Menü

Hol van az otthon?

Karácsony előtt sokan kapjuk meg vagy tesszük fel a kérdést: „Hazautazol karácsonyra?” vagy „Otthon töltöd a karácsonyt?” Van-e helyes válasz? Hogyan definiáljuk az otthont? Sok nehéz kérdésre egyáltalán nem is létezik egzakt válasz. Ez is lehet egy a sok közül. Mi az otthon? Ahol elkezdtünk felcseperedni? Ahol a szüleink élnek, és hazavárnak minket? Ahol mi jelenleg élünk egyedül vagy a családunkkal?

Egyet sem tudnánk kiválasztani a fentiek közül, mint az „otthon” pontos definíciója. Az biztos, hogy amikor karácsony környékén felülünk a vonatra, fellépünk a buszra, beülünk az autóba, hogy meglátogassuk a szüleinket, esetleg gyerekkorunk helyszíneit, mindannyiunkat ugyanaz a hangulat kerít hatalmába. Tudjuk, hogy amikor odaérünk, hazaérünk. Mindegy hol is van a haza, és nem számít mikor jártunk ott legutóbb. Amikor megérkezünk, részesei leszünk annak a jelenetnek, aminek mi magunk is biztosan gyakran tanúi vagyunk vasútállomásokon, buszmegállókban, repülőtereken: egy családtag megérkezik, s mindannyian egymás nyakába borulnak.

Azonban ahogy telnek az évek, változnak a körülményeink: családot alapítunk, szívünkhöz közelálló barátokat szerzünk. A hazaérkezés élménye még mindig ugyanolyan intenzív, de az ünnepek eltöltése már helyesebbnek tűnik ott, ahol a hétköznapjainkat töltjük, azokkal az emberekkel, akikkel mindennapi kapcsolatban állunk. Hiszen már „ide tartozunk”.

Pszichológiai kutatások kimutatták, hogy az otthon érzése nem feltétlenül kell, hogy egy adott fizikai helyszínhez kötődjön. Nemcsak abban a környezetben lehet a korábbról ismert meghittséget megteremteni, ahonnan az érzés származik. A legjobb, ha önmagunkban találjuk meg az érzést, és kialakítjuk a számunkra szükséges külső körülményeket: hogyan teljen egy karácsony a szülőotthontól távol, kikkel szeretnénk azt tölteni, családdal és vagy barátokkal, más családokkal, milyen hagyományokat kövessünk – ez mind rajtunk múlik.

Az érzés megteremtése a fontos – ne érezzük azt, hogy sehová sem tartozunk, miközben bárhová tartozhatunk.

A bulinegyed sikerre született

Az európai turizmus átalakulóban van és folyamatos bővül. Ebből nem, hogy nem marad ki szeretett fővárosunk, hanem egyenesen a dolgok ütőerén van. A megfizethető bakancslisták, az olcsó repjegyek és a nyugati szemmel baráti árú, kiépült party központok korábban Budapest egykori zsidó negyede buli olvasztótengellyé változott. Nosza, ezúttal a bulinegyedet mutatom be, ahol mindenki megtalálhatja a számítását. Mókára fel, öveket becsatolni

„Az intelligens ember nem szemetel, a többieknek pedig tilos!”

„Az intelligens ember nem szemetel, a többieknek pedig tilos!” Az idézet mindent elmond. Hogyan vegyük rá a fiatalokat a környezettudatosságra? Szemétszedési akcióban vettünk részt.

Mitől lesz boldog egy család?

Ha belépünk egy boldog család otthonába, azt vesszük észre, hogy jól érezzük magunkat. Mindenki ilyen családra vágyik, de ne csak vágyjunk, tegyünk is érte!

Színek, illatok, élmények - mi segít a tanulásban?

A környezetünk nagyon sok mindent befolyásol az életünkben. A tanulás és elsajátítás is olyan dolgok, melyekre nemcsak a saját befogadóképességünk van hatással, hanem a magunk körül tapasztalt jelenségek is. Mi minden teheti könnyebbé a tanulást a környezetünkben?

Miért gondolunk néha olyan dolgokat, amelyek ránk nem jellemzőek?

Igen, néha a legangyalibb kisgyerek is belegondol, hogy milyen lenne az uzsonnáját egy az egyben hozzávágni a tanító nénihez. És ez a gondolat a felnőttekben ugyanígy megfogalmazódik, ha nem is ilyen kontextusban. „Mi lenne, ha ahelyett, hogy átadom a helyemet a buszon, elkiáltanám magam, hogy én fáradt vagyok, és hagyjon engem mindenki békén?” És ez még az egyik legszolidabb verzió volt. De honnan jönnek ezek?