Menü

Nem ússzuk meg szárazon

Egy jó kártyajátékos mindig tudja mikor játssza ki a lapjait. De a Szabadúszók francia filmnek nem kellett csodát tennie. A kint veszedelmesen népszerű Gilles Lellouche átállt a kamera másik oldalára és elénk varázsolt egy kissé morbid, kesernyés vígjáték/drámát. A leosztás remek. Adott a főhős, Mathieu Amalric (Szkafander és pillangó, Quantum csendje), aki két éve depressziós és nem csinál semmit. A dilibogyó szedést és az elveszettséget csak egy dolog szakítja meg, mikor néha kimozdul otthonról. Azonban egyszer csak egy férfi szinkronúszó csapatban találja magát. Itt tényleg mindenkinek megvan a maga sztorija. Csak kapkodjuk a fejünket annyi remek frankofón színészt sikerült megszerezni a filmhez. Itt van például a legviccesebb belga komikus, Benoit Poelvoorde mint kiégett vállalkozó, míg a mindig csodás Guillaume Canet szigorú gyár műszakvezető. Ami közös a maroknyi kicsit pocakos átlagemberben, hogy a csoportterápiával egybekötött tréningeken lassanként csapattá, családdá válnak és megváltják magukat.

A rutin habár nagy úr, de a szinkronúszás, a sport sok mindenen átsegít. Anyagi csődön éppúgy, mint a válásokon. A film angol címe is igen plasztikus és remek, hiszen az Úszol vagy elsüllyedsz. És valóban, főhőseink ízig-vérig lúzerek, akiket az tart életben, hogy merik vállalni magukat: a feminim oldalukat és a szinkronúszást. Szépen a keserédes fél poénok közepette rádöbbenünk mi is, hogy az élet nagy sikerei a mindennapokban vannak. Az önmagunkba vetett hit és az életszeretet határoz meg mindent és teremti meg őket. A maroknyi kis dream team pedig felnő a feladathoz és végül beneveznek még a világbajnokságra is. Kezdetét veszi a felkészülés, amely nem akármilyen változásokat okoz bennük és edzőikben egyaránt.

A Szabadúszók aprócska hibája talán az, hogy pár nagy ziccert kihagy és jóval kevésbé vicces, mint amit az alaphelyzet vagy az előzetese ígérne. Ennek ellenére nagyon kedves darab, ahol ismét, mint annyiszor a francia filmekben, a mindennapok embere, emberei kerül(nek) előtérbe. A kis gondok, az identitásválságok és a legfontosabb üzenet, hogy szeressük egymást és magunkat gyerekek, mert csak így megy. Sapit felvenni és irány az uszoda. Higgyétek el megéri.

Igazi nőnapi Marvel csemege

A Marvel univerzum egy nagy korszaka hamarosan lezárul. A slusszpoénhoz azonban még hiányzott egy tökös csaj a csapatban. Itt van tehát a földöntúli erővel harcoló Marvel kapitány, aki tovább bővíti az eddigi filmes szuperhős világot. Minden adott tehát a 90-es évekbeli nosztalgia vasútra. Lássuk sikerült-e?

Utazás a másik elfogadása felé

Peter Farelly (Dumb és Dumber, Keresd a nőt) a túltolt amerikai vígjátékok specialistája egy nem akármilyen road movieval örvendeztetett meg minket. A valós eseményt bemutató díjesővel honorált alkotás, a Zöld könyv igazi telitalálat a szívünkbe. Az elfogadásról, a kultúrák találkozásáról és egy kicsit a 60-as évek Amerikájának világáról szóló darab kellemes kikapcsolódás szinte bárki számára.

A Szerv Atlasz, avagy az orvoslás másképpen

Sokan sokféleképpen próbálták eddig összegezni és komplexen feltárni a betegségek gyökerét. Most egy speciális könyvet, illetve pontosabban egy rendszerszerű hozzáállást: a Szerv-Atlasz megér egy kis figyelmet. Nézzük a részleteket.

3 könyv a még mindig hosszú estékre

Élnek olyan szerencsés emberek a bolygón, akiket nemcsak a természet szépségével, hanem a betűk halmazával is el lehet kápráztatni. Ők szerencsések, mert szinte bárhol, bármikor le tudják kötni magukat mindössze szavak különféle kombinációjával. Nekik szeretnénk most kedvezni a következő könyvajánlóval.

Harcra és a vászonra született

Az Alita, James Cameron (Titanic, Avatar) és Robert Rodriguez (Sin City, Spy kids) szerelemgyereke ellentmondás nem tűrően rúgja be a mozik ajtaját és hódítja meg a sci-fi rajongók széles tömegét. Remek japán manga alapsztori, kiváló technikai repertoár és látvány, látvány, látvány. Lássuk a részleteket.