Menü

Amikor nem én vagyok az egyetlen- Szeretőnek lenni

Szerető lettem...

Azt hittem ez olyasmi, ami soha nem történhet meg velem, de most mégis így áll a helyzet. Mindig is sokra becsültem, ha két ember képes egymáshoz hűséges lenni. Most ez mégis megváltozott. Azt hittem rémes bűntudat fog gyötörni, de nem így van.

Sam Smithnek van egy dala: I’m not the only one. Arról szól, hogy egy nő reggel búcsúcsókot ad a férjének, aki aztán az elmegy és megismer egy másik nőt, vele később megcsalja a párját. Vadul szeretkeznek egy mosdóban, miközben a kedves feleség otthon vár és tudja, hogy mi zajlik. Tényleg ennyire drámai lenne a helyzet? Egy dalban mindenképpen, és az életben?

Úgy értem, mind felnőttek vagyunk. Ha a férj elindul vándorútra ,akkor annak csakis ő lehet az oka? Ha boldog otthon és megkap mindent, akkor valóban egy másik nő teste ekkora hatást tudna rá gyakorolni? Sokszor azt gondoljuk, hogy a férfit csak ez érdekli… De mi van akkor, ha ez nem ilyen egyszerű?

Mi van akkor, ha a kedves és bájos feleség már jó ideje hozzá se nyúlt a férjéhez? Ha a férfi már régen nem számíthat rá lelki társként? Mi van akkor, ha már nem ragyog a nő szeme, akkor mikor közli a férfi, hogy előléptették? Vagy ha nyer egy sportversenyen? Vagy amikor a nő már sehol sincsen, mikor közös célokat akarnak meghatározni? Milyen érzés egyedül maradni? Ilyen egy igazi társ? Sokszor hajlamosak vagyunk sajnálni az egyik felet és elítélni a másikat. De egy kapcsolat sikeréhez nem két ember kell? Nem múlik rajtam is, hogy boldog-e a párom? Talán kicsit túl könnyű csak a másikra mutogatni….

Hogyan működik egy kapcsolat?

Egy kapcsolatban az egyik ad, a másik pedig cserébe többet ad. Így építkeznek közösen és haladnak, fejlődnek. Ez az építkezés átmehet negatívba is és lehetséges, hogy ha a megbánt a párom, akkor én is megbántom. Vagyis ez a szimbiózis működik lefelé is. Ezek a kapcsolatok azok, ahol nem értjük, hogy miért is van együtt két ember. Hiszen folyamatosan csak bántják egymást. Mégis ez a kölcsönösség együtttartja őket. A kapcsolat pedig akkor bomlik szét, mikor a szakadék a két ember között már áthidalhatatlan lesz.

Sokszor nem látjuk, hogy mi zajlik két ember között. A közösségi oldalak természetesen mindig határtalan harmóniáról és közös élményektől csöpögnek, de azért azt mind tudjuk, hogy nem ez a valóság. Én például még soha nem láttam olyan posztot egy ismerősömnél sem, hogy vita után feltett volna egy összetört tányért, hogy ez a konfliktus most idáig fajult. Nem láttam szakítás után szétfolyt sminkű nő képét, se alkoholba fojtott bánatot. Pedig igen, ezek is a életünk részei. A mosoly, de a szomorúság is! Minden párkapcsolatba kellenek konfliktusok, hiszen így jutunk optimális esetben kompromisszumra és leszünk többek egymást segítve. Néha egy vita kell, ahhoz, hogy megtörjük az egyhangúságot, és többet ad a kapcsolathoz, mint amennyit kivesz belőle.

Tehát miért is nem érzem magam rosszul, mikor egy olyan férfi szeret, aki másnak köteleződött el?

Nos, mind felnőtt, szabad emberek vagyunk, ha nem lett volna visszajelzés egyedül maradtam volna a csábítással. Mondhatta volna a másik fél azt is, hogy: „Köszönöm, nem! Szeretem a páromat, soha nem tudnék neki fájdalmat okozni ekkora árulással!”

De ez nem így volt, nem szétromboltam valamit, ami addig csodálatos és virágzó volt. Inkább csak rámutatok, hogy már halott virágot öntöznek!

Büszke vagyok magamra? Nem. Emiatt semmiképpen, de elkövetőnek sem érzem magam! Mert rossz dolog meglátni a szépet abban, ami más számára már nem az? Én csak szeretek, testet és lelket. Ha történetesen a férfi, akivel ezt teszem, az egyedülálló lenne, akkor egy gyönyörű love story is lehetne.

Van egy jogi fogalom: occupatio (foglalás). Uratlan dolgok birtokba vétele tulajdonszerzési szándékkal. Egy magára hagyott férfit szeretni, aki vágyik a törődésre, az valóban megcsalás lenne? Lehet, hogy igen. Lehet, hogy nem. Döntse el mindenki maga!

Mindenesetre tegyünk meg mindent, hogy a párunk érezze a szeretetünket és törődésünket és akkor soha nem kell megismernünk milyen egy ilyen szituáció. A boldog, kiegyensúlyozott párkapcsolat igazi érték.

5 párkapcsolati tévhit kritikája - egy kismama szemszögéből

Minden friss anyukára komoly feladat vár: új életritmust kell kialakítania a pici babája mellett. Ilyenkor bármely pici problémából nagy lufit tudunk fújni, de az esetek többségében nem olyan megoldhatatlan és végzetes ez a pár probléma, mint amilyennek érezhetjük. Ideális esetben, ebben a kezdeti időszakban kezdődik meg az események folyamatának láncolatából összeálló átalakulás, mikor is újfent közös hangot alakíthatunk ki párunkkal.

Viták az anyóssal – egészségtelen?

Az internet, a filmek, és még az életünk is, teli van anyósviccekkel. És szinte mindenki át tudja érezni, el tudja képzelni őket. A humor segít ennek a fontos, társadalmilag elterjedt problémának a kezelésében, no de egészségtelen-e ez a fajta viccelődés? Vagy a vita sokkal károsabb?

Mit szeretek benned a legjobban?

Mit kedvelsz leginkább a szeretteidben? Talán azt, ahogyan a kedvenc filmjét szinte szóról szóra visszamondja, vagy ahogyan minden kutyának köszön az utcán, aki elhalad mellette?

Én vasalok, amíg te elmosogatsz: így osztjuk fel a házimunkát!

Elgondolkoztál már azon, nálatok ki vállalja a feladatok oroszlánrészét a háztartásban? A Zewa friss kutatása lerántja a leplet arról, hogyan vélekednek a magyar családok a házimunka felosztásáról: a legtöbb szülő úgy gondolja, hogy a házimunka nem csak a nők kizárólagos feladata. Gyermekeink jövője szempontjából ráadásul igen nagy jelentőséggel bír, milyen mintát közvetítünk feléjük.

Amivel idegesítjük a pasikat

Mi nők gyakran azt gondoljuk, hogy a párunkat a plusz kilóinkkal, narancsbőrünkkel, smink nélküli arcunkkal idegesítjük, pedig valójában egészen más dolgokkal, tulajdonságokkal akasztjuk ki őket. Vajon mivel lehet őket az őrületbe kergetni?