Menü

Várjuk vagy keressük a nagy Ő-t?

Nemrégiben olvastam egy cikket, amely arról szólt, hogy az illető nem keresi a Nagy Ő-t, hanem vár rá, és a kettő nem ugyanaz. A téma elgondolkodtatott, hiszen a húszas éveik végén - harmincas éveik derekán járó barátaim, klienseim közül sokan egyedülállóak. Ki így, ki úgy kezeli a helyzetet, de nehéz megtalálni az egyensúlyhelyzetet a görcsös párkeresés és a teljes feladás között.

A párkeresők sok mindent bevetnek: randioldalakon és alkalmazásokon keresztül próbálnak ismerkedni, valamint eljárnak olyan helyekre, társaságokba, ahol potenciális jelöltek akadhatnak. S jól is teszik, hiszen nehéz úgy ismerkedni, ha még csak lehetőséget sem adunk a dolognak. De ez a felállás sokszor magával hozza az "akarás" állapotát. Nyilván azért próbálkoznak, mert szeretnének társra lelni, s mert úgy érzik, nem jó egyedül, hanem kapcsolatban kellemesebb. Az ember társas lény, a szerelem, párkapcsolat pedig az emberek legnagyobb százalékának fontos, így a törekvés érthető. De ha hosszabb ideig tart ez az állapot, akkor olyan, mintha tárva-nyitva állna az ablak, miközben levegőre szomjazunk, mégsem jön be rajta oxigén. Nem könnyű türelmet gyakorolni, miközben várakozunk valami számunkra fontos dologra. Érthető hát, ha sokan erőltetik, akarják, túlgörcsölik ezt a szituációt. Érthető, de persze nem jó, hiszen gyakran épphogy taszító energiát vált ki, amely csak hátráltatja a pártalálást. Vagy gyakran hoz hosszú távon nem élhető, de legalábbis semmiképpen sem boldogító kompromisszumokat. Hiszen ebben a helyzetben sokan mondják ki tudatosan, vagy tudat alatt: "Ha mindig a tökéletesre várok, örökké egyedül maradok... Inkább alább adok az igényeimből, hogy ne maradjak egyedül."

Amikor az említett tökéletes társat keressük, általában nem szó szerint értjük ezt. Nehéz megfogalmazni azt az érzést, amikor érezzük: tényleg megtaláltuk az Igazit. Ráadásul nagyon könnyű összekeverni a szerelemmel. Inkább azt értjük alatta: aki tényleg illik hozzánk, akivel szeretünk együtt lenni, akivel meg tudjuk oldani közösen a problémákat, akivel jó együtt hajózni évtizedeken át az élet tengerén, akinek a hibáit képesek vagyunk elfogadni, és azokat élhetőnek tartjuk.

Aztán ott van a másik véglet, azok tábora, akik (már) nem keresnek társat - feladták. Csalódások, sikertelenségek, félelmek, szomorúságok vitték őket odáig, hogy nem tesznek azért, hogy társra leljenek, és bezárkóztak. Valóban ebben az állapotban kevés esélyük van arra, hogy mégis megismerkedjenek valakivel - ráadásul az említett hozzájuk illővel.

Láthatjuk, hogy nem könnyű szinglinek lenni, és megtalálni azt a vékony mezsgyét, amikor türelemmel, békével, harmóniával a szívünkben tudunk várakozni. Biztos, hogy tenni kell érte, hogy meg tudjuk valósítani. Lehet, hogy jobb befektetés, mint magára a meghatározott párkeresésre fordítani az időt és energiát? Nos, ezt mindenki maga döntse el, mindenesetre átgondolandó kérdés. Az is bizonyos, hogy egy ilyen út során izgalmas önismereti munka vár ránk.

A magabiztos randizás titkai

Mindegy, hogy egy baráttal találkozol, akibe potenciálisan beleszerethetsz, vagy van egy foglalásod este 7-re egy remek étterembe - ha valaki olyannal töltöd az idődet, aki meglehetősen érdekel, az bizony stresszes és izgalmas lehet! Hogyan lehet ezt a szemléletmódot megváltoztatni?

Ha már vannak elvárásaink, legyenek pozitívak!

A kutatások szerint ha pozitív elvárásokkal fordulunk partnerünk felé, pozitív eredményt kapunk. Ha a legrosszabbat várjuk, az fog bekövetkezni. Talán ideje lenne változtatnunk a nézőpontunkon?

A szakítást követő legnehezebb időszak - a várakozás

A hiány, amit a veszteség okoz, arra vesz rá minket, hogy különböző okokat próbálunk találni, miért is lett vége a kapcsolatnak. Ilyenkor igyekszünk megismerni az ismeretlent. A legnehezebb rész azonban a várakozás.

Egyensúly a párkapcsolatokban

Egy párkapcsolatban könnyű elveszíteni magunkat. Időnként feláldozzuk a saját szükségleteinket annak érdekében, hogy alkalmazkodjunk a párunk vagy családunk igényeihez. Hogyan találhatjuk meg az egészséges egyensúlyt?

Add a randin önmagad!

Miért van ennyi sikertelen párkapcsolat? Sokszor már az alapoknál, azaz a párválasztásnál problémák vannak. Annyi okosságot olvashatunk arról, hogy milyennek kellene lennünk, hogy közben elfelejtünk önmagunk maradni, a másik pedig csak egy kreált képet ismerhet meg a kapcsolat elején.