Menü

A legenda nyomában- a Macskafogó mai szemmel

Nem akármilyen fába vágtam a fejszém. A most ismét digitálisan felújított nagy klasszikus Macskafogót újra mertem nézni immáron felnőtt fejjel. A hatás elég felemás volt. A nosztalgiafaktort kivéve jöjjön hát egy zsenge friss 2018-as kritika.

Az 1986-ban készült Macskafogó! Ternovszky Béla rendező és Nepp József író minden korosztály számára szórakoztató alkotása tökéletesen egyesíti magában a kaland-, a gengszter-és a kémfilmek legszebb hagyományait, és utánozhatatlan humorával egyúttal kacagtatóan parodizálta ki ezeket a zsánereket. Igen, kábé ez a hivatalos álláspont. A szűk másfél órában rengeteg ismert szinész hangjára csodálkozhattunk rá. Ha minden szép, minden jó, mégis miért olyan nehéz szivvel ajánlható a mai kor gyermekeinek. Vegyük hát sorba.

A film több 30 éve készült és úgy is néz ki, habár nem volt szerencsém a digitálisan felújitott változathoz, de gyanithatóan nem tudtak sokat csiszolni rajta. A 3d-hez szokott kis lúrkok a rajzolt felhők és felhőkarcolók közt nem igazán tudják a dolgot hova tenni. Sajnos az akkori kritika által felmagasztalt humorfaktor is csak részben működik. A szinkronhangok parádésak, de ezek a viccecskék avittabbnak tűnnek helyenként, mint maga a film.

Ami remek, az a hangulat. Kiváló James Bon paródia is egyben a mozi, amely külön piros pont tekintve, hogy anno a kémfilmek csak limitáltan lettek bemutatva Magyarországon. A rajzfilm összetett, jól felépitett. Viszont kicsit hektikus benne az akciók száma. Picit olyan, mintha az ismert amerikai filmek kliséit mixelték volna össze (Tarzan üvöltéssel, Blomfeldszerű főgonosszal, kalózok). A recept bő harminc éve kiválóan működött, mert nagy konkurencia (értsd Disney hatás) nem volt. Mindenki ezt nézte, a kollektiv rajzfilm a kultúránk része lett.

A sztorit mindenki ismeri az egér kolónia és a macskák küzdelméről szóló történetbe azért remek ötleteket helyeztek el. A parodisztikus patkány bérgyilkosok és a remek trombita szólamokkal együtt melegséget áraszt. A zenei betét kicsit ad hoc jellegűnek tűnik, de olyan kellemes kis ízt ad az egésznek, hogy annyi baj legyen. Grabovszky, a szuper egérügynök békét megmentő akciója alapvetően egy érdekes utazás a rég múlt kissé klisés, hidegháborús világába. Sajnos nagyon bántó grafikával, remek mellékszereplőkkel és jó zenével. Inkább egy letűnt kor gyermeke, mint egy mai, modern gyermekémelyitő tanmese. A filmet anno Cannesban értetlenség fogadta, de mi azért büszkék lehettünk rá, még ha a moziban inkább a felnőttek fogják igazán élvezni. Mai szemmel egy átlagos, jó ritmusú rajzfilm a nyolcvanas évekből semmi több. Ez is valami. Aki fel akar ülni a nosztalgiavasútra, annak irány a mozi.

Venom újjászületése

Eljött a nagy nap és mindenki kedvenc hálószövőjének legerősebb ellenfele saját filmet, új feldolgozást kapott. A balul sikerült Pókember 3-at fedje a feledés homálya. A mindig remek Tom Hardyt szállja meg Venom. Nézzük mi sül ki ebből a szimbiózisból.

Egy thriller nőknek, nőkről

Melissa McCarthy ügyeletes vígjáték rendezője, Paul Feig ezúttal komolyabb vizekre hajózott és egy zsenge kis könyvadaptációt vitt vászonra. A célközönség még mindig a gyengébbik nem képviselői. Nézzük sikerül-e a küldetés? Nézzük a szexi, titokzatos karrierista és az unatkozó minta anyuka kalandja megüti-e a képzeletbeli lécet?

A Ku-Klux-Kán nyomában

Az USA egyik legismertebb afroamerikai rendezőjének, Spike Leenek újra van véleménye a világról. Ezúttal a hírhedt Ku-Klux-Kán és Trump mentalitását mossa össze egy lenyűgöző alapvetően igaz történettel. A sztori fergeteges, egy fekete zsaru a 70-es években tényleg beépült a klánba, nézzük a részleteket.

A kubai salsa tanfolyamokról

Biztosan találkoztál már olyan plakáttal, amelyen a kubai salsa-tanfolyamot hirdették, még azt is hozzátették, hogy az első alkalom ingyenes. Elmentél rá? Ha nem, akkor most kaphatsz egy kis ízelítőt belőle

Róbert Gida és az örök gyerekkor

A.A. Milne klasszikus Micimackója ismét visszatér a vászonra. Ezzel az élőszereplős új filmmel a család legkisebbjei találhatják meg a számításukat. A hangulat nagyon magával ragadó, de kissé túlontúl gyermekien bájos. Egy kedves történet az örök gyerekkor és a család fontosságáról.