Menü

Hogyan kezelhetjük szülői haragunkat?

Teljesen normális, ha néha mérgesek vagyunk a gyerekeinkre. Viselkedésüket néha nehéz kezelni, és könnyen érezhetjük, hogy az őrületbe kergetnek minket. A cél viszont az, hogy megtanuljuk az érzéseinket úgy kezelni, hogy közben gyermekeinkkel is nyugodtan viselkedjünk. Így nem fogjuk az önbecsülésüket rontani.

Most megosztunk néhány ezzel kapcsolatos tippet.

Vegyünk mély lélegzetet, vagy számoljunk el tízig, mielőtt reagálunk a viselkedésükre. Talán zavaró számunkra, amit művelnek, de fontos, hogy gyűjtsünk össze magunkban néhány pozitív szót, hogy közvetíteni tudjuk a saját üzenetünket. Ha a gyerek folyton a macska farkát húzogatja, ahelyett, hogy rákiabálnánk, inkább mondjuk azt neki: „Szeretjük a cicát, ezért nem bántjuk őt, és egyébként senki mást a családban, aki felé szeretettel fordulunk.

Ha néhány pillanatra kimegyünk a szobából, amikor felmérgeljük magunkat, szintén segíthetünk a helyzeten. Ha azt érezzük, felbőszítettek, és esetleg valami kártékonyat mondanánk vagy tennénk a gyerekkel, inkább találjuk meg a módját, hogy ezt megelőzzük, de közben ő se érezze magát magára hagyva. A következőket mondhatjuk neki:

Szükségem van egy percre, mindjárt visszajövök.
Ki kell mennem a fürdőszobába.

Ez a kis szünet biztosan csökkenteni fogja a vita intenzitását.

Határozzuk meg, miért vagyunk mérgesek. Ha szavakba tudjuk önteni az érzéseinket, például: „Nehéz nekem azt látni, hogy bántod a testvéredet. Az én testvérem nagyon kemény volt velem annak idején.” Ez segíteni fog abban, hogy lenyugodjunk, és gyermekünkkel szorosabb köteléket alakíthassunk ki.

Ha észrevettük, hogy nem viselkedtünk helyesen, kérjünk tőle bocsánatot. Sok szülő gondolja azt, hogy a bocsánatkérés csökkenti a szülői szerepüket, de ennek épp az ellenkezője igaz. Ezzel üzenhetünk gyermekünknek, hogy mi is emberek vagyunk, és felelősségteljes családi viselkedést várunk el egymástól.

Tanuljunk meg mindent a gyermekek fejlődéséről. Lehet, hogy a gyerek azután is belenyúl a konnektorba, miután megmondtuk neki, hogy nem szabad, de ez azért van, mert a gyerekek kíváncsinak születtek. Ha ismerjük a fejlődési fázisokat, elfogadóbbakká válhatunk, és a haragunkat is hamarabb el tudjuk majd engedni.

Ha ezen megoldások egyike sem segít, és folyamatosan mérgesnek és agresszívnek érezzük magunkat, érdemes megfontolnunk a szakmai segítségkérést. Nem ritka ugyanis, hogy régi, megoldatlan problémák kerülnek a felszínre, amikor saját családot alapítunk.

Forrás: www.psychologytoday.com

Kisgyermekkel kaland az élet!

Hányszor voltunk már olyan helyzetben, mikor kínosnak éreztük csemetéink nem illendő viselkedését, hangosabb megnyilvánulásait? Hányszor kérünk elnézést a gyermekeinkkel járó alapzaj miatt? Ezért is megnyugtató néha olyan családokkal, szülőkkel találkozni, akik között magunk lehetünk. Bűntudat vagy szégyenérzet nélkül.

Hogyan szerettessük meg a gyerekekkel a zöldségeket?

A kisgyermekes szülők tudják, hogy egy átlagos vacsora is csatatérré válhat, ha zöldségfogyasztásról van szó. Sokuk már a színe vagy az alakja alapján eldönti, hogy ő aztán meg nem eszi a brokkolit! Bezzeg a cukorkák, csokik és nyalókák mindig elfogynak...

Hogyan neveljünk környezettudatos gyerekeket?

Teljesen mindegy, hogy mi a véleményünk a klímaváltozásról: „hiszünk” benne vagy sem, Földünk jövője nem a mi meggyőződésünktől függ. Az ő jövője szempontjából, ami fontos a mi hozzáállásunkon és életvitelünkön kívül, az a gyermekeink életvitele. Hogyan ösztönözhetjük őket a tudatos életre?

Skype: áldás és átok

Családom bár nagy örömömre egyben van, mégis immár szétszórva él. Bár a kapcsolattartásra ma már számos lehetőség áll rendelkezésünkre, például a skype, mégsem tudom szeretni ezeket a modern lehetőségeket. Elmondom, miért.

Agyonhajszolt anyukák

Fárasztó dolog édesanyának lenni. Sokszor érzem, hogy hatalmas terhet viszünk a hátunkon, aminek a középpontjában természetesen nem mi állunk, hanem a gyermekeink. Minden a mi dolgunk: hogy indul a nap, mit vesz fel, mit eszik, mi történik vele, rá gondolunk, ha nincs velünk, s vele foglalkozunk, amikor együtt vagyunk.