Menü

Mindörökké Queen

A mindig is szabadnak született Freddie Mercuryt nem kell senkinek bemutatni. Most eljött az idő, hogy az X-men filmek atyaúristene, Bryan Singer tegyen egy erős próbát megfilmesíteni Freddie nem mindennapi életét. Aki a Queen zenéjén nőtt fel az nem tud erre úgyse nemet mondani. A legnagyobb kérdés persze az, hogy a főprimadonnát játszó színész hiteles tud-e lenni. Habár Rami Malek (Mr. Robot) kicsit nehezen jön bele a szerepbe, de a legvégére teljesen átlényegül.

Az indítás picit elnagyolt, szinte azonnal találkoznak a zenészek, de hát a bő két órás játékidőbe ennyi fért bele. A jellemfejlődést elég jól megmutatja a Bohemian Rhapsody. Láthatjuk, hogy lesz reptéri rakodóból világsztár Freddie. A zenei aláfestés adott, azonban meglepően jól adagolt. Szemlátomást Singer erős kézzel fogta a projektet, amely a kis humorbonbonjai ellenére óramű pontossággal működik is. Közép tájon ritmust vált és szimpla életrajzi filmből egyszeri zenés remekké változik. A vége koncert, pedig kissé ugyan elnyújtott, de valahogy nem lehet ennyi jó zene esetében haragudni emiatt senkire. Freddie ekkorra már együtt lélegzik a filmmel és fentről adja az energiát. Ami miatt lehet nem lesz megasiker a film az a főhős közismert kicsapongó homoszexualitása, amit nem is rejt el teljesen a film, sőt. Aki nem bírja a csókolózó pasikat, zavarban lesz. Külön öröm, hogy remek kiegészítő személyzet áll rendelkezésre a hangulathoz.

Ami abszolút piros pont, hogy a sztori egyértelmű lényegévé tették ennek a hipertehetséges zanzibári születésű srácnak a család és hely keresését. A folyamatot, ahogy elfogadta önmagát és a feladatát, helyét a világban. Szomorú, hogy ekkorra már beteg volt. Szinte könnyfakasztó a film végi családi megbocsájtás a férfiak iránti vonzalma miatt. Minden rendben van ezzel. A végső energiák, pedig minden képzeletet felülmúlnak. Aki ezután nem rohan fel a youtube-ra Queent hallgatni, az adja fel. Engem kilóra megvett a végére ez a család után ennyire áhítozó zenei 'jelenség' története. Kötelező darabja az évnek, még ha egy kicsit hosszabb személyiség átalakulást és merészebb történetmesélést elnéztünk volna. Na most pedig hallgassuk újra...”Don't stop me now.”

Nem ússzuk meg szárazon

A galloknál nagyon népszerű Gilles Lellouche ismét átállt a kamera másik oldalára, hogy a Nagy fürdővel (magyarul Szabadúszók) megtanítson minket az életszeretetre és az önmagunkba vetett hit erejére. Ez a remek kis francia keserédes vígjáték/dráma, a tavaly év nagy sikere (majd 5 millió néző otthon), immáron beúszott a mi mozijainkba is. Lássuk mi olyan egyszerűen nagyszerű benne.

Igazi nőnapi Marvel csemege

A Marvel univerzum egy nagy korszaka hamarosan lezárul. A slusszpoénhoz azonban még hiányzott egy tökös csaj a csapatban. Itt van tehát a földöntúli erővel harcoló Marvel kapitány, aki tovább bővíti az eddigi filmes szuperhős világot. Minden adott tehát a 90-es évekbeli nosztalgia vasútra. Lássuk sikerült-e?

Utazás a másik elfogadása felé

Peter Farelly (Dumb és Dumber, Keresd a nőt) a túltolt amerikai vígjátékok specialistája egy nem akármilyen road movieval örvendeztetett meg minket. A valós eseményt bemutató díjesővel honorált alkotás, a Zöld könyv igazi telitalálat a szívünkbe. Az elfogadásról, a kultúrák találkozásáról és egy kicsit a 60-as évek Amerikájának világáról szóló darab kellemes kikapcsolódás szinte bárki számára.

A Szerv Atlasz, avagy az orvoslás másképpen

Sokan sokféleképpen próbálták eddig összegezni és komplexen feltárni a betegségek gyökerét. Most egy speciális könyvet, illetve pontosabban egy rendszerszerű hozzáállást: a Szerv-Atlasz megér egy kis figyelmet. Nézzük a részleteket.

3 könyv a még mindig hosszú estékre

Élnek olyan szerencsés emberek a bolygón, akiket nemcsak a természet szépségével, hanem a betűk halmazával is el lehet kápráztatni. Ők szerencsések, mert szinte bárhol, bármikor le tudják kötni magukat mindössze szavak különféle kombinációjával. Nekik szeretnénk most kedvezni a következő könyvajánlóval.