Menü

Skype: áldás és átok

Családom bár nagy örömömre egyben van, mégis immár szétszórva él. Bár a kapcsolattartásra ma már számos lehetőség áll rendelkezésünkre, például a skype, mégsem tudom szeretni ezeket a modern lehetőségeket. Elmondom, miért.

Édesapám az itthoni (otthoni) munkaerőpiaci körülmények miatt kénytelen volt kihajózni a nyugdíjazása előtti kb. nyolcadik évben. A Skype jó volt, mert láttuk is rövid időkre, ha kimenője volt a világ valamelyik kikötőjébe. Ekkor mindig sokat mesélt, aztán egy félóra-óra után elköszöntünk. A helyzet mostanára megváltozott. Édesapám fix lakhelyéről munkaidő után minden este bejelentkezik, vonalba kerülünk, és ennyi. Semmi extra, semmi több.

A szüleimnek ez valószínűleg jó, mert az együttlét érzetét kelti. Érdekes módon az öcsémet és engem inkább zavar a Skype csörgése és a folyamatos vonalban lét. Felteszem azért, mert ezzel szükségképp el is veszítjük egyik fizikailag jelen lévő családtagunkat, akivel viszont jó volna együtt minőségi időt tölteni.

A másik eset édesanyám nagynénje. Ő minden este fent van Skype-on, de általában havi 1-2-szer beszélünk vele. Akkor viszont nem ússzuk meg 1 óránál rövidebben. És ez az, ami a Skype lusta csengőhangjával reánk nehezedik a vacsora utáni kellemes klubhangulat közepette. A baj nem az időtartammal van, hanem azzal, hogy egyikünknek sincs olyan lényegesebb mondanivalója, ami 10 percnél többet érdemelne. A lényeg után pedig jönnek a vehemens töltelékkérdések, az elköszönés késleltetése - időhúzás -, ami rettentő fárasztó.

Szomorkássá tesz olykor a helyzet, hogy ezek a szeretteim nem élvezhetik családjuk közelségét. Néha pedig rosszul érzem magam amiatt, mert bojkottálom a Skype-ot és szépen elszivárgok, ha cseng. A kommunikáció e formája az egyedül levők számára nagyon értékes, de kár, hogy túlzásba lehet vinni. Ezzel az egyedül élő kellemetlenséget okozhat a család együtt maradt részének, mert így az ő minőségi idejük is rövidebbé válik. Szerencsére azonban ez a virtuális féktelenség szemernyit sem befolyásolja e szeretteimmel való kapcsolatomat, és ha fizikailag együtt vagyunk, ugyanúgy tudom élvezni a társaságukat, mint a Skype előtt.

Vagyis nem a Skype a rossz, hanem a sokszor nem minőségi kommunikáció (mert úgyis ingyen van és látlak, miért tegyük le? - beszélgethetünk lényegtelen dolgokról is!), továbbá ennek hatása egy valós csoport minőségi együttlétére.

Kisgyermekkel kaland az élet!

Hányszor voltunk már olyan helyzetben, mikor kínosnak éreztük csemetéink nem illendő viselkedését, hangosabb megnyilvánulásait? Hányszor kérünk elnézést a gyermekeinkkel járó alapzaj miatt? Ezért is megnyugtató néha olyan családokkal, szülőkkel találkozni, akik között magunk lehetünk. Bűntudat vagy szégyenérzet nélkül.

Hogyan szerettessük meg a gyerekekkel a zöldségeket?

A kisgyermekes szülők tudják, hogy egy átlagos vacsora is csatatérré válhat, ha zöldségfogyasztásról van szó. Sokuk már a színe vagy az alakja alapján eldönti, hogy ő aztán meg nem eszi a brokkolit! Bezzeg a cukorkák, csokik és nyalókák mindig elfogynak...

Ragyogjon a kerted ősszel is!

Ez az az idő, mikor kipihenhetjük a forró nyári napokat, mikor nem csak reggel és este lehetünk a szabadban, hanem egész nap. Nem ömlik rólunk a víz és nem kell félnünk a leégéstől, itt a felfrissülés és a remek lehetőség, hogy szépítgethessük a környezetünket.

Nyelviskola vagy magántanár?

„Tanulni nehéz” – gondolják sokan. De vajon tényleg az? És mi a helyzet a nyelvekkel? Hogyan érdemes nekiállni a nyelvtanulásnak?

Elrettentő társadalomkép a facebook-on

Hogyan gondolkodik az új generáció, s mivel tölti a szabadidejét? A facebook-ról (majdnem) minden kiderül! Egy csoport révén bepillantást nyerhettem az elrettentő valóságba. Biztosan ezt akarjuk, emberek?