Menü

Skype: áldás és átok

Családom bár nagy örömömre egyben van, mégis immár szétszórva él. Bár a kapcsolattartásra ma már számos lehetőség áll rendelkezésünkre, például a skype, mégsem tudom szeretni ezeket a modern lehetőségeket. Elmondom, miért.

Édesapám az itthoni (otthoni) munkaerőpiaci körülmények miatt kénytelen volt kihajózni a nyugdíjazása előtti kb. nyolcadik évben. A Skype jó volt, mert láttuk is rövid időkre, ha kimenője volt a világ valamelyik kikötőjébe. Ekkor mindig sokat mesélt, aztán egy félóra-óra után elköszöntünk. A helyzet mostanára megváltozott. Édesapám fix lakhelyéről munkaidő után minden este bejelentkezik, vonalba kerülünk, és ennyi. Semmi extra, semmi több.

A szüleimnek ez valószínűleg jó, mert az együttlét érzetét kelti. Érdekes módon az öcsémet és engem inkább zavar a Skype csörgése és a folyamatos vonalban lét. Felteszem azért, mert ezzel szükségképp el is veszítjük egyik fizikailag jelen lévő családtagunkat, akivel viszont jó volna együtt minőségi időt tölteni.

A másik eset édesanyám nagynénje. Ő minden este fent van Skype-on, de általában havi 1-2-szer beszélünk vele. Akkor viszont nem ússzuk meg 1 óránál rövidebben. És ez az, ami a Skype lusta csengőhangjával reánk nehezedik a vacsora utáni kellemes klubhangulat közepette. A baj nem az időtartammal van, hanem azzal, hogy egyikünknek sincs olyan lényegesebb mondanivalója, ami 10 percnél többet érdemelne. A lényeg után pedig jönnek a vehemens töltelékkérdések, az elköszönés késleltetése - időhúzás -, ami rettentő fárasztó.

Szomorkássá tesz olykor a helyzet, hogy ezek a szeretteim nem élvezhetik családjuk közelségét. Néha pedig rosszul érzem magam amiatt, mert bojkottálom a Skype-ot és szépen elszivárgok, ha cseng. A kommunikáció e formája az egyedül levők számára nagyon értékes, de kár, hogy túlzásba lehet vinni. Ezzel az egyedül élő kellemetlenséget okozhat a család együtt maradt részének, mert így az ő minőségi idejük is rövidebbé válik. Szerencsére azonban ez a virtuális féktelenség szemernyit sem befolyásolja e szeretteimmel való kapcsolatomat, és ha fizikailag együtt vagyunk, ugyanúgy tudom élvezni a társaságukat, mint a Skype előtt.

Vagyis nem a Skype a rossz, hanem a sokszor nem minőségi kommunikáció (mert úgyis ingyen van és látlak, miért tegyük le? - beszélgethetünk lényegtelen dolgokról is!), továbbá ennek hatása egy valós csoport minőségi együttlétére.

A gall kakas nyomában 2. rész

A világ első számú turisztikai célpontja Franciaország. A híres konyhával, kultúrával és történelemmel bíró ország mindennel rendelkezik, ami szem-szájnak ingere. Szerencsémre megjártam már nagy részét munkavállalóként és turistaként is. A tapasztalataimat csokorba szedtem, hogy mindenki felkészültem kellhessen útra.

Hogyan sportoljunk kánikulában? Így!

Akinek már annyira beépült a sport az életébe, hogy szokássá, rutinná vált, az nyáron sem mond le erről, csak azért, mert kánikula van. Tény, hogy 35 fokban, kora délután nem épp a futás gondolata kerülget, de íme néhány trükk, hogy eldobd a kifogásokat.

Utolsó görögdinnye

A nagy nyári melegben, olykor jól esik egy lédús görögdinnye elfogyasztása. Le se lehet tagadni, hogy a legkedveltebb nyári gyümölcs. Több praktika is létezik, hogy mi alapján válasszuk ki a legfinomabb darabokat. Viszont lassan elbúcsúzhatunk ettől a finomságtól, hiszen az idei szezonja lassan véget ér.

A műveltséghez társított gondolatok

Műveltnek lenni régen kiváltság volt. Az uralkodócsalád és a főurak gyermekei rengeteg olyan dologban részesültek, melyben mások nem: nyelveket tanulhattak, zenélhettek, könyveket olvashattak. Ma már egyik sem elérhetetlen, talán épp ezért nem is próbálja mindenki elérni. De vajon nincs divatja már a műveltségnek?

A gall kakas nyomában 1. rész

A világ első számú turisztikai célpontja Franciaország. A híres konyhával, kultúrával és történelemmel bíró ország mindennel rendelkezik, ami szem-szájnak ingere. Szerencsémre megjártam már nagy részét munkavállalóként és turistaként is. A tapasztalatokat csokorba szedtem, hogy mindenki felkészülten kellhessen útra.