Menü

Az egoizmus, ahogyan még nem láttad

Az egoizmus fogalmát nagyon gyakran helytelenül használjuk. Az, hogy valaki úgy alakítja maga körül a világot, ahogyan neki a legjobb, még nem feltétlenül egoizmus. Hiszen, nézzünk mélyen a szívünkbe, hányan vannak azok, akik tényleg minden percben másokért élnek, és nem a maguk javát keresik először? Nagyon kevesen. Az, amit visszataszító egoizmusnak hívunk, az valami egészen más. Amikor valaki másokon átgázolva valósítja meg önmagát, és saját maga érdekein kívül semmire sem tud tekintettel lenni. Ezt én nem egoizmusnak nevezném, nem is egocentrizmusnak. Ez valami olyannak a gyümölcse, amelynek megteremtésében minden ember felelős.

Nem véletlen, hogy ennyi embernek lett a prioritása a saját boldogulása, hiszen nem igazán magától értetődő dolog. Felgyorsult az emberek ritmusa, tevékennyé, cselekvővé szeretnénk válni, ennek pedig megvannak a kritériumai. Például az iskolában az érvényesül, aki kiemelkedően jól tanul, közösségi munkát végez, versenyekre jár, lehetőleg sportol is, és legalább egy művészeti területen is jeleskedik. A munkahelyeden túlóráznod kell, és nagy, világmegváltó szándékkal rendelkezned ahhoz, hogy élhetővé, elviselhetővé tedd a környezetedet, és a szükséges mennyiségű pénzt megkeresd. Maximumra törekvő emberek kellenek, akik eléggé sikeresek és eladhatók is egyben. Tehát, nem elég a törekvés, nem elég a siker, tudnod kell kiállni vele, és lehetőleg dicsekedni. És ezeket a sikerrel dicsekvő embereket utálják a legjobban az egoizmusukért. Azért az egoizmusért, amit a környezetük elvár tőlük. Senki sem akar önbizalomhiányos gyerekeket a padba és felnőtteket a munkahelyükre. Hiszen a bizonytalanság hamar megöli a morált. De honnan is tudhatjuk, hogy nálunk jó felé billen-e az a bizonyos mérleg?

Hát épp ez az, sehonnan. Tehát, az egoizmust mindig át kell tekintenünk részletesen. Fontos, hogy kiben látjuk meg, és mely cselekedetei azok, amelyek alapján meglátjuk. Mert nem mindenki egoista, aki úgy viselkedik. Gondoljuk át, nem vagyunk-e mi is része annak, hogy valakinek egoistán kell viselkednie? Nem-e mi kényszerítjük éppen arra, hogy önmagát előbbre tartsa, vagy egyáltalán megkülönböztesse tőlünk? Nem vagyunk-e magunk is kissé önközpontúak, elmerülve a saját képességeinkben, és a saját tudásunkban? Mások viselkedésének helyes vizsgálata mindig önmagunk legnagyobb fokú ismereténél kezdődik.

És ha helyesen tudjuk tekinteni magunkat, talán elkerüljük azt, hogy mások egoistának lássanak bennünket. És gondoljunk bele, van-e értelme egyáltalán annak a szónak, hogy egoizmus! Hiszen az, hogy valaki szereti, megbecsüli vagy túlbecsüli magát, a külvilág számára annyira megfoghatatlan. Ez egy olyan érv a másik ellen, ami megcáfolhatatlan, pontosan azért, mert bizonyíthatatlan is. Bármilyen mozzanatra ráfoghatjuk, hogy valaki ekkor épp milyen egoista volt, ahogy azt is, hogy milyen szerény. Úgyhogy mielőtt rásütjük ezt a bélyeget valakire, érdemes magunkban tisztázni a szó valódi jelentését, és hogy mit értünk alatta. És ha már valakiről mindenképp ezt szeretnénk mondani, helyettesítsük más szavakkal inkább. Mondjuk el, lehetőleg neki, mi az a viselkedésforma, ami az ellenérzést kiváltja belőlünk, mielőtt bármilyen jelzőt aggatnánk rá. Hiszen nem mindenki egoista, aki egyszer úgy viselkedik. És nem biztos, hogy attól, hogy úgy viselkedik, benne keresendő a hiba és az ok. Lehet, hogy neki is van egy jó magyarázata.

Varga Ágnes Kata

Munkahelyi motiváció?

Minden vezető sikeres cégre és lelkes munkatársakra vágyik, akik szakmailag kiválóak és minden nap a legjobb formájukat hozzák. A valóság azonban nem ilyen egyszerű. Még a legjobbnak tűnő munkatárs esetében sem lehetünk teljesen biztosak abban, hogy ugyanolyan teljesítményt nyújt napról-napra, és mindig maximálisan eltökélt. Jó hír, hogy vezetőként nagyban befolyásolhatjuk, hogy egy dolgozó mennyire tudja és akarja kihasználni tehetségét! Lássuk, hogyan!

Mondj búcsút a megfelelési kényszernek!

A megfelelési kényszer egy olyan érzés, amikor valaki folyamatosan igyekszik megfelelni saját vagy mások elvárásainak. Ez lehet saját belső kényszer, társadalmi nyomás, munkahelyi elvárás. A megfelelési kényszer stresszt és szorongást okozhat. Ha Önök is azok közé tartoznak, akik szeretnének mindenkinek megfelelni, akkor érdemes elolvasniuk cikkünket.

A féltékenység okai és jelei

A féltékenység egyike a normális és alapvető érzelmeinknek, mégsem szeretjük beismerni, sőt, tagadjuk is. Pedig mindenki érzett már féltékenységet, akár a testvérével vagy szüleivel szemben, mégis a párkapcsolatokat képes a legnagyobb mértékben megmérgezni ez az érzelem. Miből fakadhat a féltékenység, melyek a kiváltó okok és hogyan tudunk megbirkózni vele?

Vágyódás az elérhetetlenre

Egyszer mindannyiunk életében előfordul, hogy olyasvalaki, vagy olyasvalami iránt érzünk vonzalmat, aki és ami biztosan felforgatná az életünket. A főnökünk, a legjobb barátunk ismerőse, exe, vagy valamilyen materiális tárgyi dolog is lehet. Mindannyian ebbe a bizonyos „tiltott gyümölcs” kategóriába tartoznak: az ábrándozás csábító lehet, a következmények azonban már kevésbé. De mihez kezdhetünk ezekkel az érzésekkel? Hogyan lehet ezen érzelmeket újból és újból megélni, valamint kezelni?

Flegmatikus személyiség jellemzői

A flegmatikus személyiség konfliktuskerülő, nyugalmas, rohanástól és feszültségektől mentes életmódot folytat, s mindent elkövet azért, hogy ezt meg is őrizze. Soha nem száll szembe senkivel, egyszerűen csak úgy alakítja az életét, ahogy az neki jó legyen.