Élet a segítőkutyákkal

Kevesen tudják, hogy nem csak vakvezető kutyák léteznek, hanem az ebek más hátránnyal küzdő emberek életét is segíteni tudják. Ezen túl hallás- és mozgássérült-segítő, autistasegítő- és terápiás kutyák tehetik könnyebbé a mindennapokat. Nemrégiben hírt adtunk a Kuku és barátai című mesekönyv megjelenéséről, amely a segítőkutyák, továbbá valamilyen fogyatékossággal élő gazdáig életét mutatja be. Hogy még jobban megismerjük őket, interjút készítettünk Mányik Richárddal, a NEO Magyar Segítőkutya Egyesület elnökével, aki vezető kutyakiképző is, valamint Pálfy Anna gyógypedagógus, terápiás kutyafelvezetővel.

Hajráegészség.hu: Mi a tapasztalatod, mennyire fogadják el hazánkban a másságot? Alakulóban van e az a szemlélet, hogy miként tudnak az emberek jólesően hozzáállni egy sérült személyhez?

Mányik Richárd: Segítőkutya „felhasználóként” pozitív élményeim vannak, sok ember jön ismerkedni a kutya révén. Nélkülük már egészen más a helyzet, zavarban vagyunk mindannyian, a sérültek és az épek is. A kutyák a maguk szótlanságával természetes módon oldják az emberek szavakból alkotott tabu falait. A másság elfogadását két oldalról kell elkezdeni tanulni, egyszerre kell a sérülteknek és az épeknek nyitni. Amíg nincs hétköznapi kapcsolat, addig természetes a távolságtartás mindenki részéről. Ha velem, sérülttel szemben zavartan viselkednek, én is zavartan fogok reagálni! Az a tapasztalatom, hogy gyorsan meg lehet tanulni az alapvető viselkedési szabályokat, csak egy kis nyitottság kell hozzá. Az egyesületünknél többféle sérüléssel élő emberek dolgoznak, nekem is tanulnom kellett, hogyan tudok segíteni egy hallás- vagy egy látássérültnek.

Az a tapasztalatom, hogy a magyaroknak nincs megfelelő szavuk arra, ha valaki más, sérült, vagy fogyatékossággal élő -ezek a kifejezések mind negatív sztereotípiát sugallnak. Mi a véleményed erről?

A hivatalos és szakszerű „fogyatékossággal élő” kifejezéstől én is ódzkodom, a „sérült” szót használom. Ez számomra nem negatív töltetű. Balesetben sérülten lettem gerincvelősérült, így a sok kezelés, rehabilitáció és hétköznapi beszélgetés alatt sokat ismételtem ezt a szót, ezért kénytelenül is gyorsan hozzá kellett szoknom ehhez a kifejezéshez.

Mióta van segítőkutyád, és mennyiben változtatta meg az életedet?

Idehaza nekem lehetett elsőként mozgássérült-segítő kutyám, 2000-ben tettük le közösen a vizsgát az akkori négylábú társammal. Ő hitette el velem, hogy „tudok kutyázni”, észrevétlenül, lassan teljesen megváltoztatta az életemet. Jelenleg a NEO Magyar Segítőkutya Egyesült elnökeként és vezető kiképzőjeként csapatunkkal nem csak segítőkutyákat képzünk ki, de óvodákba, iskolákba érzékenyítő tréingeket végzünk, előadásokat, bemutatókat tartunk. A kutyák révén indirekt módon tudunk információkat átadni, hogy milyen sérültként élni, mik az általunk használt kifejezések és hogyan közeledjenek a gyerekek a különböző sérüléssel élőkhöz. Érzékenyítő programunkon a gyermekek mozgás- hallás- és látássérült egyesületi tagjainkkal és négylábú segítőikkel találkozhatnak. A kutya jelenlétével oldja a sérüléssel szembeni zavart, ők gátlástalanul tudnak ismerkedni. Soha nem terveztem, hogy a társadalmi integráció aktív részese legyek, de a segítőkutyáim úgy tudták alakítani az életemet, hogy mindez számomra is pozitív élmény legyen! Érzékenyítő programunkat és a segítőkutyák kiképzését 1%-ból és támogatásokból tudjuk megvalósítani. Folyamatosan nagy hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy a megfelelő anyagi forrásokat céljaink megvalósításához elő tudjuk teremteni.

Nekem is van kutyám, de nyugati országokkal ellentétben a magyarok alig engedik be az ebeket a különböző intézményekbe, üzletekbe. A segítőkutyával elfogadóbbnak mutatkoznak?

Hazánkban törvény szabályozza a segítőkutyák „használatát”, kiképzését, vizsgarendszerét. A törvényi rendeletnek köszönhetően segítőkutyáinkkal a mindenki számára nyitva álló területekre jogosultak vagyunk bemenni, legyen az étterem, bevásárlóközpont, üzlethelység vagy bármilyen szolgáltató helység. A problémát az okozza, hogy nem feltétlenül ismerik az emberek azt, hogy nem csak vakvezető kutyákat képeznek ki, mint segítőkutyát, hanem például mozgássérült- hallássérült- autista-segítő vagy rohamjelző kutyák is dolgoznak és kísérik gazdáikat. A sérülések nem mindig láthatóak, de a segítőkutyák igazolvánnyal és megkülönböztető hámmal rendelkeznek, így kötelesek beengedni a segítőkutyával közlekedő sérültet bármilyen intézménybe.

Ismertetnéd a laikusoknak, hogy miben tud segíteni egy terápiás kutya?

Pálfy Anna: A terápiás kutyákat több területen alkalmazzák ma már hazánkban és külföldön is. Előfordulnak a pedagógiában egyéni vagy csoportos fejlesztések keretében, az oktatásban tanítási órákon, pszichológusok alkalmazzák terápia megsegítése céljából, de találkozhatunk velük idősek otthonában és hospice házakban is. Gyógypedagógusként mozgás- és élményterápiát tartok gyerekeknek Fügével és most már a frissen vizsgázott kutyusommal, Legoval is. A mozgásterápia monotonsága, hosszas gyakorlása és nehézsége miatt a gyerekek elfáradnak, elveszíthetik a lendületet, de a kutyának köszönhetően motivációjuk és lelkesedésük nem lankad. A feladatokba aktív vagy passzív szerepben vonjuk be a kutyákat, a gyerekek kapcsolatba léphetnek vele, célt tűznek ki maguk elé, csak hogy Lego vagy Füge kedvében járhassanak. Az órák szerves része az akadálypálya is, ahol Lego segítségével mennek végig a feladatokon, ezzel észrevétlenül nehezítve a gyakorlatokat. Ilyen körülmények között igen gyorsan és jókedvűen repülnek el az órák. A fejlesztések mellett megtanulják a kutyával való helyes bánásmódot, a vele folytatott kommunikációt, amit boldogan mesélnek el, hogyan alkalmazzák otthon saját háziállatukon.

Hogyan lesz egy kutyából terápiás segítő?

Hogy közösen munkába állhassunk, egy hosszas folyamat eredménye. Mint a többi segítőkutyánál, már babakorban tesztelik a kölyökkutyák alkalmasságát a későbbi munkára. Megnézik, hogy mennyire érzékeny zajokra, idegen tárgyakra, milyen erős dominancia lapul benne. Fogékony-e idegen emberekre, nyit-e feléjük? Ha alkalmasnak találják, körülbelül 8 hetesen szoktak a gazdához kerülni és kezdődik a nagy tanulás. Nagy hangsúlyt fektetünk a szocializációra emberekkel és a kutyákkal egyaránt. Fontos, hogy szoros kapcsolat alakuljon ki a kutya és felvezetője között, mert az összhang hozzá fog járulni a későbbi munka gördülékenységéhez. Az alapengedelmesség elsajátítása a felkészülés része, hogy az órákon később mással is könnyen együttműködjön. Ahhoz, hogy munkába állhassanak, két fordulós közös vizsgát kell tennie a kutyának és gazdájának. Első körben a kutya engedelmességét nézik gazdával és idegen emberrel, majd temperamentumát olyan gyakorlatokkal, melyekben az ösztönös reakcióit próbálják kiváltani, és amik akár egy terápiás foglalkozás során is előfordulhatnak; ilyen a több emberes ráközelítés, vagy az élelem megtagadás. Ha a vizsgabizottság alkalmasnak találja, az egészségügyi vizsgálatok és többszöri hospitálás után egy terápiás foglalkozást kell bemutatni. Ezt követheti a közös munka. Sokan kérdezik, hogy csak kis korban lehet-e a felkészülést elkezdeni. Ez nem feltétlen van így, Lego kutyám is másfél évesen került hozzám, utána kezdtük csak el a közös előkészületeket.

Ha valaki terápiás kutyát szeretne, akkor mit kell tennie, hogy zajlik ez a folyamat?

A többi segítőkutya felkészülésétől eltérően, a terápiás kutyák már kölyök kortól velünk tanulnak és készülnek. Ahhoz, hogy a páros vizsgát tehessen, egy szervezethez kell tartozniuk, melynek a színei alatt vizsgázhatnak. Egyesületenként más és más a csatlakozási lehetőség. A NEO Magyar Segítőkutya Egyesület esetében egy 6 hónapos önkéntesség előzi meg a felvételt, ami alatt megismerkedhetnek a jelentkezők az egyesület munkájával és a csapattal. Már ezalatt az idő alatt sokat tanulhatnak a képzés folyamatairól. A felvétel után vághatnak bele az egyesület terápiás felkészítő tanfolyamába, ahol közösen készülünk fel a vizsgára.

Mi a véleményed, vajon miért ódzkodik még mindig a magyarok nagy része a kutyáktól, ha egyszer ilyen sokat hozzátehetnek az életünkhöz?

A kutya kezdetben háziállat volt, a legtöbb helyen még mindig csak ezt a funkciót tölti be. Használták terelésre a pásztorok, ház és terület őrzésére, vadászathoz, de az oktatáshoz korábban nem igazán. Külföldön egy új állatasszisztált terápiát dolgoztak ki, az alpaka terápiát. Már itthon is voltak rá kezdeményezések. Első körben meglepődtem, és próbáltam elképzelni, hogyan zajlik egy foglalkozás. Ha egy olyan ember aki állatokkal foglalkozik, megilletődik ilyen újdonságok hallatán, mennyire nehéz lehet egy laikusnak elképzelni az eféle terápiát? Sokan nehezen hiszik el, hogy a kutya motivációja és jelenléte milyen erővel hat a gyerekekre, akik még elfogadóbbak, nyitottabbak az új dolgokra. Netalán mi felnőttek neveljük beléjük korlátainkat...? A NEO Magyar Segítőkutya Egyesület nem titkolt célja, hogy a kutyákban rejlő lehetőségeket az érzékenyítőkön és a bemutatókon keresztül közelebb hozza társadalmunkhoz.

Hogyan lehet segíteni az olyan gyerekeknek, embereknek, akik félnek a kutyáktól? Van erről tapasztalatod?

Miért félnek a gyerekek a kutyáktól? Tapasztalataim szerint két eset fordul elő leggyakrabban: kiskorban ért trauma, vagy a szülők túlzottan óvó keze. Sokan mesélik, hogy egy nagy kutyához kötődő rossz élményük miatt félnek, vagy a hangos ugatástól ijednek meg. Nagyon könnyen szerezhetnek sajnos negatív tapasztalatot, mert ha a kutya játszani is szeretne, a gyerekek ezt a fajta kommunikációt nem ismerhetik. Nekünk felnőtteknek a feladatunk, hogy megtanítsuk nekik, hogyan közelítünk egy idegen állathoz, hogyan ismerkedünk meg és játszunk vele. Melyik az a kutya, akivel kezdeményezzünk kapcsolatot és melyik az, akit érdemesebb békén hagyni. Sok szülő óvja gyermekét az efajta találkozásoktól teljesen érthető módon, jobb elkerülni, vagy megelőzni a bajt - gondolják sokan. De tényleg megóvhatjuk így gyermekeinket? A legtöbb gyerek a csoport erejének köszönhetően kezd el közelíteni a kutyákhoz. Először általában csak megfigyelők maradnak, távolból ismerkednek Fügéékkel, amíg a többiekkel játszunk. Sosem erőltetem a csatlakozást, rájuk bízom a döntést, mikor érzik magukban az erőt, hogy beszálljanak a játékba. Voltak akik már az óra végén kérték a pacsit Fügétől, és persze előfordulnak olyan gyerekek is, akiknek napokba vagy hetekbe telik, de a végén mindig vágynak a közös élményre.

Egy táborunk alkalmával az egyik kislány a kutyás foglalkozásokat végig a bordásfal tetejéről figyelte, nagyon vágyott rá, hogy beszálljon, de sajnos a félelme erősebb volt. Nagyon jó érzés volt látni rajta, ahogy ezt napról napra győzi le és küzd ellene, hogy ő mégis képes rá. Az elején csak falatot dobált le a kutyáknak, fentről kért trükköt tőlük, pár nap múlva, pedig amikor a többi gyerek kiment, és Fügét lefektettem, odajött és boldogan megsimogatta. A titka az, hogy semmit nem szabad erőltetni, ez az ő harcuk. A kutyák személyisége, kedvessége és az, hogy nem kiszámíthatatlanok, és akár nekik is engedelmeskedni fog, le fogja bennük győzni a félelmet.

Aki szeretné anyagi adománnyal támogatni a NEO Magyar Segítőkutya Egyesületet,
az a 14100608-18151749-01000001 számlaszámra utalhat (Sberbank Magyarország Zrt).
Bővebb információ és kapcsolatfelvétel: http://segitokutya.net/