Menü

Segítség, ajakzsír-függő lettem!

Ajakápoló-függő vagyok. Igen, ki merem jelenteni, hogy már évek óta gyötör ez az inkább pszichikai, mintsem kémiai bizonyítékokkal alátámasztott függőség.

Néha, amikor már órák óta nem kentem be az ajkaimat, és hirtelen támad öt szabad percem, magamra gondolok, és az első dolog, amit észreveszek, hogy „Hm…, bekenhetném az ajkaimat… milyen jó érzés lenne!”. Fizikális kényszert érzek arra, hogy bekenjem az ajkaimat, hiszen olyan, mintha égne, bizseregne, ki lenne száradva. Ha közben valami más tevékenységbe kezdek bele, és kimegy a fejemből az ajkaim „hogyléte”, az érzés elmúlik. (Most, hogy ezt a cikket írom is elég nehezen állom meg, hogy ne szaladjak rögtön a táskámhoz, és vegyem ki belőle kedvenc kis ajakzsíromat… :D )

Nos, ennek tudományos hátterét inkább a pszichológia felől kell megközelítenünk. Hiszen egyik ajakír sem tartalmaz addiktív anyagokat, így az orvosi kémiai értelemben vett függőség nem alakulhat ki. Azonban pszichés függőséget igenis okozhat az ajakápoló, hiszen kényszeresen rá tudunk szokni, hogy adott időközönként bekenjük a szánkat.

Természetesen ha egy rendszeres használó felhagy a kenegetéssel, ajakszárazságot fog tapasztalni, hiszen a szervezet valamit nem kap meg, amihez addig rendszeresen hozzájutott. Ez generálja gyakorlatilag az ajakír-függőséget. Ilyenkor nyúlunk egyből utána, és kenjük be ajkainkat újra és újra.

Ez viszont azt eredményezi, hogy az ajkainkon lévő legfelső, elhalt hámréteg nem tud leválni így azok cserepessé, szárazzá válnak – ilyenkor esetleg még jól le is tépkedjük magunknak, amivel sebeket is ejthetünk – és erre megoldásként megint szőlőzsírt használunk.

Az állandó zsíros anyaggal való fedettség pedig nem engedi a bőr alsóbb rétegeinek, hogy kellő mennyiségű hámsejtet termelve elősegítsék az ajkainkon lévő bőr normális működését. Ha viszont felhagyunk az ajakápoló alkalmazásával, a hámsejtek a bőr alsóbb rétegeiben osztódni kezdenek, hogy pótolják a fennálló hiányt, ez pedig ideiglenesen megint kiszáradáshoz vezethet.

Vannak bizonyos összetevők is, amelyek elősegítik az ajkak kiszáradását, ilyen például a mentol, a kámfor vagy bármelyik ízesített ajakzsír. Ódzkodjunk a csokoládés, málnás verziótól! Ezek használatkor kellemes érzést nyújtanak – néha még finomak is -, de később csak rosszabbat teszünk vele, hiszen ajkaink cserepessé válhatnak. Így ajakír választás esetén érdemes kerülni az ilyen összetevőket.

Az orvostudománynak ma szembe kell néznie már az ajakzsír okozta bőrgyulladással is. Ezt is a folyamatos ajakszárazság okozta állandó szőlőzsír használat eredményezi, amely ráadásul még allergiás reakciót is okoz, így az ajakszárazság még intenzívebben van jelen, amire pedig természetesen saját magunk kezeléseként ajakápolót használunk. A kör pedig immár sokadjára zárult be ezen a ponton.

Ezért érdemes odafigyelni arra, hogy a gyakori ajakzsír használatot igyekezzünk inkább csak az őszi szeles és a téli hideg, fagyos időszakokra korlátozni. Amikor lehet, tanúsítsunk egy kis önuralmat, és ne kenjük be az ajkainkat, hagyjunk időt a hámsejtjeinknek, hogy újratermelődjenek. (Én is ezt fogom tenni! :) )

Bőrünk és a napi zuhany

Világlátott emberek mesélik, hogy mi magyarok rengeteget fürdünk az európai átlaghoz képest. Mi pedig úgy tartjuk egyes, köztudottan alacsonyabb vízigényű népekről, hogy büdösek. Mi fürdünk sokat, vagy ők keveset?

Az ekcémáról röviden

Az ekcéma egy autoimmun betegség, amely bárkinél kialakulhat. A tudomány mai állása szerint nem gyógyítható, de kezelhető. Emellett az ekcéma néhány praktikával megelőzhető, továbbá egészen jól karban tartható.

Csökken a spermiumszám az iparosodott országokban

Egy nemzetközi kutatókból álló csoport összegyűjtötte az összes hiteles tanulmányt, és ezek alapján tették közzé azt az információt, hogy az európai, az észak-amerikai, az ausztrál és az új-zélandi férfiak kevesebb spermát termelnek, mint az őket megelőző ugyanolyan korú generáció.

Génmódosított! - 2. rész

A génmódosítás voltaképpen egyidős az első civilizációkkal. Őseink módszerei és céljai persze mások voltak. De miket álmodik ma a tudomány a génmanipulációval kapcsolatban? Cikksorozatunk 2. része következik.

Hogyan „kell” jól futni?

Ha érezzük, hogy a szervezetünknek mozgásra van szüksége, de nem a mi terepünk a konditerem vagy az aerobik-szerű edzések, esetleg nincs társunk, akivel sportolni lenne kedvünk, jusson eszünkbe a futás!