Menü

Észak Velencéje, a csiszolatlan gyémánt

Hollandiáról sok valós sztereotípia kering: tulipánok, szélmalom, fapapucs, füves cigi. Kétségkívül emellett a remek sajtházak és a liberális értékrend fellegvára is egyben. Nem tudom másnak e tájék mit jelent, de nekem csak jót. Komolyan. Érdekes, hogy pont a tengerből lecsippentett Amszterdam itt a legnagyobb parti hely. A fővárosi rangjáról, annyit, hogy bő hétszázezer lakosával nem a legnépesebb hely, de ez senkit nem érdekel. Kulturális életének lüktetése, laza közhangulata és sok romantikus hídja egyedülálló.

Utam kezdetén a város határában ajánlott kemping eléggé vészjóslónak tűnt, inkább a lefoglalt, városi szállásomat választottam. Miután már a buszmegállóban is kétszer eltévedtem, egy helyi elvitt a központba. Jó kezdet. Persze egyéb kalandok is ígérkeztek, elvégre már a város hivatalos tájékoztató füzete is jelentős részt szex hirdetésekből áll. A hírhedt piros lámpás negyed meglátogatása nem is váratott sokára, hiszen az a kikötőtől délre, a belváros szívében található. Ennyit az örömömről, hogy a központban találtam szobát. Kicsit nehéz volt feldolgozni, hogy egy meleg mozi utcájában, egy kupleráj melletti keskeny farah-guesthouseban aludtam. Ennek előnye nincs, ellenben a szobámban annyi hely sem volt, hogy az ajtót rendesen kinyissam. Miután Amszterdamban a főbérlőmön kívül mindenki beszél angolul, belevetettem magam az éjszakába.

Az ódon utcák és a girbegurba nyúlánk, barokk házak szemlélését eléggé limitálta a helyi kései pörgés. Ez irányú szüzességem jól jelzi, hogy mikor egy piros neoncsövekkel körbe rakott ablakban ülő tangás nő gépiesen rámosolygott, őt először posztmodern műalkotásnak néztem. Hát a huszadik hasonlónál leesett, hogy csak egy szabados negyedbe csöppentem. Nagyon szürreális látványt nyújt, ahogy a belváros talán legszebb részét a kormány átengedte a szex shopok és kuplerájok özönének. Arra azért nagyon figyeltek, hogy minden típus fellelhető legyen, így bárki megtalálhatja a számítását. A leányzók szobái pedig egy függöny elhúzással máris intim térré válnak, alig pár méterre a kint ’gyanútlanul bámészkodóktól’. Miután minden liberális elveken nyugszik és az összes résztvevő adófizető, szinte normálisnak tűnik ez a helyzet.

A legdirektebbek azok a szűk kis utcák, ahol mindkét oldalról, az üvegajtók mögül jön a csábítás. A lányok gyakran ki is jönnek a legkülönbözőbb ruhakölteményekben oldani a hozzám hasonló, pirulós fiúk félénkségét. Persze csak később eszméltem rá, mikor már századjára mentem el a folyton ugyanúgy mosolygó barbiek mellett, hogy az övék nem éppen egy vidám történet. Végül hosszas sétálás után az elveimet mentve egy szex színházban tudtam le az ez irányú, direktebb élményem. Azon már meg sem lepődtem, hogy a meleg formáció kivételével mindent tartalmazott a műsor. A program maga izgalmas, de a banán shownál hamar rájöttem, hogy rossz helyen vagyok. A hely varázsához hozzátartozik, hogy a terület ötöde víz alatt áll. A város körútjait, sugárútjait csatornák (grachtok) alkotják.

Az így kialakult koncentrikus körök mentén száz apró szigetet kis sétálóhidak kapcsolják össze egymással követhetetlenül. Képtelenség tudni, hogy mi hol van pontosan. Minden egy összefüggő barokk, bűnös csodának tűnik. Nekem is csak három nap után sikerült célirányosan közlekednem. Ebben erősen akadályozott az a majd négyszáz coffeeshop is, ahol elsősorban a hétvégi, szigorúan nagykorú, füvező turisták tágítják világlátásukat. A kávézók szellőztetőjéből kiszűrődő füsttől bárki beállhat, ha nem vigyázz. A külföldiek igényeire komolyan készülnek is, már péntektől sok hostel akár negyedével is emeli árait.

Egyébként a szállás kivételével, Amszterdam kissé drága helynek mondható. De a pénzünkért cserébe mindenütt remek klubokat, hangulatot és jó társaságot kapunk. Igazi buli olvasztótengely az egész belváros. A gondtalansághoz hozzájárul, hogy a helyi csajok jelentős része kerek arcú, nőiesen telt, hosszú combú, kibontásra váró ajándék. Apró szépséghibája az összképnek a mindenütt érezhető fűszag és az utcákon álldogáló rosszarcúak. Engem naponta öt-hat szólított le. Nem, nem az arcszeszem hódító hatása miatt, hanem, hogy merjek nagyot álmodni, és komolyabb anyagot vegyek tőlük. Köszöntem, de nekem elég volt az is, ahogy egy hosszú, kései sétám alatt kezdtem (a coffeshopok kifújt füstje miatt) az agyalapi mirigyemben zsibbadni és a lábaim rögtön jelezték, hogy ideje visszavonulót fújnom. Bár néhány röhejesen ferde épületből ítélve, talán a helyi építészek nem voltak ilyen megfontoltak.

A vörös lámpa és a fű varázsa egy kicsit teher is Amszterdamnak, amely egy rövid, nappali túra után is feltűnően meseszép. A központi Dam tér háborús obeliszkje és a vele szemközti Királynő palota még nem nagy szám. Itt az impozáns kikötő mellett a múzeumok számítanak igazi különlegességnek. A Van Gogh, Rijk kötelező célállomás, de nem elhanyagolható Anna Frank vagy épp Rembrandt háza sem. Utóbbival óvatosan, mert inkább kortárs képekkel teli és csak pár rajzot rejt a mestertől. Arra azért készülni kell, hogy diákjegyről nem is hallottak és tíz euró alatt nem lehet sehova se bejutni. Érdemes előre, kombinált belépőkben gondolkodni. A belvárosban nagy távolságok nincsenek, de aki az építészeti csodák és a hangulatos negyedeket is be akarja járni, az béreljen biciklit. Ez úgyis az ottani egyeduralkodó közlekedési forma.

Mindenütt a bringásoké az elsőbbség. A járda és a bicikliút eltérő érdekszféra és a két keréken száguldozók nem ismernek irgalmat. A hamisítatlan amszterdami életérzésért érdemes kilátogatni (az eredeti) Haarlembe vagy a Singel csatornán ringatózó virágpiacra. Az igazi helyi csoda számomra a vízi ’hajóbusz’ intézménye. Ennek előnye, hogy majd húsz euróért, másnap estig a három útvonal minden állomására elmehettünk. Kell is ennyi idő a nyugodt városnézésemhez. Csak a vízen ringatózva jöttem rá igazából, hogy egy földi paradicsomba érkeztem. A rengeteg fával szegélyezett, keskeny vízi útra nehéz szavakat találni. Letaglózóan szép, romantikus városkép, green peace életérzés és búja fények kísérték kalandom. Amszterdam egyszeri csoda, igazi ékköve a Németalföldnek. Aki látta nem felejti.

Infuenszer-példaképek – Hol húzzuk meg a privát szféra határát? 2.rész

Az előző részben kifejtettük, hogy lényegében kik az influenszerek, és felmerült a nagy kérdés: vajon miért van rájuk szükség, vagy épp miért nem? Miért jobb talán, ha vannak saját ötleteink, és elgondolásainkat követni, avagy miért nem probléma, ha épp példaképeket keresünk magunknak. Ezúttal az új internetes dimenzió etikai vetületét jártuk körül, hiszen érdekes kérdés, hogy mit szabad, mit illik, és mit nem egy-egy öntevékeny elgondolás kapcsán.

Okos holmik, jó vagy nem?

Okos telefon. Okos mosógép. Okos takarítógép, robot porszívó, okos óra, okos személyi mérleg mindenféle kijelzővel, okos tablet, okos mérleg, intelligens lázmérő és még sorolhatnánk. Vajon több előnye, mint hátránya van intelligens készülékeinknek?

A vonzó emberek, és ami a vonzerejük mögött áll

Mindenki ismeri azt az embertípust, akik előtt kinyílik a világ, ahol megjelennek, és mindenkit rögtön levesznek a lábukról. Elbűvölőek, kedvesek, vonzóak, és mindezt persze ki tudja, hogyan érik el. Bennünk meg csak úgy növekszik a féltékenység.

Infuenszer-példaképek – Hol húzzuk meg a privát szféra határát? 1.rész

Hétköznapjaink során mind magánéleti mind munkahelyi okokból gyakran kerülünk telefon, illetve számítógép közelébe. Ha a közösségi média felületein is jelen vagyunk, nagy kérdés lehet számunkra, hogy mit osszunk meg, és mit tartsunk meg magunknak a privát családi életünkből?

Elő a bögrékkel!

Lélekmelengető-lélekmelegítő forró italok meghűlésre, stresszre, vagy csak kényeztetésképp a fagyos téli napokon. Bögréket elő!