Skype: áldás és átok
- Dátum: 2017.09.10., 17:32
- család, együtt, együttlét, kommunikáció, külföld, skype, találkozás, telefonálás, videotelefon, virtuális
Családom bár nagy örömömre egyben van, mégis immár szétszórva él. Bár a kapcsolattartásra ma már számos lehetőség áll rendelkezésünkre, például a skype, mégsem tudom szeretni ezeket a modern lehetőségeket. Elmondom, miért.
Édesapám az itthoni (otthoni) munkaerőpiaci körülmények miatt kénytelen volt kihajózni a nyugdíjazása előtti kb. nyolcadik évben. A Skype jó volt, mert láttuk is rövid időkre, ha kimenője volt a világ valamelyik kikötőjébe. Ekkor mindig sokat mesélt, aztán egy félóra-óra után elköszöntünk. A helyzet mostanára megváltozott. Édesapám fix lakhelyéről munkaidő után minden este bejelentkezik, vonalba kerülünk, és ennyi. Semmi extra, semmi több.
A szüleimnek ez valószínűleg jó, mert az együttlét érzetét kelti. Érdekes módon az öcsémet és engem inkább zavar a Skype csörgése és a folyamatos vonalban lét. Felteszem azért, mert ezzel szükségképp el is veszítjük egyik fizikailag jelen lévő családtagunkat, akivel viszont jó volna együtt minőségi időt tölteni.
A másik eset édesanyám nagynénje. Ő minden este fent van Skype-on, de általában havi 1-2-szer beszélünk vele. Akkor viszont nem ússzuk meg 1 óránál rövidebben. És ez az, ami a Skype lusta csengőhangjával reánk nehezedik a vacsora utáni kellemes klubhangulat közepette. A baj nem az időtartammal van, hanem azzal, hogy egyikünknek sincs olyan lényegesebb mondanivalója, ami 10 percnél többet érdemelne. A lényeg után pedig jönnek a vehemens töltelékkérdések, az elköszönés késleltetése - időhúzás -, ami rettentő fárasztó.
Szomorkássá tesz olykor a helyzet, hogy ezek a szeretteim nem élvezhetik családjuk közelségét. Néha pedig rosszul érzem magam amiatt, mert bojkottálom a Skype-ot és szépen elszivárgok, ha cseng. A kommunikáció e formája az egyedül levők számára nagyon értékes, de kár, hogy túlzásba lehet vinni. Ezzel az egyedül élő kellemetlenséget okozhat a család együtt maradt részének, mert így az ő minőségi idejük is rövidebbé válik. Szerencsére azonban ez a virtuális féktelenség szemernyit sem befolyásolja e szeretteimmel való kapcsolatomat, és ha fizikailag együtt vagyunk, ugyanúgy tudom élvezni a társaságukat, mint a Skype előtt.
Vagyis nem a Skype a rossz, hanem a sokszor nem minőségi kommunikáció (mert úgyis ingyen van és látlak, miért tegyük le? - beszélgethetünk lényegtelen dolgokról is!), továbbá ennek hatása egy valós csoport minőségi együttlétére.
Mindent a diszprexiáról
A programozott mozgásokban, melyek a csecsemő idegrendszeri érésétől függnek (pl.: kúszás, mászás), általában még nincsenek feltűnő eltérések. Később a kisdedkorban fejlődik a szenzoros érzékelés és integráció (szenzomotorika: az észlelés és a cselekvés egysége). A fejlődési diszpraxia a szenzoros integráció zavarainak egyfajta megnyilvánulása.
Ártalmatlannak tűnő, ám veszélyes dolgok a kiságyban
Lehet, hogy veszélytelennek, ártalmatlannak tűnő játékok és kiegészítők, ám valójában veszélyes dolgok, amiket feltétlen tartsunk távol a kiságytól, mikor a babánkat letesszük aludni.
Az olvasás jótékony hatásai, mentalizáció
Kutatások egész sora támasztja alá, hogy fizikailag és lelkileg is egészségesebbek leszünk az olvasástól. Köztudottan bölcsebbé válhatunk, okosabbá, empatikusabbá, de fontos megjegyezni, hogy ezek a pozitív hatások akkor figyelhetők meg, ha klasszikusan könyvet tartunk a kezünkben és úgy olvasunk, nem pedig a neten görgetünk, chatet olvasunk, közösségi oldalakat csekkolunk.
Tényleg létezik a középső gyerek szindróma?
Okos elsőszülött vagy elhanyagolt középső esetleg traumatizált legkisebb gyerek? Mit mutatnak a statisztikák a születési sorrendről és a gyermek tulajdonságairól, habitusáról.
Tavaszi feltöltődés fontossága
Tavasz közeledtével ébredeznünk kellene pont úgy , mint a természetnek, de előfordul, hogy a tavaszi „kikelet” helyett, sokan bágyadtak, aluszékonyak, sőt sokan fejfájásról, szédülésről panaszkodnak.
Mára, már a tudomány is elismeri, „tavaszi fáradtság” létezik.