Menü

Legyen mindig nyári szünet!

Kis aggodalommal néztem a nyár elé mozaikanyukaként*: milyen lesz, ha itthon lesznek a gyerekek, és egyáltalán nem lesz suli? Feltalálják majd magukat? Vagy nyüsszögnek, hogy unatkoznak? Egymás agyára megyünk? Minden nap főzni kell, és ebédért sztrájkolnak? Közben - legnagyobb meglepetésemre - az történt, hogy a család minden tagjának jobb kedve van, amióta az iskolai stressz nem szerepel az életünkben.

Amiből egyébként kijutott bőven. Izgultunk, hogy milyenek lesznek a lányok jegyei (rájuk fért a javítás), valamint az iskolai közösség miatt is voltak nehézségek. S noha ránk a pozitív hozzáállás, az optimista szemléletmód jellemző, elég sok olyan tényező szerepelt a hétköznapjainkban, aminek nem örültünk. Hátrányosan kivételező tanárok, felesleges dolgozatok, és rosszindulatú iskolatársak... Persze azért nem csak a negatívumok szerepeltek a palettán, de tény, hogy nem volt egyszerű ez a tanév.

Nem gondoltam volna, hogy ekkora megkönnyebbülés lesz magunk mögött hagyni, és hogy ennyi felszabadult energiánk és örömlehetőségünk lesz a nyár beköszöntével. A lányok sokkal nyugodtabbak és jókedvűek, nem kell órára kelni és feküdni, több a lazaság, a szabadidő még úgy is, hogy mindeközben segítenek a házimunkában. Többet vagyunk együtt, többet látjuk a gyerekeket, és nem csak kutyafuttában. Nem kell jegyekről és tananyagról beszélgetni, nincs izgulás a felelések miatt... Nagyon élvezzük.

Úgyhogy végülis örülnék neki, ha mindig nyári szünet lenne. Vagy legalábbis jóval lazább iskolarendszer. Perpillanat egyikre sincs nagy esély, így elgondolkodtam: milyen jól is teszi az a szülő, akinek magántanuló a gyermeke! (Legalábbis ha a gyermeknek olyan családja van, amely biztosítja számára a megfelelő oktatás, fejlődés és feltöltődés lehetőségét.) Eddig azt hittem, hogy az ilyen csemeték magányosak. Dehát miért is lennének magányosak? Hiszen annyit találkoznak a barátaikkal, más gyerekekkel a nyári szünetben is! Sőt, így éppenséggel jobban lenne idejük kibontakozni és azt csinálni, amit szeretnek: például eljárni sportolni, vagy valamilyen kreatív foglalkozásra, itt pedig bőven lehet barátokat szerezni. Persze az iskolás gyerekek is űzik ezeket a hobbikat, de általában nagyon elfoglaltak - bizonyosan jobban, mint életkorukhoz mérten kellene.

Belegondoltam, hogy milyen lehet felkészülni magántanulóként a vizsgákra, és ez mennyi tanulással, időráfordítással járna. Nehezen hiszem, hogy napi 2 óránál többet tanulni kellene ahhoz a gyermeknek, hogy ezen vizsgákat sikeresen abszolválja. Nos, ennyit pedig most is fordít házi feladatra, sőt még többet is, de ezen felül gyakorta többet van iskolában, mint egy teljes állásban lévő felnőtt.

Nem marad élete a gyereknek, és nem marad élete a családoknak. Nos, mozaikszülőként nem az én kezemben van a döntés a gyermek tanulásával kapcsolatosan. Sőt, általában hagyjuk őket magukat dönteni, hiszen ez a saját életük - mi annyit tehetünk, hogy felnőttként ismertetjük velük a verziók lehetőségeit. Mindenesetre aki azon gondolkodik szeptembertől, hogy gyermeke taníttatását otthon folytatja - nos, én azt mondom, jól teszi, amennyiben biztosítani tudja hozzá a megfelelő feltételeket.

*értsd: férjem gyermekeinek nevelő"anyukája"

Hogyan nem nőnek a feladatok a fejünkre?

Biztosan sokan hallottak már az antihalogató szerdáról. Viszont talán még többen vannak, akik nem, ezért most bemutatjuk Nektek ezt a remek, a munkahetet feldobó és feladatokat megkönnyítő megoldást!

Hamarosan ismét érkezik az iskola és vele a koránkelés

Az új tanév gyorsan közeledik, így esetleg több családi intézkedést is közösen meg kell beszélni. Az alábbiakban néhány javaslatot olvashatnak arra vonatkozóan, hogyan lehet a gyerekek hétköznapjaiba beépíteni a normális alvási szokásokat.

Történet egy külföldi munkavállalásról

Egy korábbi cikkemben írtam arról, hogyan született meg az elhatározás a diplomával való külföldi takarítás lehetőségével kapcsolatban. Igen, sikerült munkát kapni. De hogyan kezdődött el az életünk a határon túl?

Hogyan kezelhetjük szülői haragunkat?

Teljesen normális, ha néha mérgesek vagyunk a gyerekeinkre. Viselkedésüket néha nehéz kezelni, és könnyen érezhetjük, hogy az őrületbe kergetnek minket. A cél viszont az, hogy megtanuljuk az érzéseinket úgy kezelni, hogy közben gyermekeinkkel is nyugodtan viselkedjünk.

Testvérrel vagy egyedül? Mindegyiket kipróbáltam

Nemrég jelent meg cikkünk az egykék életéről, most pedig egy másik nézőpont következik. 15 évig voltam egyke, s ezen idő jelentős részében nagyon vágytam testvérre. Amikor épp ráéreztem az egyedüli gyermekség előnyeire, bekopogtatott a kishúgom.