Menü

Luxembourg, a bankok oázisa

A miniállamokat hajlamosak vagyunk félvállról venni, turistáskodásaink során. Pedig, pont ezek a kis országok tudják a legegyedibb élményt adni és segíteni megérteni egy nagyobb térség történelmét. A fenti leírás etalonja a Luxemburgi Nagyhercegség. A szűk fél milliós Benelux állam fővárosa, Luxembourg pedig egy igazi bankokkal és erődökkel tűzdelt ékszerdoboz. Egy könnyed napi sétára, a legjobb.

Bár már önálló országról van szó, azért még a gall vasúthálózat részei a helyi állomások. Strasbourgból indulva kifejezetten üdítő látni, hogy van ahova a franciák is vendégmunkásként járnak. A helyi, embertelen ingatlan és lakásbérlet árak mellett, ez érthető. A farkasordító hideg finoman jelezte érkezésemkor, hogy milyen remek ötlet volt januárban útra kelni. A hangosbemondó alapból három nyelven osztotta az észt, a torokbetegségre emlékeztető verzió a helyi nyelv, amire tényleg születni kell. A majd százezres városban nagy távolságokra nem kell számítani, de nagy forgalomra annál inkább. Ez külön vicces, hiszen a település részben völgyben fekszik és a mindent átívelő hídrendszer garantálja, hogy vasutas múlt nélkül is vonat szakértők legyenek az itt élők. Sőt van, aki a családi házának a falát egybeépítette a vasúti híd lábával. Gondolom a tulaj túl akarta adagolni a hangulatot. Azért, a dimbes-dombos táj a kirakat erődjeivel lenyűgöző.

« Azok akarunk maradni, akik vagyunk. »

Hirdeti egy tábla a helyiek fő mottóját. Minden nagyon kulturáltan, szervezetten zajlik. Már az Adolf-hídon, amely a belvárost és pályaudvari részt köti össze, didergéseim közben, egy helyi kéretlenül is útbaigazított. Igaz, a történelmi emléktáblák a város akkori hovatartozása szerint német vagy francia nyelvűek, az utca embere az utóbbit preferálja. Külön öröm, hogy a Szent Miklós templomban még magyar misét is hirdetnek. Nincs ezzel semmi gond, a város három hivatalos nyelvében él és magas a vendégmunkások aránya. Az Óváros roppant egységes és stílusos képet mutat. Sok kávézó és XIX. századi építészeti össztűz várt rám. Gyakorlatilag egy adta sétálóutca a belváros, nagyon kellemes és hangulatos. Az ismert Nagyhercegi Palotánál és a városházánál a különféle erődtömbök sokkal történelmibb hangulatot árasztanak.

Ezernyi fotó helyett inkább a tériszonyommal és az erős széllel dacolva átkeltem a 'belső' völgy feletti hídon. A következő, Kirchberg-i városrész az EU-s intézmények, valamint a bankszékházak otthona. Az eddigi régmúlt jelleget, beláthatatlan nagyságú épületek veszik át. Az itteni Modern Művészetek Múzeuma kellemes meglepetésként ért. Könnyen bejárható és riasztóan túlpénzelt épületről van szó, ahol már a belső tér kialakítása is műalkotás számba megy. A kedvencem a képmontázs termek mellett az esküvői ruha kollekciós részleg, ahol akár fekete, kartonpapír szadomazo darabbal is riogatják a látogatókat.

Mindent a szemnek

A kellemes sétaösvényeken jót lehet beszélgetni, míg újra az Óváros felé vesszük az irányt. Egy kis kerülővel a Neumünsteri Apátság fog a lábunk előtt elterülni az erődrendszerekkel együtt. Érdemes magunkba szívni a vizuális kavalkádot, mielőtt belevetnénk magunkat az éjszakai életbe. A való világban újra mindenféle bankok, korrekt árú boltok és diszkók hada fogad. Az európai viszonylatban is magas életszínvonal nagyon kiütközik. Miközben, a környező országokhoz képest, még a cigi is olcsóbb. Lehet, hogy hivatalosan Luxemburg örökletes alkotmányos monarchia, de inkább egy óramű pontossággal működő luxusvárosnak tűnik, sok történelmi gyöngyszemmel, amely pazar fotós alapanyag. A fővárosának kulturális élete pezsgő és sokan járnak ide bulizni a rugalmasabb nyitvatartási szabályok miatt. Aki teheti diákként, munkavállalóként vállalja be Luxembourgot, mert egy mesebeli táj és a kapitalista, bürokratikus élet szimbiózisát ilyen tisztán sehol máshol nem lehet fellelni.

/Szerző éa fotók: Vass Attila/

Adventi készülődés kívül-belül

Ahogy a második gyertyát is meggyújtottuk, kétségbeesve tapasztalhatjuk, hogy milyen kevés időnk maradt karácsonyig. Két hét gyorsan elrepül, ezért, ha még nem tettük meg, ideje egy kicsit magunkra koncentrálni, és a testi és szellemi egészségünkkel, megtisztulásunkkal foglalkozni.

Igazi fenyő vagy műfenyő?

Minden évben találkozunk azzal a kérdéssel, hogy milyen fenyőfát vásároljunk. Igazi legyen? Ha igazi, akkor melyik? Ha műfenyő, akkor mekkora? Honnan szerezzük be? Most ehhez adunk egy kis segítséget.

Energiavámpírok kíméljenek

Az energiavámpír fogalma nem ismeretlen fogalom, mindannyian ismerünk ilyen embereket, ők legendabeli rokonaikkal szemben azonban nem vérrel, hanem mások energiáival, táplálkoznak. Mit tehetünk ellenük?

Rabolni a nők is tudnak

Steve McQueen brit rendező azonkívül, hogy sztárrá tette Fassbindert, végre friss szemléletet is hozott a köztudatba. A teljesen naturalista Éhség, a zseniális Shame – A szégyentelen után, egyre kommerszebb vizekre evez. Ezúttal egy igazi rablós sztorit mesél el meglehetősen rétegzetten. Lássuk a részleteket.

Decemberi jótékonykodás

Bár a szeretetnek elméletben nemcsak decemberben vagy karácsonykor kellene léteznie – nyilván nem is csak akkor létezik -, mégis a legtöbben ilyenkor figyelünk oda jobban egymásra, illetve embertársainkra. Használjuk ki ezt az időt, hogy tegyünk valami jót másokkal, akiknek még annyi sincs, mint nekünk.