva van - , a tanár kiküldi őt a leírt időpontban. Már ha szegénynek sikerül összelogisztikáznia, hogy milyen időpontot kértünk. Ha nem, akkor csak várunk és várunk, s reménykedünk, hogy majd csak előkerül a gyerek.

Hátrányba is kerültünk emiatt – sem az iskola, sem a tanárok nem örülnek neki, hogy renitensek vagyunk. Minek kell kiragadni a gyereket a közösségből, ugye… És pluszmunkát csinálunk a tanároknak. Nem direkt - ha bemehetnénk a gyerekért, nem lenne pluszmeló. De inkább körmölünk nap mint nap kérelmet a füzetbe, mert nem örülünk, hogy a napközi sokszor mesenézéssel telik. Itthon pedig vár minket a tanulnivaló. Tudom én, hogy kell a gyereknek a lazítás, de én nem örülök, hogy rendszeresen képernyő elé ültetik a gyerekeinket még az iskolában is.

Egy szó mint száz, furcsa érzés az iskolai zárt ajtók előtt várakozni, mint valami börtönnél, mert nem mehetünk a gyerek közelébe a kiírt időpont előtt. Biztosan így kell lennie? Sajnos én nem látom, mi ebben a jó, mert szerintem nem kedvez a gyereknek, nem kedvez a tanárnak, és nekünk szülőknek sem.

Egy pár, akik a válás után is készítenek közös családi fotókat

A család minden, még akkor is, ha a hivatalos papírok szerint már nem vagyunk „egyek”. Victoria Baldwin, volt férje, Adam Dyson és 4 éves fiuk, Bruce a szülők néhány évvel ezelőtti válása után is még mindig készítenek közös családi fotókat.

Kifordított világ

Milyen lenne az élet hazánkban, ha a férfiak és nők helyzete nagyjából felcserélődne? Érdekes és tanulságos eljátszani a gondolattal. Ezt tette most cikkírónk is. Dőljünk hátra egy kicsit a fotelben (vagy az irodaszékben) és utazzunk el egy másik, szintén nem egyenlő univerzumba ennek a novellának a soraival! Hogy érezzük itt magunkat? Furcsa, ugye...?

Együtt „pelenkázott” Peller Mariann és Péter Szabó Szilvi

A kipirosodott bababőr még a leggondosabb ápolás ellenére is előfordulhat. Anyukaként ismerős problémák ezek Péter Szabó Szilvinek és Peller Mariannak is, akik a pelenkacsere körüli dilemmákat is körbejárták egy kerekasztal-beszélgetésen. Gyakorló sztáranyukáink bőrgyógyász és belgyógyász szakértők segítségével beszélgettek a témáról.

Komfortérzet kialakítása – hétvégén is szükséges!

A minap láttam egy plakátot a metrón utazva, ami valamilyen TV csatornát reklámozott. A fotón egy fiatal nő ült törökülésben, szomorú, könnyes arccal, kinyúlt melegítőnadrágban, kezében egy tál popcornt tartva bambán nézett. De ha nem muszáj, ne csalogassuk bele az embereket ilyesfajta kényelmesnek tűnő, de nem igazán hasznos helyzetekbe...

Látogassuk gyakran szüleinket!

Milyen gyakran látogatjuk meg a szüleinket? A sok-sok napi elfoglaltság mellett a legtöbben joggal érezhetjük, hogy nem olyan rendszerességgel látogatjuk őket, ahogy „kellene”, vagy ahogy szeretnénk.