Menü

Hogyan hangolható össze család, a munka és az edzés?

Nehezen. De nem lehetetlen. Ugye mindegyik fontos, mindegyikre kellene, hogy idő jusson, mindegyik szerepben szeretnénk helytállni, mindegyik mi magunk vagyunk, s legjobb esetben ezek kiegészítik egymást, hatnak egymásra. Az aprócska gond csupán az, hogy egy nap "csak" 24 órából áll, s nagyon nehéz úgy beosztani ezt az időt, hogy mindenre jusson, amire szeretnénk.

Gyakran visszatérő téma, hogy napi 8-10 órás munka, család és gyermek(ek) mellett beleférhet-e az időbe a sportolás? Hogy lehet megtalálni a megfelelő időbeosztást és egyensúlyt? A sportos életmód nemcsak a formánknak tesz jót, az egészségünkre is rendkívül pozitív hatással van, ez pedig kihat a munkahelyi tevékenységünkre. Tehát még eggyel több okunk van arra, hogy valahogy beiktassuk a rendszeres edzést a napjainkba!

A sport csökkenti a stresszt, ez pedig az élet minden területén jól jön, ezenkívül a sportolás fegyelmezettségre tanít, kitartásra nevel. Mindig egyfajta "kapaszkodó", pszichológus, terápia, töltekezés.

Akik a szabadban szeretnek mozogni, vágynak a szabadságra, az önállóságra, szeretik a kihívásokat – olvasom az interneten, ők a munkájukban is inkább a kreatívabb feladatokat kedvelik. Akik viszont szívesebben végzik a testedzést fitneszteremben vagy otthonukban, a munkakörükben is jobban tűrik a korlátokat, szeretik a kiszámíthatóságot. Szerencsére ma már sok munkahely biztosít fitneszbérletet a dolgozóinak, vagy szerveznek családi sportprogramokat, ezzel ösztönözve őket a sportos életmódra, s nem utolsó sorban ezek a tevékenységek csapatépítő jelleggel is bírnak.

De mit tehet az, akinek sajnos nincs erre lehetősége, hogy oldjuk meg a hétköznapi mókuskerékben forogva a saját "én-időnket"? Az én módszerem talán rémisztő, de én nagyon korán kelek és kora reggel sportolok, futok vagy tornázom. Van, aki inkább este csippent le egy kis időt a testmozgásra, s este megy el kocogni, vagy emeli a súlyokat egy konditeremben. Férjem jó éjt puszit ad a gyerekeknek és utána indul egy órát edzeni. Van, aki napközben vagy egy rugalmasabb ebédszünetben is megengedheti magának, mert olyan a munkaideje, hogy megteheti, vagy önmaga főnöke, ez is egy lehetséges opció. Ha semmi másra nincs idő, akkor a tévé előtt tekerek egy kicsit a szobabiciklin, vagy a fiam leckéjének kikérdezése közben is előfordult már, hogy hasizomgyakorlatokat csináltam. A lényeg, hogy abból a 24-ből, egyetlen órát szánjunk magunkra, mert ennyi kell és ennyi valahol úgy érzem, jár.

A sportban mindig is az tetszett, hogy rendszert ad a napjaimnak, önfegyelemre nevel, türelemre, koncentrációra, kitartásra tanít. Megéri érte korán kelni, vagy később aludni térni. Fontos, hogy ezt az érzést a gyermekeinknek is továbbadjuk.

Hány nap van karácsonyig?

Ahhoz, hogy a karácsony igazán úgy sikerüljön, ahogy elterveztük, a készülődést időben el kell kezdenünk, méghozzá egy jó tervezéssel. Hány nap is van még karácsonyig?

Terjed az izomdiszmorfia

Sajnos az étkezési zavarok jelentkezhetnek már a gyermekkorban is. Sokáig csak az anorexiáról, bulimiáról olvashattunk, hallhattunk. Viszont egy kevésbé ismert betegség is létezik, ami az izomdiszmorfia.

Hátráltató szokásaink bűvkörében

Bizonyára tudjuk magunkról, ha rossz szokások rabjai vagyunk. Ezek nemcsak látványosak és sokszor taszítóak, de az egészségünkre is károsak lehetnek. Továbbá azzal is tisztában lehetünk, hogy jobb lenne ezektől megszabadulni, de eddig nem éreztünk magunkban kellő erőt hozzá.

A szívből jövő hála dupla öröm

Számos kutatás bizonyította, hogy a hála gyakorlása az egyik leghatékonyabb dolog az érzelmi és a pszichológiai jólét tekintetére nézve. Egy 75 évig tartó megfigyelésben kimutatták, hogy a hála a legerősebb indikátora a boldog életnek. Hasznos lenne ezt az érzést többet gyakorolni a mindennapokban is nem csak egy röpke pillanatig az ünnepek ideje alatt.

Segítség! Nincs időm magamra!

Nem ismeretlen a jelenség, hogy nincs időnk magunkra, mert mindig van mit csinálni, a tennivalók listáján mi magunk vagyunk az utolsó pont, és a nap végén mindig a „Majd holnap” kategóriába soroljuk magunkat. S ez így megy éveken keresztül. Mégis mit tehetünk ennek megváltoztatására?