Menü

Túlérzékeny vagy? Legyél rá büszke!

Mindenki számára ismerős a mindennapi stressz, amit főleg a munkahelyünkön töltött napi sok-sok óra révén szedünk magunkra. Vannak azonban túlérzékeny emberek, akiknek kevesebb feszültség is megárt. Mit tehetnek ők?

Jómagam is sok mindent magamra veszek, gyakran a dolgok mögé képzelek valamit, ami valójában nincs is ott – de a női agy már csak ilyen szövevényes. Jó érzés tisztában lenni magammal és a gondolati hálóm működésével, tudni, hogy egy-egy adott dolog csak a fejemben létezik, néha azonban mégis akadnak olyan időszakok, amikor úgy érzem, milliónyi sötét felhő takarja el a szemem elő a verőfényes napsütést.

Éppen egy ilyen napon kezdtem el olvasgatni az interneten, egy kimerítő, 9 órás munkanap után, aminek során ráadásul kaptam hideget-meleget. Igyekeztem a kondérból a pozitívumokat kimazsolázni, de mivel mindenhez idő kell, és sok mindent a lelkemre veszek, a nap végére sem tudtam teljesen elengedni a feszültséget.

Ekkor találkoztam egy cikkel, amelyben túlérzékeny emberek számára ajánlottak néhány meglehetősen egyszerű tanácsot, hogyan fogadják el magukat olyannak, amilyenek, és útjuk során hogyan segítsék magukat.

Ezekből írok most le párat:

  • Ha egyszerre több feladatot kell elvégeznünk, akkor is csökkentsük az aktuálisan végzendő feladatlistát.
  • Csökkentsük a környezetünkből érkező intenzív stimulusok számát.
  • Írjuk le a gondolatainkat, az érzelmeinket, így azok nem fogják elborítani elménk bizonyos részeit.
  • Próbáljuk ki a csendes meditációt.
  • Használjuk ki a kreativitásunkat: rajzoljunk, színezzünk, írjunk. Vagyis, mindenféle jobb agyféltekés tevékenység pozitívan hathat ránk.
  • Használjuk ki, hogy magas empatikus készséggel rendelkezünk, és erősítsük meg emberi kapcsolatainkat: legyünk jobb munkatársak, és biztosítsuk önértékelésünket.
  • Érezzük jól magunkat ebben az érzékeny borításban, amivel rendelkezünk, érezzük sajátunknak, és soha ne szégyenkezzünk miatta.
  • Legyünk is büszkék arra, hogy ilyen érzékenyek tudunk lenni, főleg a szoros kapcsolatainkat illetően.

A fenti javaslatokból biztosan mindenki talál testhezállót, amibe kapaszkodva másnap biztosan könnyebb lesz a reggeli felkelés.

Rémálmok

Vajon van olyan ember, aki még sosem ébredt remegő lábakkal, erősen dobogó szívvel és izzadó homlokkal amiatt, hogy álmában valami iszonyú dolog történt vele? Valószínűleg nincs. A rémálmok nem válogatnak. De akkor nem is tudjuk elkerülni őket?

Dolgok, amelyek gátolnak a fejlődésben

Sokszor azt gondoljuk, mindent jól csinálunk: megfelelően táplálkozunk, az edzéstervünk is stimmel, sőt, még eleget is pihenünk, de valami még sincs rendben. Ez egy jel lehet arra, hogy igenis valamit gyökeresen meg kellene változtatnunk a siker érdekében.

Újévi fogadalom – hogyan tartsuk be?

Szinte törvényszerűnek mondható, hogy ha az újév szóba kerül, hallhatunk negatív példákat a fogadalommal kapcsolatban. Ha esetleg szóba hozod, hogy te szeretnél valamit megfogadni ez alkalomból, mindig csoportosan jönnek azok a válaszok, amelyek le akarnak beszélni róla, mondván, hogy úgysem tartod be. De hogyan tegyél fogadalmat úgy, hogy ne vallj vele kudarcot?

Ünnepek utáni depresszió

Talán hónapokkal, hetekkel előtte lázban égünk, készülődünk rá. Amilyen csillogóak az ünnepek, sokaknál olyan szürkék az utánuk következő hétköznapok. De mi az oka ennek az érzésnek, miért érezzük magunkat rosszabbul karácsony és szilveszter után?

Hol van az otthon?

Karácsony előtt sokan kapjuk meg vagy tesszük fel a kérdést: „Hazautazol karácsonyra?” vagy „Otthon töltöd a karácsonyt?” Van-e helyes válasz? Hogyan definiáljuk az otthont?