Menü

Fedél Nélkül, a hajléktalanok lapja

Tavaly a szenteste előtti délutánon a barátommal a városban sétáltunk, amikor egy hajléktalan férfi jött oda hozzánk. Megálltunk és meghallgattuk. Hallottam már korábban is a Fedél Nélkül című magazinról, láttam az FN feliratot a terjesztők kezében lévő újságokon. Tudtam, hogy ez a hajléktalanok lapja, ők írnak bele cikkeket, interjúkat készítenek, kiállításokon vesznek részt, például a sajátjukon, amit valaki megszervez nekik.

Odajött hozzánk ez a férfi, kicsit büdös és koszos is volt. A terjesztők legtöbbször zöld láthatósági mellényt viselnek, így könnyebb őket észrevenni. Kérte, hogy vegyünk tőle egy-két lapot, hiszen már a szilveszteri kiadás is megjelent! Megvettük tőle a karácsonyi és a szilveszteri lapszámot is, boldog ünnepeket kívántunk egymásnak, majd távozott. Az újság ára egyébként annyi, amennyit az ember rászán, és a befolyó összeget a terjesztők teljes mértékben saját magukra költhetik, hiszen már előzetesen vásárolják meg a lapszámokat, amiket utána eladnak. Egy számért 30 ft-ot fizetnek, és minimum 10-et kell megvenniük egyszerre.

A lap szerkesztősége a hét minden munkanapján nyitva van, és rendelkezésükre áll, folyamatosan kapcsolatot tartanak a terjesztőkkel és az alkotókkal. Rengeteg munka tartozik egy ilyen rendszer fenntartásához, így az önkénteseket is szívesen fogadják, többek között például szervezési feladatok elvégzésére. A lap történetéről itt olvashatunk.

Visszatérve a történetemhez: karácsony tájékán 200 ft-ot fizettünk a két lapszámért, melyet hazafelé a vonaton el is olvastam. Abban az időszakban az ember szívét még jobban megmelengetik ezek a történetek, többet segítünk, empatikusabbak vagyunk, de sosem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ezek az emberek az év minden napján az utcán próbálják meg menedzselni az életüket ilyen-olyan bevételekből. Sokan közülük tevékenyek, érdeklődőek, olvasnak, művelődnek, és dolgoznának is, ha valamiből el tudnák kezdeni az életüket felépíteni.

Fontos, hogy ne csak a rossz hírekre összpontosítsunk a hajléktalanokkal kapcsolatban, például hogy esetleg tbc-sek, és ha ránk köhögnek, mi is elkaphatjuk. Valóban, sokan betegeskednek, de a tbc terjedése nem ilyen módon történik. A hivatalos elmélet szerint, ha 8 órát töltünk egy tbc-s ember közelében úgy, hogy ő tőlünk 2 méterrere van, akkor van esélyünk elkapni a fertőzést. Ebből következik, hogy ha heti kétszer megállunk a Bajcsy-Zsilinszky út kapubejárójában alvó bácsinál, hogy adjunk neki egy százast, az egészségünk nem fogja kárát látni, a lelki töltet, a segítség érzése viszont a miénk lesz, a szívünkbe zárhatjuk.

Ne feledjük sosem, hogy ne ítélkezzünk addig, míg nem kerültünk a másik ember helyébe, mert sosem tudjuk, hogy jutott oda, és mi mit tennénk, vagy inkább mit lennénk képesek tenni az ő helyzetében.

A gall kakas nyomában 1. rész

A világ első számú turisztikai célpontja Franciaország. A híres konyhával, kultúrával és történelemmel bíró ország mindennel rendelkezik, ami szem-szájnak ingere. Szerencsémre megjártam már nagy részét munkavállalóként és turistaként is. A tapasztalatokat csokorba szedtem, hogy mindenki felkészülten kellhessen útra.

Anya, ne dobd ki!

Egy kisebb lakás berendezése mindig nagy kihívást jelent, de néha csak egy kis tértisztítás, szelektálás és ötletesség kell ahhoz, hogy otthonunkban mindig rend legyen.

Flandria ékkövei

Belgium multikulturális jellege közismert. Egyszerre példaértékű és megmosolyogtató. Remek partik, magával ragadó építészet és kiadós sült krumplis menük otthona. Mielőtt elmennének a környező nagyvárosokba, nézzünk egy kicsit az északi turisztikailag felkapott kis kincsei (Brugge, Gent) után.

Magyarországi nemzetiségek konyhája – Görögök

A görögök nem nagy számban élnek itt, ők is nagyjából egyetlen településen és környékén. Noha ma már legtöbben magyarul is ugyanúgy, vagy jobban beszélnek, mint görögül, a konyhaművészetükben megőrizték az anyaország ízeit. Ebből következik egy kis válogatás.

Az értelmi fogyatékosokkal kapcsolatos kérdések

Napjainkban a gyógypedagógusok, konduktorok, ápolók és gondozók iránti szükséglet egyre nagyobb. Aki erre a pályára lép, szinte mindig ugyanazokkal a kérdésekkel találkozik,. Fontos, hogy értsük meg a munkájuk fontosságát, nehézségét és szépségét, és legfőképpen azokat, akikkel foglalkoznak: az értelmi sérülteket.