Menü

Ahogy én azt elképzelem

Ma nagyon jól indult a hét. A reggel. A nap. Pedig munkanap. Két gyerekkel. Ködös az idő és hűvös. Hétfő van és épp rövidre sikerült a hétvége, mert dolgoztunk.

Valamiért ma könnyen keltünk fel, együtt reggeliztünk, főtt tojást készítettünk, ülve kávéztunk, hiszti nélkül húzták a cipőt a gyerekek induláskor. Persze ma is elszakadt a harisnyám és kétszer szaladtam vissza a lépcsőházból valamiért, de mégse voltam nyűgös. Nem volt semmi kapkodás, idegesség, rohanás. Ma nem kiabáltam a gyerekkel az ajtóban, hogy nem hozzuk el az összes plüssfigurát az oviba és a férjem is lazán közölte, hogy elviszi ő a fiúkat reggel, mert nem siet. Milyen jó lenne minden napot így indítani!

Egész nap hasonlót szeretnék. Nem ülök dugóban, kényelmesen vezetek, nincs kapkodás, dudálás, csak zene szól a kocsiban. A melóhelyen élvezem a munkám, nyugodtan haladok a teendőkkel, nem csapnak össze a fejem fölött a hullámok és határidők. Annyi feladatot kapok, amit stressz nélkül el tudok végezni, de leköt annyira, hogy gyorsan teljen az idő és érezzem azt, hogy becsülettel tettem a dolgom. Jókedvűek a kollégáim, ebédszünetben hangosakat nevetünk, van idő kávézni, pozitív emberek vesznek körül. Délután elégedetten kapcsolom ki a gépet, tolom be a fiókom, még le is törlöm, s rendezetten hagyom az asztalom.

A gyerekem vidáman jön ki a suliból 4-kor, nem gondterhelt, nem nyúzott. Nem nyolc kilo a táskája, csak kettő. Ma nem kap leckét és megússzuk a másfél órás sírást, ami ezzel szokott járni. Nem kell gyakorolni az olvasást, ma nincs megtanulandó vers. Nem hoz matek házit,- ami néha nekem is fejtörést okoz-és nincs veszekedés leckeíráskor, mert nincs is lecke. Nem hazudom azt neki, hogy gyorsan végzünk és mehet játszani, mert ma nincs is pluszfeladat. Nem nyaggatom az olvasással, hanem focizni mehet, nem kell számolni meg írni, csak szaladgálni, botokat gyűjteni és köveket szedni a ház előtt, ahol nyakig összekenheti magát.

A kisebbik fiam mosolyogva vár az oviban, homokos, sáros ruhájából látni, hogy jól érezte magát. A pólója tiszta ételmaradék, látom, hogy mi volt az ebéd és tudom, hogy jóízűen evett. Eszembe sem jut ráripakodni, hogy miért nem vigyázott a ruhájára.

A férjem örömmel jön haza, belépve megpuszil, miközben azt látja, hogy nem a gyerekkel veszekszem, hanem a vacsorát készítem, mert megtehetem, hiszen nincs házi, se verstanulás, nekem sem kell százfelé szakadnom. Kivételesen ma nem ül síró gyerek az asztalnál, akivel tanulni kell főzés helyett/alatt, és nem vitázom a kicsivel sem idegesen, hogy játsszon egyedül, s hagyja a testvérét tanulni, ne akarjon vele játszani. Az én világomban nem kell este 9-kor nekiállni elmaradt feladatoknak, hanem jut idő filmnézésre kettesben, vagy kocogni menni, szobabiciklizni, barátokkal beszélgetni telefonon, akikre jut időm és nem rázom le azzal, hogy máskor visszahívlak. Ma a mosógép is pihen, vasalni sem kell. Időben lefekszem, könnyen elalszom, nem agyalok semmin, másnap pihenten ébredek…

Jó lenne minden napot így kezdeni, folytatni, befejezni. Vajon miért nem sikerül? Mi a titok? A titok szerintem az, hogy nincs is titok. Mert nem lehetetlen ilyen napokat élni. Bár némely dolgok tőlünk függetlenül történnek, mégis a hozzáállásunk határozza meg, hogy hogyan kezeljük az eseményeket. Nagy részben mi tesszük olyanná a napunkat, a reggelünket, a munkánkat, a családdal, kollégáinkkal való kapcsolatunkat, amilyen, mi tehetjük hisztissé vagy nyugodttá a gyereket, jókedvűvé vagy zsörtölődővé a férjünket, kedvessé a kollégáinkat. Nem arról van szó, hogy tegyünk úgy, mintha nem lennének negatívumok az életünkben, s minden rózsaszín lenne, meg cukormáz, csak arról, hogy vegyük észre, mennyi pozitív dolog történhet, ha megváltoztatjuk a hozzáállásunkat. Ezt pedig ebben a pillanatban is megtehetjük.

Reklámok, és azok veszélyei – legyünk tudatosak!

A reklámok önmagukban nem veszélyesek. De ha általuk átalakítjuk a saját gondolkodásunkat, az már sokkal veszélyesebb. Nem azért, mert egyszer rossz döntést hozunk, hanem mert a cselekedeteink mechanizmusa a fejünkben megmarad, és mi sokszor fogjuk ugyanazt a hibát elkövetni. Legyünk tudatosak és kritikusak!

Az alkoholmentes élet titka

Az alkoholfogyasztás kultúránként változó van, ahol bárhol lehet inni, és a mennyiség miatt is elnézőbbek, máshol meg egyszerűen tilos. Tudjuk, hogy káros a szervezetre, a testünkre és a lelkünkre is, mégis hajlamosak vagyunk mértéktelenül is fogyasztani. Aztán jön a macskajaj, a megbánás– és a következő alkalom. De vajon mi történne velünk, az egészségünkkel, ha többé nem néznénk a pohár aljára?

A nemet mondás gyümölcse

Akaratunk érvényesítése azért fontos, mert a boldogságunk abban az útban rejlik, amit bejárunk életünk során. Vannak balra, jobbra kanyarok, stop táblák, amelyek döntések sorozatát jelentik számunkra. Minden embernek van egy itt és mostja, ehhez a belső hangokra való figyelés elengedhetetlen szerepet játszik. Ha mindig a külvilágnak akarunk megfelelni, nem engedjük önmagunkat érvényesíteni, akkor falakba ütközünk. Az elkövetkezendőkben számos tippet kaphatsz arra, hogyan erősítsd magad és ezáltal a jövőben könnyebben tudj nemet mondani.

Így viselkedj edzőteremben!

Kaptál edzéstervet, vettél edzőruházatot, van időd, kialakítottál egyfajta napirendet, esetleg társaságod is lett, - pár barátod vagy barátnőd, aki elkísér-, minden adott egy kiadós edzéshez, figyelsz a megfelelő étrendre, minden megvan! Vagy mégsem?

"Azért, mert" avagy a téli kifogások

Télen hideg van. És sötét. Reggel 5 órakor még, este 5 órakor pedig már sötét van. Az utak csúszósak, latyakosak. Élénk, hideg szél fúj. Vagy esik. Fázunk. Ázunk. Kedvetlenek vagyunk. Télen kevesen vágnak bele az életmódváltásba. Vajon miért?