Menü

Hogyan lépjünk túl a szülési trauma problémakörén?

Sokan még nem is hallottak a szülési trauma fogalmáról. Néhány esetben azonban a nehéz szülés poszttraumás stresszbetegséget okozhat. Tünetei közé tartozik az idegesség, a düh és a bosszúság, és bár a születés utáni traumával együtt is előfordulhat, ez egy teljesen más állapot.

Hallgatás

Sokszor a hallgatás lehet a kulcs a gyógyuláshoz: csendben maradni, megpróbálni megérteni azt, mi miért történhetett és átélni az érzéseinket. Sürgetni magunkat, hogy söpörjük a szőnyeg alá, mert már úgyis megtörtént, így van, vége van, nem kielégítő és nem elengedő. Sok helyen külön központokat nyitnak erre a célra, ahol egy szakértővel is átbeszélhetjük gondolataink halmazát.

Megvitatás

Óriási segítségnek bizonyulhat, ha megosztjuk az érzéseinket hasonló problémákkal küzdő vagy már túljutott társainkkal. Segíthet eloszlatni az idegességet, és megelőzni, hogy a helyzeten rágódjunk, így hamarabb elkezdhetünk az újszülöttünkkel való kapcsolat kialakítására helyezni a fókuszt. A partnerünk is törékenynek érezheti magát, hiszen ő az egyetlen, aki direktben szembesül a traumánkkal, ezért is kedvező, ha másokkal is beszélgetünk.

Kérjük szakember segítségét!

Az anyukáknak nagyon fontos, hogy ne hanyagolják el magukat, és ne aggódjanak, hogy nem fogják őket komolyan venni. Amikor egy gyermek születésekor komplikációk lépnek fel, és extra szükségletei vannak, tovább tart a lelki sebek begyógyulása. Ha a háziorvosnál tett látogatás alkalmával nincs lehetőségünk elmondani neki problémáinkat, esetleg írjuk le, és juttassuk el hozzá.

Maradjunk szociálisak!

Ha babás csoportokat látogatunk, és elhagyjuk a házat, amint lehet, fel tudjuk szabadítani a frusztrációnkat, és csökkenteni tudjuk az izoláció érzését. A múltat talán nem változtathatjuk meg, de tervezhetünk, és biztosíthatjuk magunkat arról, hogy a jövőben másképp történnek majd a dolgok. Nézzünk szembe a démonokkal: mi tesz minket sebezhetővé.

Emlékezzünk rá, hogy az idő gyógyító hatással bír!

Attól, hogy szomorúak vagyunk amiatt, hogy önmagunknak és gyermekünknek kezelésre van szüksége a szülés során vagy azt követően, még nem válunk kevésbé szerethetővé. Ha a negatív élményeink következtében komoly félelmeink támadnak a szüléssel kapcsolatban – a jelenség neve tokofóbia -, a háziorvosunk speciális segítséget tud ajánlani nekünk. Negatív tapasztalásainkat akár még pozitívba is fordíthatjuk azáltal, hogy más nőkkel lépünk kapcsolatba, akik hasonló utat járnak vagy jártak be.

Forrás: patient.co.uk

Az apa szerepe a várandósság során

Sok-sok (leendő) édesapa talán nincs is annak tudatában, hogy milyen fontos szerepük lehet a gyermekvárás ideje alatt. Mivel a nőkre hárul a nagyobb (áldott) teher, leginkább az ő helyzetükről olvashatunk sokat, pedig a férfiak pozíciója is kulcsfontosságú lehet ilyenkor - persze, csak ha tudnak róla...

Csak fogalomként újdonság az érzelmi házimunka

Általában a nők azok, akik többet foglalkoznak a család érzelmi és lelki életével. Korábban senki sem gondolt arra, hogy ez jelentős idő- és energiabefektetést igényelhet tőlük. Ez a tevékenység pedig megfizetetlen és megfizethetetlen.

Keresik az Év Védőnőjét

A várandósság időszakában a kismamák egyik legfőbb támogatójaként kísérik figyelemmel a babavárást, majd a kisgyermek fejlődését: a védőnők nagyon fontos munkát végeznek. A szakemberek családokat segítő, áldozatos tevékenységét idén is szeretné elismerni a Magyar Védőnők Egyesülete, immáron hetedik alkalommal.

Tanítsd meg barátkozni a gyermeked!

Sok kisiskolást ér atrocitás, csúfolódás az iskolában. Ez részben életkori sajátosság, de azért elég mély nyomot tud hagyni a gyerekekben. A szülők és a tanítók sokat tehetnek azért, hogy elkerüljük ezeket a bántásokat, és már kisebb korban megtanulják a csemeték a normális keretek között zajló kommunikáció elemeit.

Így neveld olvasásra a gyereked

"A mai gyerekek nem szeretnek olvasni, csak a képernyő érdekli őket" - halljuk sok helyről a megállapítást. Igen ám, de a szülők-nevelők is felelősek azért, hogy egyre kevesebb fiatal olvas! Mit tehetünk, hogy csemetéink később örömmel forgassák a könyveket?