Menü

A lehetetlen küldetés teljesítve

Tom Cruise nem adja fel. Így 60 felé(!) közeledve is őrültebbnél őrültebb akciókban kergeti saját magát. Az egykori 80-as évek végi Mission Impossible tévésorozat egyre inkább fogalommá válik a vásznon is. A szofisztikált első résszel már akkor is helyet követelt kedvenc James Bondunk mellett a képzeletbeli dicsőségfalon. Az immáron hatodik darabbal, azaz Utóhatással azonban sikerült még magasabbra tenni a lécet. A vizualitás kiváló, a sztori könnyen követhető. A régi csapat is odateszi magát (Simon Pegg, Ving Rhames). A remekül felépített mozi a kissé elnyújtott játékideje ellenére is letaglózza az embert. Külön piros pont, hogy még maga Superman (Henry Cavill) is tiszteletét teszi a vásznon. A mesterségesen kiürített Párizsban zajló jelenetek épp úgy velőtrázóak, mint az India-Kína határon lévő lélegzetelállító helikopterpárharc.

A hagyományokkal ellentétben az ötödik rész rendezője tért vissza. A hangulat is jóval inkább hajaz az előzőhöz, de ezt egyáltalán nem bánjuk. A néha domináló zene meg kifejezetten kellemes. Kiemelendő az az agresszív, pozitív marketing kampány amellyel a forgatáson többször megsérülő Cruise előtt tisztelegtek. Az akciók tehát zseniálisak. Ami azonban kicsit sántít, hogy nincs igazi nagy csavar a filmben, csak kisebb meglepetések. Sokkal inkább a filmsorozat könnyen fogyasztható legjavának szánták, mint önálló, friss darabnak. Ami eközben kissé zavaros az a főcím. Gyakorlatilag elmeséli a történetet. Érthetetlen, hogy egy ilyen gyerekes hibát hogy követhettek el a készítők. Pedig itt minden más rendben van. Remélem a legutóbbi, igen lapos James Bond producerei jegyzetelnek majd a film közben.

Kijelenthető, hogy a sorozat egyik legjobb darabja kerül most a mozikba. Valahogy így kell stílusosan és lazán megmenteni a világot. Nem tudom kedvenc Kő Tominkban mennyi a kakaó még, de ha így is megy simán elnézzük még párszor az ilyen minőségű akciót.

szerző: Vass Attila Kép forrása: www.imdb.com

Eposzi bolygó foglalás – Dűne: Második rész

A Dűne: Második része máris az idei mozifilmek egyik legnagyobb, és legkomplexebb alkotása lett. Denis Villeneuve kultfilmet és eposzi nagyságú alkotást készített óriási uralkodó házakkal, galaktikus császárral, és egy kisebb sztárparádéval is. Frank Herbert regényéből nem könnyű jó sztorit csinálni, viszont a Dűne 2 olyan összetett nagyjátékfilm lett valamivel több, mint 2,5 órában amit mindenképp látni kell.

Reggae idők mozija

A nagyon várt Bob Marley: One Love -t azaz Jamaica és a reggae egyik kiemelt alakjának amerikai életrajzi filmjét nagyon bepromózták. A zene remek, a színész jól adja a főhőst, még ha kicsit jóképűbb is a kelleténél. A forgatásban bevonták a családot is. Remekmű született, vagy csak egy újabb zenei film a rajongóknak sablon elemekből és rengeteg klisével? Utánajártunk.

Út egy párkapcsolat mélyére és tovább

Justine Triet egy roppant érzékeny rendezőnő, akit a párkapcsolatok dinamikája érdekel, azon belül is az emberi ego empátiával való küzdelme. Fiatal életműve megkoronázást nyert az Arany Pálma-díjas, 5 Oscarra jelölt Egy zuhanás anatómiájával, ahol egy gyilkosság kivizsgálásán keresztül ismerhetjük meg egy író házaspár egykori közös életét. Remek színészek, pazar zene, rideg színek és fojtogató bírósági krimi hangulat. Lássuk a részleteket.

A periféria – Sorozatkritika

Lisa Joy és Jonathan Nolan viszonylag új sorozata, A periféria, William Gibson regényének alapjaira épül. A Periféria egy igazi keményvonalas sci-fi, rengeteg összetett történettel, csavarral. A sorozat világa egyszerre nyomasztó és izgalmas, a szereplői pedig emlékezetesek. A történet elejétől a végéig összetett, de a végére szinte minden összeáll.

Szükségünk van a méhészekre

Jason Statham (Feláldozhatók, Meg, Szállító) kivételesen egy egész szórakoztató projektbe repít minket, ahol kedvelt izomarcunk szupertitkos ex-katonaként (mi másként?) rendet tesz a gonosz hackerek közt. Ezt a koncepciót karolta fel a szebb napokat is látott rendező, David Ayer (Nehéz idők, Harag, Öngyilkos osztag). A főhősünk rezzenéstelen brit faarccal jön, lát és igazságot oszt. Az év B-filmje vagy aktuális maró társadalomkritika sok bunyóval? Nézzük a részleteket.