Menü

Luxembourg, a bankok oázisa

A miniállamokat hajlamosak vagyunk félvállról venni, turistáskodásaink során. Pedig, pont ezek a kis országok tudják a legegyedibb élményt adni és segíteni megérteni egy nagyobb térség történelmét. A fenti leírás etalonja a Luxemburgi Nagyhercegség. A szűk fél milliós Benelux állam fővárosa, Luxembourg pedig egy igazi bankokkal és erődökkel tűzdelt ékszerdoboz. Egy könnyed napi sétára, a legjobb.

Bár már önálló országról van szó, azért még a gall vasúthálózat részei a helyi állomások. Strasbourgból indulva kifejezetten üdítő látni, hogy van ahova a franciák is vendégmunkásként járnak. A helyi, embertelen ingatlan és lakásbérlet árak mellett, ez érthető. A farkasordító hideg finoman jelezte érkezésemkor, hogy milyen remek ötlet volt januárban útra kelni. A hangosbemondó alapból három nyelven osztotta az észt, a torokbetegségre emlékeztető verzió a helyi nyelv, amire tényleg születni kell. A majd százezres városban nagy távolságokra nem kell számítani, de nagy forgalomra annál inkább. Ez külön vicces, hiszen a település részben völgyben fekszik és a mindent átívelő hídrendszer garantálja, hogy vasutas múlt nélkül is vonat szakértők legyenek az itt élők. Sőt van, aki a családi házának a falát egybeépítette a vasúti híd lábával. Gondolom a tulaj túl akarta adagolni a hangulatot. Azért, a dimbes-dombos táj a kirakat erődjeivel lenyűgöző.

« Azok akarunk maradni, akik vagyunk. »

Hirdeti egy tábla a helyiek fő mottóját. Minden nagyon kulturáltan, szervezetten zajlik. Már az Adolf-hídon, amely a belvárost és pályaudvari részt köti össze, didergéseim közben, egy helyi kéretlenül is útbaigazított. Igaz, a történelmi emléktáblák a város akkori hovatartozása szerint német vagy francia nyelvűek, az utca embere az utóbbit preferálja. Külön öröm, hogy a Szent Miklós templomban még magyar misét is hirdetnek. Nincs ezzel semmi gond, a város három hivatalos nyelvében él és magas a vendégmunkások aránya. Az Óváros roppant egységes és stílusos képet mutat. Sok kávézó és XIX. századi építészeti össztűz várt rám. Gyakorlatilag egy adta sétálóutca a belváros, nagyon kellemes és hangulatos. Az ismert Nagyhercegi Palotánál és a városházánál a különféle erődtömbök sokkal történelmibb hangulatot árasztanak.

Ezernyi fotó helyett inkább a tériszonyommal és az erős széllel dacolva átkeltem a 'belső' völgy feletti hídon. A következő, Kirchberg-i városrész az EU-s intézmények, valamint a bankszékházak otthona. Az eddigi régmúlt jelleget, beláthatatlan nagyságú épületek veszik át. Az itteni Modern Művészetek Múzeuma kellemes meglepetésként ért. Könnyen bejárható és riasztóan túlpénzelt épületről van szó, ahol már a belső tér kialakítása is műalkotás számba megy. A kedvencem a képmontázs termek mellett az esküvői ruha kollekciós részleg, ahol akár fekete, kartonpapír szadomazo darabbal is riogatják a látogatókat.

Mindent a szemnek

A kellemes sétaösvényeken jót lehet beszélgetni, míg újra az Óváros felé vesszük az irányt. Egy kis kerülővel a Neumünsteri Apátság fog a lábunk előtt elterülni az erődrendszerekkel együtt. Érdemes magunkba szívni a vizuális kavalkádot, mielőtt belevetnénk magunkat az éjszakai életbe. A való világban újra mindenféle bankok, korrekt árú boltok és diszkók hada fogad. Az európai viszonylatban is magas életszínvonal nagyon kiütközik. Miközben, a környező országokhoz képest, még a cigi is olcsóbb. Lehet, hogy hivatalosan Luxemburg örökletes alkotmányos monarchia, de inkább egy óramű pontossággal működő luxusvárosnak tűnik, sok történelmi gyöngyszemmel, amely pazar fotós alapanyag. A fővárosának kulturális élete pezsgő és sokan járnak ide bulizni a rugalmasabb nyitvatartási szabályok miatt. Aki teheti diákként, munkavállalóként vállalja be Luxembourgot, mert egy mesebeli táj és a kapitalista, bürokratikus élet szimbiózisát ilyen tisztán sehol máshol nem lehet fellelni.

/Szerző éa fotók: Vass Attila/

3 könyv a még mindig hosszú estékre

Élnek olyan szerencsés emberek a bolygón, akiket nemcsak a természet szépségével, hanem a betűk halmazával is el lehet kápráztatni. Ők szerencsések, mert szinte bárhol, bármikor le tudják kötni magukat mindössze szavak különféle kombinációjával. Nekik szeretnénk most kedvezni a következő könyvajánlóval.

Az iskola az életre készít fel?

Sajnos köztudottan hatalmas mennyiségű olyan tananyagot sajátítunk el az iskolában életünk során, melyre a későbbiekben egyáltalán nincs szükség, miközben az élet alapvető hétköznapi dolgairól, teendőiről keveset tanulunk. Az iskola valóban az életre készít fel?

Harcra és a vászonra született

Az Alita, James Cameron (Titanic, Avatar) és Robert Rodriguez (Sin City, Spy kids) szerelemgyereke ellentmondás nem tűrően rúgja be a mozik ajtaját és hódítja meg a sci-fi rajongók széles tömegét. Remek japán manga alapsztori, kiváló technikai repertoár és látvány, látvány, látvány. Lássuk a részleteket.

Egyetem helyett – mi lesz veled a középiskola után?

Többféle lehetőségünk is van, hogy mit kezdjünk magunkkal a középiskola után. Az egyetem és a főiskola kézenfekvő megoldások, hiszen annyi a reklám körülötte. Ad neked még egy kis időt szabadon, hogy a fiatalságod élvezd, és tanulj, nemcsak szakmát, hanem az életet is. De nem ez az egyetlen lehetőséged.

Egyetemen – mi lesz velünk a középiskola után?

Február 15-e minden évben jellegzetes nap. Az érettségire és a felsőoktatásba való jelentkezést eddig a napig kell beadni. És ezek a napok általában kétségbeesett, bizonytalan kérdezgetésekkel telnek el: jól döntöttem? Mi lesz, ha nem vesznek fel? Nos, ha te is így vagy, fontos tudnod, hogy az élet rengeteg lehetőséget tartogat neked az egyetem, és az azon kívüli élet is.