Menü

A víziszony leküzdése

Sokan küzdenek még a mai napig is víziszonnyal, hiába a mindennapokba beiktatott úszásoktatás, a sport szeretetének terjesztése, a szülői ráhatás. De hogyan alakul ki? Miért van az, hogy valakinek olyan könnyedén megy az úszástechnika elsajátítása, míg mások évekig küszködnek vele, hogy megszokják a vizet, és viszonylagos biztonságban érezzék magukat?

Emlékszem, gyerekkoromban édesanyám unszolt, hogy szeressem meg az úszást, mert ő annak idején hiába tanulta, nem tudta úgy elsajátítani, ahogy szerette volna. Nekünk már általános iskola elsőtől negyedik osztályáig kötelező volt járni. S habár a kedd vagy a péntek reggeli duplaórákat mindig gyomorgörccsel kezdtem az úszás órák előtt, fél óra alatt hozzászoktam a vízhez, és utána imádtam minden percét.

Az a különös félelem kerített mindig a hatalmába, hogy féltem a víztől, mielőtt megláttam. Talán a nagy víztömeg rémített meg, nem tudom. De ha néhanapján lementünk a Tisza-partra sétálni, a gátra felfelé sétálva is elkapott ez az érzés: „Úristen, mennyi víz lesz ott!” Ennek ellenére az úszás órák végén mindig imádtam a víz alatt hableányosat játszani az osztálytársaimmal. Egészen addig a napig, amíg egyszer rosszul nem lettem, s kikéredzkedtem a medencéből. Az oktatónk viszont nem engedett ki. Azt mondta nincs semmi bajom, menjek vissza, ez csak hiszti. Igazságtalannak éreztem, és közben azt láttam magam körül, hogy másoknak mindent szabad, én pedig rosszul leszek, akkor sem pihenhetek egy keveset? Kénytelen voltam visszamenni, és kibírni valahogyan az órát.

A napokban olvastam Gretchen Rubin Boldogságterv című könyvében, hogy fontos az, hogy a gyerekek érzéseit, sérelmeit ne vegyük félvállról. Ők akkor élik át ezeket az érzéseket talán először és őszintén a saját kis világukban. Tudomásul kell vennünk, hogy feladattal rendelkeznek, és értékelni fogják, ha együtt érzünk velük, ha elismerjük az érzéseiket.

A víziszony kapcsán fontos, hogy rá tudjuk venni a gyerekeket, hogy egyfajta bizalmat alakítsanak ki a víz irányában. Furán hangzik ez a mondat, de igaz. A biztonságos lelki háttér kialakítása minden élethelyzetben nélkülözhetetlen! Ha ez így nem megy, mindenképpen szükséges egy felnőtt, akiben feltétel nélkül megbíznak. Ő segíthet nekik, hogy ezt a bizalmat a későbbiek folyamán a víz felé át tudják irányítani.

A következő fontos hozzávaló a biztonságos légzéstechnika kialakítása, és itt nemcsak a levegő beszívása, de a kifújása is rendkívül fontos, hiszen ezzel a készségünkkel kell megoldanunk a víz alatt kialakult helyzeteket.

Ezt követően tanuljuk meg a vízen való lebegést, illetve a siklást. A lebegés akkor megy a legjobban, ha a bizalom már kialakult, hiszen ilyenkor teljes fizikai valónkat a víz kezeibe adjuk. Minél magasabb fokú a bizalom, annál jobban fog menni a lebegés, hiszen annál biztosabbak leszünk magunkban és a képességeinkben is.

Élővízben vagy uszodai medencében kezdjünk?

Döntsük el a gyermekkel közösen! Vannak, akiket elrémiszt az uszodában terjengő klórszag – én is irtózom tőle. Hagyjuk őt választani, hol érzi magát jobban, melyiket szokja meg könnyebben.

Klóros víz vs. pici gyerekek

Kialakultak olyan téveszmék, hogy az uszoda vize nem elég tiszta a pici gyermekek számára. Ez azonban tévedés, ne féltsük a gyerkőcöket, nyugodtan kezdhetik korai gyermekkorban is az úszást a tanmedencében.

Víz alá merülés

Sokak számára gondot okoz az, hogy a fejüket a víz alá dugják – nekem is. Igyekezzünk legyőzni ezt a félelmet úgy, hogy először megmossuk az arcunkat vagy gyermekünk arcát vízzel, esetleg lefröcsköljük. Túl sokat készülni a lemerülésre azonban nem jó, mert akkor elodázhatjuk a feladatot. Egy idő után csak úgy dugjuk le fejünket a víz alá!

Mikor kezdjünk tanulni?

A legelső, szívből jövő válaszom így hangozna: bármikor! Vagy így: most! Szakértők szerint azonban az úszást 5-6 éves korig a legcélszerűbb elkezdeni, mert ekkor még megvan az úszás iránti fogékonyság, de természetesen sosem késő, hiszen ez az a sport, ami testünk minden porcikáját megmozgatja, és életünk során a legtovább gyakorolható.

Mikor alakulhat ki a víziszony?

Egyes kutatások szerint a víziszony kialakulhat már az anyaméhben, pl. az anyát ért valamilyen trauma miatt, születés közben, életünk során, ha minket ér valamilyen trauma, esetleg előző életünkben – már aki hisz ebben. A többieknek az első három opció áll fenn.

Gyűjtsük össze minden bátorságunkat, és igyekezzünk megtenni minden tőlünk telhetőt, mert az úszás egészséges, biztonságot, élvezetet és rengeteg élményt nyújt, úgyhogy kalandra fel! Tanuljunk meg úszni, akárhány évesek vagyunk is!

A legfontosabbak a nátháról

Betegként gyógyulásnak, gyógyító technikának nem csak azt a módszert tartjuk, ami a betegséget magát megszünteti, hanem azt is, ami a betegség tüneteit enyhíti. Keveseket érdekel, hogy benne van-e még a kórokozó, ha már újra erősnek érzi magát.

Lelki oka is lehet, ha egy baba hasfájós

Sokszor kiderül a babáknál is, hogy a testi tünet mögött valójában nem szervi elváltozások, hanem lelki okok, például családon belüli feszültségek állnak. Egy idehaza tíz éve ismert módszerrel sok nehéz pillanattól és felesleges vizsgálattól lehetne a kicsiket és a szüleiket megkímélni.

Óriási biznisz az egészségügyi adatok kereskedelme

Egyre terjednek az egészségügyben a vezeték nélküli eszközök - pacemakerek, beültethető inzulinpumpák. Épp ezért éri egyre több támadás ezen szerkezeteket: ma már tíz kibertámadásból négynek ez a szféra a célpontja, az innen ellopott információk ugyanis értékesebbek a feketepiacon, mint pénzügyi adataink. A biztonság itt élet-halál kérdése lehet.

Helytelen szokások, amelyeket egészségesnek hiszünk

Mindannyiunknak vannak olyan szokásai, amikről tudjuk vagy sejtjük, hogy egészségtelenek, mégis szinte nap, mint nap megtesszük őket. Vajon tudunk ezeken változtatni? S miért olyan nehéz új pozitív szokásokat kialakítani, vagy a károsakat elhagyni?

Motiváció a mozgáshoz

Manapság egyre több helyen látni, hogy a mozgás az emberek nagy hányadát érdekli, de mi a kiváltó ok? Túlontúl sokat olvashatjuk talán az ezekkel kapcsolatos cikkeket, megnyilvánulásokat a közösségi médiában? Vajon régen is ennyi „Gyurma Gyuri és Iron Lady” volt, csak kevesebb figyelmet kaptak?