Menü

Mitől leszünk boldog emberek?

Egész életünkön keresztül a boldogságot, a békét és a megelégedést keressük. Az összes tevékenységünk a teljesség és a megelégedés belső érzését tűzi ki célpontnak. Harmóniában szeretnénk lenni a körülményekkel és önmagunkkal.

De ha megnézzük a saját tapasztalatainkat, azt vesszük észre, hogy minden ezzel kapcsolatos érzésünk, amit elérünk, csak ideiglenes. Végül eltűnik, s akkor újabb tevékenységláncba kezdünk, hogy elérjük. A valódi boldogság magában foglalja az állandó elégedettséget, ami nem függ külső körülményektől. Körülveszi az élettel való elégedettség, ami egy adott módon működik. Az őszinte boldogság nem véletlenül történik, nem egy baleset. Ez egy hatás, amelyet speciális okok vezérelnek. Emberként az a felelősség hárul ránk, hogy alkalmazzuk a megkülönböztetésre való képességünket, az értelmünket azért, hogy vizsgálódjunk: „Mi a valódi boldogság, mikor hazudik, és mik az okai?”

A feladatokat, amelyeket elvállalunk, hogy boldogok legyünk, a saját értékrendünk határozza meg. Ha abban hiszünk, hogy a vagyonszerzés, az élvezet vagy a siker hozza el nekünk a boldogságot, akkor ezekhez az értékekhez ragaszkodunk.

Mindenesetre az biztos, hogy az értékrendünk befolyásolja, hogyan érzékeljünk a körülöttünk elterülő világot, befolyásolja a hozzáállásunkat, a választásainkat, amelyeket pillanatról pillanatra hozunk, és az utat, ahogy végighaladunk az életünkön. Azonban hiedelmeinknek nem mindegyike pontos reflektálás a tapasztalásra. Képzeljük ezt el úgy, mint az asztronómia geocentrikus modelljét, amelyben a Föld az Univerzum középpontja, amely körül a nap és más bolygók keringenek. Ez az elmélet hamis volt. Hasonlóan a hiedelmeink is lehetnek hamisak. Ezért életbevágóan fontos számunkra, hogy kritikusan tudjuk analizálni az elméleteket és a hiedelmeket, amelyekkel rendelkezünk.

A felsőbbrendű értékek kifejezést azokra az elméletekre értjük, amelyek az emberi tapasztalás valóságát pontosabban reprezentálják. Gondoljunk a következőre: „A pénz boldoggá tesz.” Egy ember, aki hisz ebben a kijelentésben, vágyik a pénzre, és belső késztetéssel rendelkezik, hogy megszerezze azt. Felmerül a kérdés: valóban pontosan érzékeli az emberi tapasztalás valóságát? Vita kerekedhet ebből, vajon mi a válasz. Egy olyan személy számára, aki hiányt szenved az alapvető világi javakban, nincs hol laknia, nincs megfelelő öltözéke, nem tudja etetni a családját, iskoláztatni a gyermekeit, nem keres elegendő pénzt, hogy az alapvető szükségleteit kielégítse, egyértelműen „Igen” lehet a válasz. Tehát bizonyos körülmények között igaz, hogy a pénz boldogít.

Egy pont után azonban megáll a boldogság szintjének emelkedése. Ha kényelmesen élünk, és a rendelkezésünkre álló bevétel meghalad egy bizonyos összeget, nem várhatjuk el, hogy a keresetünk emelkedésével növekedjen a boldogságunk mértéke is. A pénz értéke ilyenkor már csökken, és egy bizonyos határ után már nem vesz részt az élettel való elégedettségi szintünk növelésében. De nemcsak erről van szó. Egy idő után a korlátozatlan tevékenység és a felhalmozott vagyon bántani kezdi a belső békénket, a környezetünkkel való harmonikus kapcsolatot. Pontosabb lehet, ha azt mondjuk: a pénznek limitált hatása van a boldogságunkra, viszont csökkentheti annak szintjét, és az állandó pénzkeresés káros hatást gyakorolhat a boldogságunkra és a világgal való kapcsolatunkra. Ha pontosak akarunk lenni, akkor ez egy felsőbbrendű érték. Egy olyan személy, aki hisz ebben az elképzelésben, jelentősen más megközelítéssel fordul a pénz és annak hajhászása felé. Sokkal objektívebb ebben az irányban.

Az objektivitás vagy tárgyilagosság arra utal, hogy képesek vagyunk a személyes tapasztalásoktól távol maradni. A boldogság keresése nemcsak annyi, hogy megpróbáljuk maximalizálni a számunkra kedvező körülményeket, a kedvezőtleneket pedig minél jobban kiiktatni. Alapvetően ez azt jelenti, hogy az értelmi és érzelmi érettségünk fejlődik úgy, hogy az események és a körülmények nem képesek meghatározni boldogságunk szintjét. Ez a függetlenség az objektivitás. Ha a boldogságunk független a világtól, akkor valódi, őszinte.

Az életben az objektivitást azáltal nyerhetjük el, ha a felsőbbrendű értékeket megbecsüljük. Ha ezeket az értékeket meg tudjuk határozni, akkor képesek leszünk az egyéni változásra. A tudást bölcsességgé kell alakítanunk. Ezt pedig a reflektáláson, a tükörképünkön, az észrevételeken keresztül tudjuk elérni.

Amikor először ismerjük fel ezeket a felsőbbrendű értékeket, éppen csak elfeledkeztünk a létezéséről. Nem állíthatjuk, hogy meggyőztek minket egy állítás igazságáról, amíg az értelem nem reagált teljesen az elképzelésre: meg kell, hogy kérdőjelezze, meg kell vizsgálnia a logikai alapjait, át kell gondolnia a más jellegű nézeteket. Egy pontnál elérjük azt az állapotot, hogy a meggyőződésünk megkérdőjelezhetetlen, ekkor lépett be az állítás a hitrendszerünkbe. Ezt követően kezdünk el annak a felsőbbrendű értéknek megfelelően viselkedni.

Ezek a változások tudják teljesen átalakítani a nézeteinket és a cselekedeteinket. Ha az élettel kapcsolatos nézeteinket szélesítjük, könnyebben el fogjuk tudni érni a boldogságot, amit keresünk, amire vágyunk. Tehát: „amikor elkezdesz objektíven élni, az elméd békés és boldog marad a külső világ fluktuációja során is”.

Forrás: vedantala.org

Munkahelyi motiváció?

Minden vezető sikeres cégre és lelkes munkatársakra vágyik, akik szakmailag kiválóak és minden nap a legjobb formájukat hozzák. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. Még a legjobbnak tűnő munkatárs esetében sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy ugyanolyan teljesítményt nyújt napról-napra, és mindig maximálisan eltökélt. Jó hír, hogy vezetőként nagyban befolyásolhatjuk, hogy egy dolgozó mennyire tudja és akarja kihasználni tehetségét! Lássuk, hogyan!

Mondj búcsút a megfelelési kényszernek!

A megfelelési kényszer egy olyan érzés, amikor valaki folyamatosan igyekszik megfelelni saját vagy mások elvárásainak. Ez lehet saját belső kényszer, társadalmi nyomás, munkahelyi elvárás. A megfelelési kényszer stresszt és szorongást okozhat. Ha Önök is azok közé tartoznak, akik szeretnének mindenkinek megfelelni, akkor érdemes elolvasniuk cikkünket.

A féltékenység okai és jelei

A féltékenység egyike a normális és alapvető érzelmeinknek, mégsem szeretjük beismerni, sőt, tagadjuk is. Pedig mindenki érzett már féltékenységet, akár a testvérével vagy szüleivel szemben, mégis a párkapcsolatokat képes a legnagyobb mértékben megmérgezni ez az érzelem. Miből fakadhat a féltékenység, melyek a kiváltó okok és hogyan tudunk megbirkózni vele?

Vágyódás az elérhetetlenre

Egyszer mindannyiunk életében előfordul, hogy olyasvalaki, vagy olyasvalami iránt érzünk vonzalmat, aki és ami biztosan felforgatná az életünket. A főnökünk, a legjobb barátunk ismerőse, exe, vagy valamilyen materiális tárgyi dolog is lehet. Mindannyian ebbe a bizonyos „tiltott gyümölcs” kategóriába tartoznak: az ábrándozás csábító lehet, a következmények azonban már kevésbé. De mihez kezdhetünk ezekkel az érzésekkel? Hogyan lehet ezen érzelmeket újból és újból megélni, valamint kezelni?

Flegmatikus személyiség jellemzői

A flegmatikus személyiség konfliktuskerülő, nyugalmas, rohanástól és feszültségektől mentes életmódot folytat, s mindent elkövet azért, hogy ezt meg is őrizze. Soha nem száll szembe senkivel, egyszerűen csak úgy alakítja az életét, ahogy az neki jó legyen.