Menü

Pókemberrel a traumatológián

Azt mindig sejtettem, hogy kisgyermekkel kaland az élet, de hogy ennyire nem fogunk unatkozni szülőként, azt nem gondoltam volna. Pedig csak egy ártatlan farsangnak indult az a februári délután, tavaly.

Január 6-a, vízkereszt napja a farsang kezdete. Indulhatnak a vigasságok, a lakomák. Idén a farsang lezárását jelző hamvazószerda február 14-re esik. Ez az időszak az álarcos bálok, farsangi mulatságok ideje, nincs ez másképp egy oviban sem, természetesen nagy izgalommal várták tavaly is a gyerekeim a jeles napot. Már reggel mindannyian jelmezt öltöttek és készülődtek a délutáni farsangolásra, szülők, nagyszülők kíséretében.

Az én fiam a pókember jelmez mellett voksolt, boldogan öltözködött a nagy napon, s mi sem készültünk másra, csak egy ártatlan ovis eseményre!

Sajnos a mulatság elég rossz fordulatot vett, ugyanis az én fiam a tánc és szaladgálás hevében fejjel nekiesett az egyik terített asztal sarkának. Szegényke alaposan beütötte magát, a szemöldöke felrepedt, az álla vérzett. Nagyon megijedtem, mert a sok egyforma pókember jelmezes kisfiú közül- akkor még nem tudtam-, hogy az én fiam jajveszékel a padok között.

Bevallom én először teljesen lefagytam, mikor láttam az álarc alatt az én fiam vérzik! Rettentően be tudok pánikolni, s mivel a sérülése elég komolynak tűnt, a vérmennyiség pedig elég soknak, az ordító gyerekkel egyenesen a helyi mentőállomásra siettünk. Később a megyei kórház traumatológiájára irányítottak tovább. Útközben amennyire tudtam borogatással és sebtapasszal enyhítettem a vérzést, duzzanatot. Sajnos nem tudom szépíteni, elég csúnya volt a helyzet.

Néhány órával később, este 11 órakor végeztünk a kórházban, s nagy meglepetésemre nem kellett bent töltenünk az éjszakát. Miután ellátták a kisfiamat, hazajöhettünk. Amíg a papírokra, ellátásra vártunk, Ákos fiam vadul száguldozott a traumatológia folyosóján, véres pókemberes jelmezben, a többi várakozó nagy örömére. A fiam büszke volt magára, mert szerinte háromszor is átugrotta a padot, egyedül a negyedik ugrás nem sikerült, de majd jövőre tökéletesíti. Megnyugodtam. Nem lehet akkora baj!

A mentősök, a kórház dolgozói mind nagyon kedvesek, türelmesek voltak, cseppet sem lepődtek meg a sokat látott orvosok egy kis véres pókemberen, láttak már különbet is. Azonban egyikőjük megjegyezte - látván a férjem és az én kezemen az egyik legkeményebb spártai terepfutóverseny karszalagját - hogy ő s részt vett már ezen az eseményen és rögtön kedélyesen elbeszélgettek a futásról. Én meg csak ültem a kórház folyosóján a kis vérző pókemberemmel és arra gondoltam: „Spártai terepfutó verseny... persze, kemény volt. Na de egy ovis farsang! Az, az igazi kihívás!”.

Finomságok gyereknapra

Minden nap szeretjük, etetjük, neveljük, óvjuk, féltjük, kényeztetjük csemetéinket, s igyekszünk mindig fogukra valót az asztalra varázsolni, de gyereknap igazán különleges alkalom arra, hogy valami finomsággal tegyünk a kicsik-nagyok kedvére! Készítsünk nekik valami kényeztetőt!

10-ből 8 gyerek tölt kórházban legalább egy éjszakát

Megfázással és egyéb gyermekbetegségekkel bajlódnak a legtöbbet a gyerekek 18 éves korukig, és sokszor kórházban kell tölteniük az éjszakát.A Heim Pál Gyermekkórház Fejlesztéséért Alapítvány 750 fős felmérése szerint az ellátás minősége, és a diagnózis felállításának a gyorsasága mellett, az MR készülékek elérhetősége a legfontosabb a szülők számára.

Egyszerű pástétomok, krémek - dobjuk fel a vacsorát!

Gyakran komoly fejtörést jelent egy háziasszony számára a hétköznap esti főzőcske, hiszen ilyenkor az egész család számára laktató, gyors és egyszerű ételekre van szükségünk. Ebben is segítünk!

Ideális étrend óvodásoknak, kisiskolásoknak

Vajon milyen egy ideális reggeli kisebbeknek? Mit csomagoljunk tízóraira a nagyobbaknak? Mennyi az ideális gyümölcsfogyasztás ebben a korban? Adjunk tejterméket? Mi a baj a bolti felvágottakkal? Milyen vitaminokat adjunk nekik? A kérdéseink végeláthatatlanok, ha óvodás, kisiskolás gyermekeink táplálkozásáról van szó.

Az alkalom szülte támasz a szülőszobán

2018. március 18-án velem is megtörtént. Habár nem spontán. Nem úgy, ahogy terveztem. A kisbabám megszületése előtt, vajúdtam 4 órán keresztül. A legnehezebb rész, a vajúdás alatt pedig a párom és a szülésznőm adta a támogatást, testileg és lelkileg. Élménybeszámolót olvashattok!