Menü

A Ku-Klux-Kán nyomában

„Álmaiban Amerika visszainteget”

Spike Leet lehet nem szeretni, kedvelni, nem az USA-beli fekete értelmiség tagjának venni. Egy dolgot meg kell hagyni: a filmjei erős gyomrosok a számára olyannyira rasszista hazájának politikai, képzeletbeli testén. A legújabb darab a nagy port kavart Csuklyások-BlacKkKlansman egy alapvetően igaz történetet mesél el a vietnámi háború utáni Amerikáról, ahol az egyre erősödő etnikai problémák közepette egy fekete bőrű zsaru beépült a Ku-Klux-Kánba.

Egyszerűen felhívta őket és taggá dumálta magát. A személyes találkozások alkalmával egy zsidó származású zsaru helyettesítette. A zsidók és feketék elleni harc önjelölt lovagjai ellen nem is lehetne színesebb csapatot felvonultatni. Külön piros pont a mellékszereplőkért akik a még kezdő Washingtont (igen, Denzel fia) kisegítik.

Az alapvetően jó ritmusú film azért sokszor megbicsaklik és Lee önhatalmú szócsövévé válik. A rendező szinte Trump elleni hadjáratnak nézte a moziját, tele van aktuálpolitikai utalással. Csakhogy ezúttal nincs egy olyan színész aduász (Denzel, Clive Owen, Edward Norton) a kezében mint oly sokszor korábban. Az önjelölt fekete próféta szerep nem mindig áll jól a filmnek, amely sokkal fontosabb a helyi afroamerikai közösségnek, mint nekünk európaiaknak. Természetesen az értelmetlen faji gyűlöletet át tudjuk érezni, de a helyenként karikaturisztikus árja rosszfiúkat nehéz komolyan venni. A mozi azonban nem is igazán akar több lenni, mint egy nagy középső ujj az elnök felé, aki a tavalyi Egyesült Államokbeli faji zavargásoknál látványosan töketlenkedett, illetve adta a lovat a rasszisták alá.

A 70-es évekbeli nyomozást bemutató részek roppant szórakoztatóak, de azért a vígjátéki jelző erős túlzás, pláne a vége előtt híradó bejátszások láttán. Ez csakúgy, mint oly sok korábbi Spike Lee film egy kis költségvetésű celluidpiruett a rasszisták ellen az afroamerikaik védelmében. A helyenként jól használt zene sem teszi eléggé fogyasztóbaráttá ezt a mozit. Politológusoknak ajánlott darab, mindenki másnak csak szabadon válaszható tananyag egy ma is létező problémáról. Mint film erős középszer, amely nem is igazán az átlag európai szórakoztatására készült. Ennek tükrében érdemes megfontolni a jegy vásárlást.

képek: www.imdb.com

Harcra és a vászonra született

Az Alita, James Cameron (Titanic, Avatar) és Robert Rodriguez (Sin City, Spy kids) szerelemgyereke ellentmondás nem tűrően rúgja be a mozik ajtaját és hódítja meg a sci-fi rajongók széles tömegét. Remek japán manga alapsztori, kiváló technikai repertoár és látvány, látvány, látvány. Lássuk a részleteket.

Két királynő egy eset, így esett a rém-eset

Stuart Máriáról sok legenda kering, ezúttal egy lehetőségekhez képest hű feldolgozás került a mozikba. A Két királynő a nők világában és a politika útvesztőbe vezet minket több kevesebb sikerrel. A remek díszletek mellett minden adott egy kis angolszász töri órához.

A való élet szuperhőseinek nyomában

Amerika legindiaibb nevű indiai rendezőjének, Night Shyamalannak újra van mondanivalója a világnak. A remekül felépített Sebezhetetlen védőangyala és a pár éve összeollózott botegyenes Széttörve rosszfiúja ezúttal összecsapnak a vásznon.

Rabolni a nők is tudnak

Steve McQueen brit rendező azonkívül, hogy sztárrá tette Fassbindert, végre friss szemléletet is hozott a köztudatba. A teljesen naturalista Éhség, a zseniális Shame – A szégyentelen után, egyre kommerszebb vizekre evez. Ezúttal egy igazi rablós sztorit mesél el meglehetősen rétegzetten. Lássuk a részleteket.

A mozi varázsa felújítva

Giuseppe Tornatore filmje, a Cinema Paradiso minden mozibolond egyik legkedvesebb, legszívbemarkolóbb darabja. 30 évvel a bemutató után újra a magyar mozikban bűvöl el minket ez az igazi olasz csoda a mozi varázsával.