Menü

Anya, ne dobd ki!

A 83 éves szókimondó nagymamám a rá jellemző módon reagálta le, mikor kis lakásunkban megmutattam, milyen rendszerezési tárolási trükkökkel próbálok mindent jól elpakolni azon a már négyzetméteren (a rend látszatát fenntartva). "- Dobj ki egy csomó vackot" - legyintett a nagyim. Részben igaza van, állandóan szelektálok, másrészt mégis kénytelen az ember lánya sok jó emberrel kis helyen is elférni.

Amíg élek, reménykedem benne, hogy egyszer lesz egy családi házunk hatalmas térrel, nagy udvarral, amíg álmodozom erről, addig viszont el kell pakoljam a nagyfiam iskolás holmijait, a kicsi ovis dolgait, a kétszázezer "anya nem dobhatod ki" rajzot (még ha csak 4 pöttyöt is ábrázol), megunt játékot, lakásba csempészett fadarabot, kivágott papírembert és még sorolhatnám a kincseik sorát.

A gyerekszobában számomra hatalmas segítséget jelent nekem a rengeteg típusú, színű és anyagú tároló doboz, melyekbe pillanatok alatt bedobálom a kis-és nagy katonákat, legót, építőkockákat, a méretesebb kosarakba pedig a kisautókat. (vagy mindent oda, ahová épp sikerült, aztán egyszer ha nagyon ráérek, ki fogom válogatni mindet, ígérem. Fényévente meg is szokott történni, hogy aztán mindössze egy teljes napig minden játék szelektáltan sorakozzon élvezze a rendet.)

A konyhában nagyon praktikusnak tartom a kihúzható mélyfiókokat, felnyíló rejtett zugokat, elhúzható szekrényajtót. Örülök, hogy a férjemnek asztalos szakmája is van, néha ki tudom használni, ha elég türelmes vagyok. A beépített szekrényre 10 éve várok, de nem baj, jó munkához idő kell. A konyha számomra központi tér, ugyan nem vagyok tévéfüggő, de néha elhallgatom háttérzajként a kedvenc főzőműsoraimat, reggelinél pedig nyerek fél óra csendet, amíg a törpéim halkan reggeliznek, egyedül a "JoNalu" már jól ismert dallama teszi próbára az idegrendszeremet, de már megszoktam, hogy bizonyos meséket évekig nézzünk.

Megfontolandó szabály, hogy a ritkán használt robotgépeket, turmixot, botmixert ne hagyjuk elöl, csak a helyet foglalja. Egy letisztult, rendezett munkapult szebb, mint a túlzsúfolt konyhai felületek.

A hálószobánkban könnyű rendet tartani, mert olyan kicsi, hogy csak egy ágy fér el benne és az apukámtól 25. szülinapomra kapott fésülködőasztalom. Ez kedves tárgy nekem, úgyhogy mindenhol elfér, de mivel levettük a nyíló ajtókat és harmonikaszerűen csukódó ajtókra cseréltük, így nagyobb teret nyertünk, s máris befért az asztalkám.

A franciaágy alatti helyet vétek nem kihasználni, számos ágy alatti tároló létezik ilyen célra. Eddig a mérlegemet tartottam ott, de mivel már rég nem a barátom, így más került a helyére.

Az előszoba számomra még rengeteg beépítendő lehetőséget rejt, ha odáig sikerül ebben az életben eljutni, még tetetnék fel szekrényeket, mert a kalaptartós előszobafal csinos, de nem praktikus tároló alkalmatosság, pedig a gyerekek téli sapijainak és kesztyűinek lenne ott hely még bőven. A világhálón számtalan kreatív lakberendezési ötlet segít a tanácstalanságban. Nagyon jó ötletnek tartom a konyhaasztal alá gurítani egy kis "zsúrkocsi" szerű tárolót, amit könnyen elrejthetünk s mégis segítségünkre lehet a pakolásban, tálalásban, már említettem a férjemnek, mondta is, hogy "jó, majd meglesz" (újabb 10 év).

A nappaliban már jó ideje a minimál stílusra törekszem, amihez nagyban hozzásegített két kúszómászó gyerkőc, akik az elmúlt évek alatt profi minimál - lakberendezőként debütáltak, s a létező összes cserepes virágot kinyírták, dekorkütyüt összetörték, terítőmet összefirkálták. Nem baj, egy szép minimál szekrénysor ápol és eltakar, a tévé még megvan, de sok apró porfogót nem hiányolok már.

A fürdőszoba nekem mindig problémás terület, a tisztítószereket kulccsal zárható szekrényben őrzöm, nehogy a kíváncsi apróságok megkóstoljanak belőle ezt-azt, az apró polcok és egy fürdőszobai szekrény pedig segít elpakolni a törülközőket, kozmetikumokat. A fürdőjátékoknak egy műanyag kosarat sikerült találni, olyat, aminek felakasztható füle segítségével a falra tettünk, szerintem nagyon klassz ötlet, s tetszik itt is a számtalan fonott kosár, amellyel el lehet kerülni a zsúfoltság érzését.

Egy kisebb lakás berendezése mindig nagy kihívást jelent, de néha csak egy kis tértisztítás, szelektálás és ötletesség kell ahhoz, hogy otthonunkban mindig rend legyen.

Mikuláshúzás? Igen!

Közeledik a december, és vele együtt az advent, a mikulás és a karácsony is. Felső tagozatban és talán még középiskolában is ez az egymás közti ajándékozás időszaka. Ideje tehát kitalálni, mit készíts a másiknak. De ha nálatok még nem szokás az, hogy neveket húztok ki, és annak adtok ajándékot, akkor most néhány pozitívumát feltárom előttetek, hátha kedvet kaptok hozzá.

Egyszer volt hol nem volt: Vallónia

Belgium mindig is egy nagyhatalmak által elfoglalt terület volt egészen a nagy belga forradalomig (1831), amikor is végre kizavarták az éppen aktuális elnyomójukat, jelesül a hollandokat az országból. Habár az északi rész jóval szebb és gazdagabb, a déli vallon területről se feledkezzünk meg, hiszen ez a 3,5 milliós terület nem akármilyen érdekességeket rejt.

Reklámok, és azok veszélyei – legyünk tudatosak!

A reklámok önmagukban nem veszélyesek. De ha általuk átalakítjuk a saját gondolkodásunkat, az már sokkal veszélyesebb. Nem azért, mert egyszer rossz döntést hozunk, hanem mert a cselekedeteink mechanizmusa a fejünkben megmarad, és mi sokszor fogjuk ugyanazt a hibát elkövetni. Legyünk tudatosak és kritikusak!

Jemen: kórházban fekvő gyerekek élete forog veszélyben

Ezúttal egy rendhagyó sajtóközleményt adunk le a jemeni válságról. Minden információ rendelkezésre áll annak aki segíteni szeretne.

Mindent a Z generációról

Z generáció néven szokás emlegetni az 1996 után születetteket, tagjai a modern technika világába csöppentek bele, nem ismerik az internet előtti életet. Az egyes generációk más-más kommunikációs formát részesítenek előnyben, ami létrehozza a „generációs szakadékot”, mikor a szokásosan használt nyelvi kód már nehezen összeegyeztethető az életkori különbségek miatt, illetve a kulturális szocializációs alapok is mások.