Menü

Mit tanultam a nagymamámtól?

Valamilyen okból kifolyólag általános jelenségnek tekinthető az, hogy a legtöbb családban van egy „jó” és egy „kevésbé jó” nagymama. Valamiért egyikük mindig közelebb áll unokáik szívéhez. Így volt ez a mi családunkban is. Édesanyám anyukája sokkal közelebb állt a szívemhez.

Soha nem kényszerített semmire, nem kellett többet és mást ennem annál, amit éppen szerettem volna. Nem volt kötelező megtenni semmit, amit nem akartam. Nyári, forró délutánokon is elengedett a barátnőimhez, igaz, megjegyezte, hogy „Tudod, a Mama jobban szereti, ha ők jönnek ide”, de azért csak útnak engedett.

Ha visszagondolok az együtt töltött időre, szinte kivétel nélkül csak az önzetlen pillanatai jutnak eszembe. Délelőttönként rendszerint együtt mentünk el biciklivel a boltba. Ő már csak nagyon lassan tudott tekerni, ezért mindig mondta, hogy ne siessek, mert a „Mama nem tud olyan gyorsan menni”. Bevásároltunk, s egy-egy csoki mindig esett a kosárba nekem is, akármilyen is volt az anyagi helyzetük.

Osho egyik könyvében olvastam, hogy az egot a szülők alakítják ki a gyerekekben. Ha megfigyeljük, a legtöbb gyermek körülbelül 3 éves koráig egyes szám harmadik személyben beszél önmagáról, például Petike ezt vagy azt csinálta. A szülők azonban újra és újra kijavítják őket: „Ne mondd, hogy Petike, mondd azt, hogy én!”. Ezek után realizáltam, hogy a nagymamám mindig egyes szám harmadik személyben beszélt önmagáról.

Ő sosem kérte, hogy segítsek a főzésben, hogy takarítsak ki, hogy bármit is megcsináljak. Kedvessége viszont annyira határtalan volt, hogy az ember mindig körülötte akart nyüzsögni, segíteni akart neki, pont azért, mert sosem éreztette, hogy erre szüksége van.

Ha vitáztunk valamiért, és megharagudtam rá, még ő jött gyakran bocsánatot kérni. Ilyenkor azt mondta: „Ne haragudj, a Mama tényleg nem akart megbántani.” Nagyon tisztelem őt azért, hogy mindig tudta oldani a kettőnk között néha fennálló feszültséget. Emlékszem, gyakran még így is nehezemre esett megbocsájtani, de végül mindig édes volt a kibékülés.

Egyszer összetörtem a kedvenc vizespoharát. Sírva rohantam hozzá, hiszen úgy tűnt, eljött a világvége. Ő meg csak mosolygott – én nem tudtam értelmezni a reakcióját, azt hittem rosszat tettem. Egyáltalán nem haragudott, és közösen csináltunk neki matricákkal teleragasztott, új kedvenc vizespoharat – azóta is otthon áll a konyhaszekrényünkben.

Ahogy idősödött, és már a biciklire sem tudott felszállni, egyre nehezebben mozgott, még mindig rosszul esett neki, ha felajánlottam a segítségemet, de már elfogadta. Jó érzés volt visszaadni neki azokat a dolgokat, amiket kaptam tőle.

Életem egyik vezérmondatát is tőle kaptam: „Tanulj, mert a tudás az egyetlen dolog, amit senki nem vehet el tőled!”

A nagymamám mindig önzetlenül fogadta a vendégeket, sosem lehetett őt zavarni. Nem volt olyan, hogy rossz időpontban hívta fel valaki, vagy rosszkor érkezett. Az ajtaja mindig mindenki előtt nyitva állt. Nyugdíjának utolsó, összesöprögetett morzsáit is nekem adta, és még elnézést is kért a sok apróért.

Ezeket a pillanatokat zártam örökre a szívembe.

Akkor mit is tanultam a nagymamámtól?

Önzetlenséget, feltétlen szeretet. Sosem várt el senkitől semmit, örült, ha felhívtuk, vagy felhívott ő, ha hiányoztunk neki – de még ezért is bocsánatot kért –, mondta, hogy hiányol minket, de tudja, hogy megvan a saját életünk, feladataink. A nagymamám mindig mindenkiről csak a jót feltételezte, és ha az ellenkezője bizonyosodott be, akkor sem beszélt róla, igyekezett elfogadni mindent, ami a hatáskörén kívül állt.

Egyedül csak a nagypapámat nem tudta olyannak elfogadni, amilyen volt. Sokat vitáztak, de hát több mint ötven szűkösségben és nem mindig szeretetben leélt év után talán nem olyan könnyű elviselni a másikat.

Feltétlen szeretete azonban kiterjedt mindenki másra a környezetében.

Nagymamám 17 éves koromban hagyott itt minket. Utána évekig képzeltem azt, hogy olyan ember szeretnék lenni, mint amilyen ő volt. Idővel rájöttem, hogy ez nem így van. Szeretnék önzetlen lenni és feltétel nélkül szeretni, de nem szeretném saját magamat feláldozni másokért. Nem szeretném mások javára feladni a saját céljaimat, mert a saját utamat vagyok hivatott követni. Önző dolognak tűnhet az, ami manapság egyre inkább teret hódít: rálépni arra az útra, ami a saját céljaink eléréséhez vezet, és ott élvezni az út szépségeit úgy, hogy közben igenis gyakran önmagunkat kell előtérbe helyeznünk. Mégis, inkább ez a javasolt életút mindannyiunk számára.

Ideális étrend óvodásoknak, kisiskolásoknak

Vajon milyen egy ideális reggeli kisebbeknek? Mit csomagoljunk tízóraira a nagyobbaknak? Mennyi az ideális gyümölcsfogyasztás ebben a korban? Adjunk tejterméket? Mi a baj a bolti felvágottakkal? Milyen vitaminokat adjunk nekik? A kérdéseink végeláthatatlanok, ha óvodás, kisiskolás gyermekeink táplálkozásáról van szó.

Az alkalom szülte támasz a szülőszobán

2018. március 18-án velem is megtörtént. Habár nem spontán. Nem úgy, ahogy terveztem. A kisbabám megszületése előtt, vajúdtam 4 órán keresztül. A legnehezebb rész, a vajúdás alatt pedig a párom és a szülésznőm adta a támogatást, testileg és lelkileg. Élménybeszámolót olvashattok!

„Csak még egy kanállal…”

Sajnos nagyon sok kisgyermekes családban felmerül az evés problémája. Nem eszik jól a gyerek, vagy nem akkor és nem azt, amit, és amikor kéne, vagy a korábbi kedvelt ételeit egyik napról a másikra már csak turkálja a tányérban. A kényszerítéssel azonban a gyermeknek védekező mechanizmusa alakul ki, az étkezés ellen. De, akkor mi a teendő?

Testi-lelki harmónia

Mikor egészségről, vagy betegségekről beszélgetünk, gyakran a kézzel fogható dolgokban keressük a megoldást. Az egészséges reformételekben és gyógyszerekben, s megfeledkezünk sokszor arról, hogy testi állapotunk mellett, lelkileg milyen módon tehetünk saját életünkért. A testi-lelki harmónia szorosan összefügg, és nem működhet egyik sem a másik nélkül.

Konfliktuskalauz

Ha konfliktusba kerülünk, akkor védekezhetünk, támadhatunk, okoskodhatunk, vagy kiléphetünk. Egyik se tűnik igazán jó megoldásnak… Esetleg van más mód is? Valami… egyenlőbb? Lássuk…