Az olasz Aprajafalva: Alberobello

Olaszország egyik dél-keleti régiója, Puglia még felfedezetlen gyöngyszem a turisták számára. Rengeteg kisebb-nagyobb település található itt, melyek gyönyörűek, leginkább a tengerparton (mint pl. Giovinazzo, Trani, Bisceglie, Polignano a Mare, stb.), mégis szinte alig észrevehető a turizmus a külföldieket tekintve. Ezt jelzi az is, hogy a sziesztát szigorúan tartják, az éttermek délután 3-4-kor zárnak és csak este nyitnak ki újra; ha 4 után szeretnénk főttet vagy pl. pizzát enni, az itt kizárt, hiszen a sütőket és tűzhelyeket csak 7-kor izzítják be újra.

Viszont van egy városka a régióban, ahol nemcsak nyáron, de még kora ősszel, szeles-esős időben is hemzsegnek a turisták és elvétve amerikai hangokat is hallani. Nem a tenger mellett találjuk és viszonylag magasan, a Murgia-fennsík lankás dombjai között nyúlik el a Világörökségek listáján is szereplő Alberobello.

Neve az "Arboris belli" szókapcsolatból, azaz "szép fák erdeje" jelentésből ered, hiszen a település mellett egy nagyobb erdőség található, melynek talaja bővelkedik mészkőben és a híres terra rossa-ban (vörösföld), ami kedvez az olíva-, mandula-, cseresznye- és szőlőtermesztésnek.

Nos, miért is lett a Világöröksége része Alberobello? Pontosabban a történelmi negyedei, melynek pontos eredetét ma is homály fedi és hozzá több legenda párosul.

Hírnevét a trullóknak, ezeknek a különleges építményeknek köszönheti, melyek története egészen a 16. századig vezethető vissza a városban. Egyes kutatások szerint azonban már a 10. században voltak trullók Puglia területén, de olyan feltételezés is létezik, hogy i. e. 3. évezredben ismerték ezt az építkezési formát, mégpedig a görögök partra szállása által.

Ezeket a kör vagy négyszögletes alaprajzú házacskákat mindenféle kötőanyag és fa tartószerkezet nélkül építették. A benépesülés során egy conversanói gróf fennhatósága alá tartozott a terület, aki viszont ravasz módon mai szóval mondva súlyos adócsalást követett el: megparancsolta az itt letelepedetteknek, hogy olyan házat építhetnek, melyek gyorsan lebonthatók és felépíthetők az adószedők érkezésekor, hogy ne kelljen a grófnak fizetnie utánuk. A grófot végül a nápolyi király börtönbe záratta, de a város csak a 18. század végére lett szabad, amikor engedélyezték az első cementtel ragasztott téglaházak építését.

Maga a "trullo" tulajdonképpen egy sárkunyhó kőből épített változata, amiben nincs sár és semmilyen kötőanyag: kör alaprajzú, hengerfalú, kúpfedelű házikó, csúcsán a kéménnyel.

Nagyon érdekes, hogy minden háznak különböző motívum van festve a süvegére (archaikus, mágikus, keresztény szimbólumok vagy állatövi jegyek) és a kémény azaz zárókő is különböző alakzatokat formáz, melyek jelentése szintén máig tisztázatlan: mágikus erőt, fallikus szimbólumot vagy pusztán dekorációs célzatot szolgált.

A városkában találunk egy nagyon puritán templomot is és persze illendően turisztikai helyhez, rengeteg kézművest, valamint ingyen kilátással kecsegtető szuvenír boltokat. Sajnos. Hiszen a boltok tömkelege kicsit elveszi a lényegről a hangsúlyt. De bóklászva fellelhetünk eldugottabb utcácskákat is.

Mindenesetre, aki erre fele jár, mindenképpen látogassa meg pár órára Alberobellot! Mert "bello"!

Cikk és fotók: Gősi Gabriella