Menü

Egy kiskutya naplója - A lányság elveszítése

Amikor utoljára jelentkeztem a kutyás naplóval, az ebem még csak a kutyaóvodát kezdte. Most pedig már egy éves! Elrohantak ezek a hónapok, a csöpp kutyus pedig 9 kilósra növekedett, s lábai oly hosszúak, hogy megirigyelnék a modell lányok. Ő egy örökbefogadott kutyus, az első részben (Megmentett életek) elmeséltem a történetét. Az állatvédő szervezet alap előírása volt, amit szerződésben is alá kellett írnom, hogy vállalom a kutya ivartalanítását.

Nem is gondoltam ezt nagy dolognak, sőt teljes mértékben egyetértettem vele. Aki jártas és tudatos kutyás, az tisztában van vele, hogy az örökbefogadott, valamint a kedvencnek tartott kutyákat célszerű ivartalanítani, csak a tenyésztésre szánt kutyákat nem - legalábbis addig, amíg tenyésztenek velük, utána őket is. Az egészségük ezt szolgálja, továbbá olyan szinten tele vannak a menhelyek, gyepmesteri telepek, hogy egyszerűen nem lehet érv az, hogy "dehát olyan cuki kiskutyái lennének". Nem tudhatjuk, hogy milyen géneket hordoz egy örökbefogadott kutya, továbbadna-e valamilyen örökletes betegséget, és tévhit azt hinni, hogy a párosodás valamint a szülés szükséges a kutyáknak. Nem, ők az ivartalanítással lesznek a leghosszabb életűek.

Szóval ezek az észérvek, de mindez kevés a szív szavának, amikor aggódó "anyukaként" (igen, nálam a kutya családtag, és gyermekemként szeretem) gondolok arra, hogy nemsokára megműtik, majd fájdalmai lesznek, s ő az egészből semmit sem ért. Sőt mindehhez én asszisztálok, én hozok róla döntést, tehát miattam fog fájni neki...

Nem ez az első ivartalanítás, amit átélek, az előző kutyámat is megműtötték. De ő kan kutyus volt, a mostani pedig szuka, ami jóval bonyolultabb, hosszabb műtétet, nagyobb vágást jelent. Az érzéseim közepette szomorkodva gondolok arra, hogy bezzeg ez is a lányoknak nehezebb... A kan kutyám ivartalanításánál jelen voltam a műtétnél. Bírom a vért, a szervek látványát, nem borítanak ki ezek a dolgok, a kíváncsiságom erősebb. Itt azonban úgy éreztem, ez fel sem merül - azt már nem tudnám végignézni, ahogy ekkora vágást ejtenek a kiskutyám hasán.

Amiatt is erős kétségeim voltak, hogy most először láttuk a műtétet végző állatorvost, az oltásait Hippie kutyám egy másik, házhoz érkező állatorvostól kapta. Végül voltak ennek előnyei is, félelem nélkül, kíváncsian sétált be a rendelőbe. Még nem tudta, mi vár rá... Végül éppen akkor nyugodtam meg először, amikor megismerkedtem az állatorvossal és a csapatával. Látszott, hogy mindannyiuk állatbolondok, nem pedig csak állatszeretők. Az asszisztens sok jó poénjával megnevettetett ebben a nehéz helyzetben, az állatorvos pedig azonnal összecsókolozótt a kutyussal, és sok szeretetet, no meg dicséretet kapott tőlük. Nem hiába jártunk hát kutyaoviba és suliba!

Édes volt Hippie, ahogy megkapta az altató injekciót, és egy ideig még a megszokott fordulatszámon kíváncsiskodta körbe a rendelőt, majd egyszer csak lefagyott. Állt és állt, s nem mozdult, majd szép lassan nekem dőlt, s elengedték a lábai, lefektettem.

Egy óra múlva mehettünk érte, az asszisztens simogatta a műtét után, de még mélyen aludt. Hazahoztuk, s a szívem szakadt meg, amikor felébredve először megérezte a fájdalmat és felsírt. Nem volt jól azon az estén, el akart bújni, mint egy sebzett állat. Éjszakára azonban már megnyugodott, és tudott pihenni.

Tegnapelőtt volt a műtét, Hippie hol jobban, hol rosszabbul van. Sokat alszik, és furcsa neki, hogy nem lehet ugrabugrálni (előző életében nyuszi volt szerintem), mert az fáj neki. Figyelnünk kell rá, hogy ne piszkálja a sebét, mert nem szeretnénk műanyag tányért adni a fejére, azt különösen rosszul viselik a kutyák, pedig van elég gondja anélkül is. Az altatás előtti lefagyott állapotot sokszor gyakorolja még mindig: csak áll és néz, s nincs kedve megmozdulni. Sokkal ragaszkodóbb most, a közelünkben szeretne lenni.

Nagyon várom, hogy meggyógyuljon, és visszatérjen az egészséges, vidám, eleven és ugribugri énje. De tudom: jó döntést hoztunk. Teljesítettem a felelősségteljes kötelességemet, ráadásul nincs többé tüzelőbugyi. Egy tüzelést már átvészeltünk, s mind a kutyának, mind nekünk nehéz volt, hogy folyamatosan öltöztetni kellett a tüzeléskor jellemző vérzés miatt. Nekem ez különösen újdonság volt, hiszen mindig fiú kutyáink voltak.

Mindenkit bíztatok hát a kutyája ivartalanítására. Lehet, hogy nehéz ez az időszak, át kell vészelni, mégis ez a megfelelő eljárás. Aki nem hiszi, olvassa el a szakirodalmat, vagy menjen el önkénteskedni egy állatvédő szervezethez, esetleg egy sintértelepre. Máris megérti ennek a kérdésnek fontosságát!

Hogyan válasszunk (jól) ajándékot?

Bár a karácsony kétségtelenül a szeretet egyik legszebb ünnepe, s helyes értékrendben nem az ajándékozásról szól, azért nem árt időben felkészülni gondolatban, ötletekben, tervezésben s persze anyagiakban a közelgő év végi meghitt napokra. Ha kifogytunk már az ötletekből, akkor érdemes elolvasni a cikket, néhány tippet csokorba gyűjtöttünk.

Holt Költők Társalgása - tüdőgyulladás helyett

A Tüdőgyulladás Világnapja alkalmából rendezett formabontó kerekasztal-beszélgetésen a három, tüdőgyulladásban elhunyt neves költőnk Pindroch Csaba (Csokonai Vitéz Mihály), Scherer Péter (Arany János) és Badár Sándor (Ady Endre) megszemélyesítésében beszélgetett egymással.

Mutatós dekoráció, egyszerű tárgyakból

Hangulatos és kiváló ajándék egy őszi hangulatmécses, gyönyörű egy őszi előszobai dekoráció, mutatós egy őszi asztaldísz, ötletes egy ajándékkísérő kártya és mindez a lehető legegyszerűbben és legolcsóbban, leggyorsabban, akár kisgyerekekkel elkészítve! Hasznos tanácsokat gyűjtöttünk egy csokorba.

Igenis szeretem a Halloweent!

Sok helyen látom a tiltakozást, miszerint ne a Halloweent, hanem a Mindenszenteket és a Halottak Napját ünnepeljük. Nos, egyrészt a kettő nem zárja ki egymást, másrészt sokkal több előnye, mondanivalója és hagyománya van ennek az ünnepnek, mint amit elsőre gondolnánk.

Az olasz Aprajafalva: Alberobello

Olaszország egyik dél-keleti régiója, Puglia még felfedezetlen gyöngyszem a turisták számára. Viszont van egy városka a régióban, ahol hemzsegnek a látogatók. Pedig nem a tenger mellett találjuk és viszonylag magasan, a Murgia-fennsík lankás dombjai között nyúlik el a Világörökségek listáján is szereplő Alberobello.