Menü

Nagyító alatt a tiltott gyümölcs: a tanár-diák viszonyok II. – A tanár

Ezt a bizonyos lélektani határt nem átlépni szinte lehetetlen, nem csupán a fiatal tanároknak, de az idősebbeknek is. Fontos a tanulókkal kialakított jó kapcsolat, és ezt sokan barátkozás révén érik el. De ki hibáztathatja a tanárokat ezért? Hiszen nem vagyunk gépek. Érzéseink vannak, amelyeket olykor a külső világ helytelennek tart. De mi van akkor, ha a lehető legsúlyosabb szabályt szegjük meg? Viszonyt vagy kapcsolatot folytatni bármilyen diákunkkal, akit rosszabb esetben értékelnünk, osztályoznunk is kell, ellenkezik bármilyen iskolai szabályzattal. Ezzel mindenki tisztában van. Akkor milyen okból vállaljuk be mégis?

Kalandvágyból? Hiszen kalandot bárhol találunk. Ahogy pozitív visszacsatolást is kaphatunk mástól. Csakhogy minden diák egy csiszolatlan gyémánt. Energiát fektetünk abba, hogy formáljuk, alakítsuk őket. És minden egyes mozzanatuk a mi munkánkat tükrözi egy kicsit. Ezért a viselkedésük a legjobb visszajelzés arra, hogy milyen munkát végzünk. És minél pozitívabb reakciókat kapunk tőlük, annál jobb lesz az önbecsülésünk. Ezért előfordulhat, hogy egy-egy tanulóban inkább önmagunk tükörképét szeretjük, és ez vezet a téves érzésekhez. Fontos tehát, hogy a helyes önértékelésünk meglegyen, így a félreértések elkerülhetőek.

De mi van akkor, ha valós szerelem jön létre köztünk és egy diák között? Leplezni kell? Titkolni? Vagy jobb felvállalni? Nos, egyik sem igazán jó megoldás. A leplezés olyan, mint önmagunk becsapása. A titkolózás pedig általában nem vezet semmi jóra. Előbb-utóbb kiderül, és csak még nagyobb baj lesz belőle. A felvállalás pedig azonnal magunkra vonja a külvilág figyelmét és rosszallását. Tehát kezdjük az elején.

Miért gondolod, hogy egy diákodtól megkaphatod azt az iskolán kívül, ami az életed egyensúlyához szükséges? Hiszen tudod, hogy ő még fiatal, és nem gyakorlott ilyen kérdésekben. A világ szemében viszont egyértelműen te leszel a vétkes fél. Elcsavarni egy kamasz fejét nem nagy dicsőség, legalábbis az emberek nagy része szerint. És a szerelmed szülei pont ugyanígy fogják gondolni. Azzal, hogy kapcsolatba kezdesz egy diákkal, a fiatal éveinek meghatározó alakja leszel, és ezzel egy életre tévútra viheted. És ez nemcsak őt veszélyezteti. A jó híredet, az állásodat és a megítélésedet is. És mégis mi a garancia arra, hogy egy jó pár évvel fiatalabb fiú vagy lány melletted marad azután is, hogy már nem leszel a szemében elérhetetlen, megközelíthetetlen, lenyűgöző és mindenható? Amint a párja leszel, a tanársággal járó vonzó tulajdonságok köddé válnak, és elveszíted a vonzerődet, amit a pedagógus mivoltod kölcsönzött neked. Mennyire lehetsz biztos abban, hogy még így is ugyanannyit érsz a diákod szemében?

Érdemes ezeket magadban, hosszabb időn keresztül végiggondolni. Ugyanis, ha egyszer lépsz, onnan nincs visszaút. Ha mégis mellette döntesz, tudnod kell, hogy akár jogi következményekben is érintett lehetsz, akkor is, ha teljesen ártatlan vagy. A törvény mindig a gyengébbet védi, aki ebben az esetben a tanuló lesz. A törvény olyannak látja a fiatalkorút, mint egy önálló döntésre nem képes, befolyásolható személy. És ebben az esetben te az vagy, aki kihasználja ezt a bizonytalanságot. A törvény szemében te kihasználod őt, és ezek a száraz tények. Mindegy a szándékod, mindegy, mit érzel, nem számítanak az ő szándékai és érzései sem. Nem vagytok egyenlők. Így, sajnálatos módon, nincs mit tenned, mint várni. Várni addig, míg mindez a törvény előtt is megállja a helyét. Míg kapcsolatba kezdhetsz úgy a kiválasztott személlyel, hogy az nem von maga után büntetést. A megbélyegzéstől magadat és őt is meg kell védened, de akár hiszed, akár nem, főképp magadat. Soha ne felejtsd el, hogy ebben az esetben te irányítasz, és ezt az irányítást NEM adhatod ki a kezedből! Az erkölcsök és szándékok ellenőrizhetetlenek, de a cselekedetek nem.

Ne feledd, a tanár-diák viszony mindig tilos lesz a külvilág szemében, még akkor is, ha ártalmatlan érzések alakítják azt ki. Ezért nagyon fontos, hogy következetes légy, őszintén beszélj a szerelmeddel, és szem előtt tartsd mindkettőtök érdekeit, bármilyen nehéz is.

Varga Ágnes Kata

Ki nevel kit, avagy hogyan kell felnőttként helyesen bánni a szülőkkel?

Felnőttként a szüleink felé más lesz a viselkedésünk. Van, aki törleszteni akarja a szeretetet és törődést, amit kapott, és olyan is van, aki bosszút akar állni rajtuk valamilyen vélt vagy valós sérelem miatt. Nincs két egyforma család, ezért nincs recept sem a helyes viselkedésre, de vannak követendő és követhető sémák.

Az iskola az életre készít fel?

Sajnos köztudottan hatalmas mennyiségű olyan tananyagot sajátítunk el az iskolában életünk során, melyre a későbbiekben egyáltalán nincs szükség, miközben az élet alapvető hétköznapi dolgairól, teendőiről keveset tanulunk. Az iskola valóban az életre készít fel?

A komolyzene egészségre gyakorolt hatásai

Kutatások sora igazolta, hogy a klasszikus zene emberi szervezetre gyakorolt hatása sokkal pozitívabb, mint bármilyen más stílusú zenéé. Valószínűleg már mindannyian megtapasztaltuk, amikor stresszes nap után betettük kedvenc zenénket, egyből el is tudtunk vonatkoztatni az átélt fáradalmaktól.

10 tanács – Hogyan légy kiegyensúlyozott anya?

A legtöbb anya mindenképpen ösztönösen ráérez a feladataira és kötelezettségeire, és nincs szüksége tanácsadó anyukákra, mégis nagyon valószínű, hogy minden már édesanyának akad ilyen ismerőse. Ideális esetben egy kedves védőnő és egy talpraesett gyermekorvos jelenlétében úgyis minden olyan kérdésre választ kaphat az anyuka, melyre esetleg önmagától nem ébred rá.

A második baba – bevállaljuk vagy sem?

Sokan nemhogy a második, de már egyáltalán a baba gondolatától is megrettennek. Pedig ha egy igazán jó szövetséget alkotsz a pároddal, akkor valójában pusztán csak szervezés és megbeszélés kérdése, hogy be merjétek-e vállalni az első után akár a második babát is, de mindenképpen fontos, hogy biztos családi környezetbe érkezhessen a pici.