Menü

A mozi varázsa felújítva

Ha van agyonellemzett himnusza a filmművészetnek, amit mindenkinek lehet jó szívvel ajánlani az a Cinema Paradiso. Ez a 1988-as olasz mozi érdekes utat járt be. Először simán megbukott, majd 123 perces megvágott formában teljesen megérdemelten elnyerte az idegen nyelvi Oscar-díjat A sztori dióhéjban egyszerűen megindítóan emberi. Egy déli olasz kisvárosban, a ministránskorú Toto minden idejét a templomból kialakított moziban tölti, innen az elnevezés a Cinema Paradiso, barátságot köt a bölcs mozigépésszel, Alfredóval (Philippe Noiret). A kettejük különös barátságán keresztül látjuk a mozi fejlődését a negyvenes évektől egészen a nyolcvanas évekig. Egy letűnt kor mementója a film, ahol még ollóval vágták a képkockákat, gyúlékony volt a filmszalag és az emberek még a legfontosabb közösségi terekben élték mindennapjaikat. A mozi varázsa, akárcsak az ifjú kori szerelemmé, örök hirdeti Giuseppe Tornatore remekműve. A kis közösség minden rezzenését megismerhetjük és korrekt látképet kapunk az olasz társadalomról.

A Cinema Paradiso magával ragadó alkotás, amely legszentebb szféráinkba enged bepillantást. Ami után minden mű megváltozik, a helyére kerül és teljessé válik. Megváltoztatja az embert, csak úgy mint a két nem direkten kódolt központi témája az elmúlás és a szerelem. Hirdeti, hogy a mozi egy csoda, amely elvisz egy másik világba, álmodozásra késztet, műfajától függően megnevettet. elgondolkodtat vagy elandalít.

Aki egy kisvárosból származott el, garantáltan meg fogja pityeregni a Cinema Paradiso végét. Az élet, mint mindig, most is utat tör magának a vásznon. A nagy kérdésekről játszi könnyedséggel mesélő mozidarabról kár is lenne többet elmesélni, mindenki tegyen vele egy próbát. Kihagyhatatlan. A színészek kiválóak, főleg a kisgyermekkori jelenetek nagyon ütősek. Nem véletlenül díjazták a szereplőket, az időskori Totot alakító Jacques Perrin kicsit visszafogottan játszik, de ilyen remek közösségben nehéz is tartani a lépést. Morricone zenéje emellett simán zseniális, rengeteget ad hozzá a hangulathoz. Még ma, a csúcstechnika korában is hat ránk a varázsa, amikor is a kütyüjeinknek köszönhetően akármikor és akárhol megnézhetjük kedvenceiket.

Ez a lelket magasra röptető mozi, amely évtizedeken ível át egységes egészként működik. A játékidő hossza fel sem tűnik, annyira sodróak a képek, néztem volna még a jobbnál jobb jeleneteket, amelyekről átjön az olasz temperamentum, és úgy mesél nekünk az élet nagy kérdéseiről, hogy méltó emléket állít a mozi aranykorának. Minden adott a jó szórakozáshoz.

fotó: www.imdb.com

Rabolni a nők is tudnak

Steve McQueen brit rendező azonkívül, hogy sztárrá tette Fassbindert, végre friss szemléletet is hozott a köztudatba. A teljesen naturalista Éhség, a zseniális Shame – A szégyentelen után, egyre kommerszebb vizekre evez. Ezúttal egy igazi rablós sztorit mesél el meglehetősen rétegzetten. Lássuk a részleteket.

Mindörökké Queen

A X-Men filmek őrangyala, Bryan Singer és a Mr. Robot sorozat sztárja Rami Malek nem akármilyen ajándékot hozott nekünk a mozikba. Freddie Mercury élete eddig is filmért kiáltott, most itt az idő.

A holdraszállás emberi története

A Kalifornia álom díjesője után az alkotópáros (rendező és főszereplő) újra összeállt, hogy összehozza Neil Amstrong életrajzi történetét. Mint minden életrajzi film itt is egy adott kereteken belül fejtük fel az egyetemes történelem ezen érdekes lapjait. Kalandra fel!

Venom újjászületése

Eljött a nagy nap és mindenki kedvenc hálószövőjének legerősebb ellenfele saját filmet, új feldolgozást kapott. A balul sikerült Pókember 3-at fedje a feledés homálya. A mindig remek Tom Hardyt szállja meg Venom. Nézzük mi sül ki ebből a szimbiózisból.

Egy thriller nőknek, nőkről

Melissa McCarthy ügyeletes vígjáték rendezője, Paul Feig ezúttal komolyabb vizekre hajózott és egy zsenge kis könyvadaptációt vitt vászonra. A célközönség még mindig a gyengébbik nem képviselői. Nézzük sikerül-e a küldetés? Nézzük a szexi, titokzatos karrierista és az unatkozó minta anyuka kalandja megüti-e a képzeletbeli lécet?