Menü

„Csak még egy kanállal…”

Sajnos, nagyon sok kisgyermekes családban felmerül az evés problémája. Nem eszik jól a gyerek, vagy nem akkor és nem azt, amit és amikor kéne. Vagy a korábbi kedvelt ételeit, egyik napról a másikra, már csak turkálja a tányérban. Netán elutasítja a zöldségeket, meg sem kóstolja a főzelékeket, nem szereti a gyümölcsöket. A szülők nagy része sokszor "tukmálja" az ételt, az erőltetés, pedig egy életre meghatározhatja a gyermek bizonyos élelmiszerekhez fűződő viszonyát. A kényszerítéssel a gyermeknek védekező mechanizmusa alakul ki, az étkezés ellen. De akkor mi a teendő?

Amikor azzal fordulnak hozzám, hogy adjak tanácsot, mert nem eszik a gyerek gyümölcsöt, vagy zöldséget, én mindig azt szoktam tanácsolni, hogy nem szabad erőltetni, ám nem is hagyhatjuk annyiban a dolgot. Nem bízhatjuk a gyermekre ezt a döntést, hanem a következő stratégiát kell követni: a nem kedvelt ételt szüneteltetjük egy rövid ideig, majd később, megpróbáljuk újra megkóstoltatni vele, ha nem ízlik, továbbra sem erőltetjük, hanem egy időre ismét „parkoló pályára” tesszük azt a zöldséget vagy gyümölcsöt, hogy később újra elkészthessük neki, valamilyen kívánatos formában.

Ő egy gyerek, nem pedig gép. Megoldás sokszor apró falatokban, kis mennyiségben a tányérra, ételbe „csempészni” a bevezetendő élelmiszert, esetleg turmixok formájában kínálni. Egy ismerősöm arról panaszkodott, hogy a gyermeke elutasítja a gyümölcsöt, azonban, mikor nálunk játszott, egy délután folyamán a fiaimmal, gond nélkül legurította a banánturmixot, csepp mézzel és fahéjjal ízesítve. Az is számít, hogy látja, a többi gyermek megeszi, ettől is kedvet kaphat. Ha semmilyen formában nem kér a vitamindús gyümölcsökből, készíthetünk belőle házilag fagylaltot, joghurtot, pépet, ne legyünk biztosak benne, hogy nemet mond egy csokis banánfagyira, vagy eperturmixra.

Bevethetünk az evés közben mindenféle vicces trükköt, olvastam, hogy humorral, viccelődéssel is próbálhatjuk elterelni a figyelmét. (Bár, én ezt nem szeretem, hiszen nem bohóckodással akarom rávenni a gyerekemet az evésre.) De fel lehet dobni valamivel az étkezést, hogy egy-két kanál főzelék a gyomrába jusson végre. Akár készíthetünk formákat is a zöldségből, gyümölcsből, melyet kreatívan ötletes szendvicsek formájában tálalhatunk. Szerintem nagyon jó ötlet, ha együtt készítünk valamit a „rossz evő” gyerkőcünkkel, remélhetőleg ettől kedvet kap a kóstoláshoz abból, amit saját maga „kutyulhatott”.

Azt hiszem, az sem baj, ha egyes étkezések kimaradnak, vagy olykor kevesebbet eszik a gyermek, ha az elfogyasztott étel minőségi, tápanyag dús és vitaminokban gazdag, nem fog hiányt szenvedni a szervezete. Nálunk a nagyfiam elég válogatós, vele azon „dolgozunk”, hogy változatosan egyen, és ne csak a fogára valót napokig. A kisebbik fiam meg mindenevő, és a mindenből is a sokat szereti. Nála meg arra kell figyelni, hogy ne egyen össze-vissza mindent, vagy túl sokat, hiszen akkor megfájdul a pocakja, vagy hasmenése lehet. Gyakran fordul elő, hogy az egyiknek azért könyörgök, hogy egyen, a másiknak, meg, hogy már ne egyen. Vajon mit gondolhat, aki ilyenkor hall engem?

Sokszor nem gondolnak a szülők arra, hogy a gyermeknek azért nincs étvágya, mert végig nassolta a napot. Egy Túró Rudi ebéd előtt, amit a nagymama adott, vagy az a fél zacskó nápolyi, amivel az ismerős kínálta meg a játszótéren, bizony, pont elég volt neki ebéd helyett is, délután elmajszol egy kis kekszet és oda a vacsora is.

Ha nem a nassolás veszi el az étvágyát és esetleg huzamosabb ideig nem eszik a gyermekünk, akkor mindenképp el kell vinni orvoshoz, nincs-e valami betegsége, fertőzése, emésztési problémája. Ha a betegséget kizártuk, akkor bízzunk benne, hogy tényleg nem kéri. Tudom, hogy rosszul esik, amikor a kedvére próbálunk főzni és órák óta a konyhában vagyunk, a gyereknek meg nem kell, van ez így - fogadjuk el.

Az is fontos, hogy – amikor csak tehetjük, de legalább esténként és hétvégén – leüljünk együtt enni. A közös étkezések nagyon fontosak, a későbbi szokásrendszer kialakítása szempontjából. Ha a fiam azt látná, hogy rohanok és állva bekanalazom a zabkásámat reggel, valószínű ő sem ülne le reggelizni, ezért figyelek rá, hogy megálljak és leüljek egy percre, s mellette fogyasszam el a reggelimet. Veszítek vele pár percet a reggeli rohanásban, de sokkal többet nyerek ezzel, hosszútávon. Anyukám szokta mondani nekem, hogy a fiaimnak is lesz majd családja, s ők minden szokást (beleértve az étkezést is) ugyanúgy fognak kialakítani s továbbadni a saját gyerekeiknek, ahogyan azt korábban tőlem látták.

Én bevallom folyamodtam már többször cselhez, s használtam ki a lefekvés előtt időt, amikor mindig annyira éhesek és szomjasak, hogy lefekvés helyett –egy kis plusz ébrenléti időt nyerve - még a maradék főzeléket is úgy bekanalazták, hogy öröm volt nézni.

Ha nem múlik a gyereknél a köhögés…

Téli-télvégi időszakban gyakrabban betegek a gyermekeink, s különösen azok a gyerekek hajlamosak az influenzára, elhúzódó hurutos és/vagy száraz köhögésre, akik közösségbe járnak, azaz bölcsisek, ovisok vagy iskolába járnak, tehát szinte minden csemete.

A gyerekek harmada nem reggelizik otthon

A gyerekek harmada nem reggelizik otthon, ami azt jelenti, hogy éhgyomorra indulnak el reggel – állapította meg egy kutatás, melyből sajnos megállapították, hogy három gyerekből egy reggelizés nélkül indul el otthonról az óvodába, iskolába.

Kik azok a helikopter szülők?

A helikopterszülőség évtizedek óta létező fogalom. Kik azok a helikopter szülők? Honnan jött ez a kifejezés és mit jelent?

Te tudod mi a Moro reflex?

Sokféle vizsgálatot elvégeznek egy újszülöttön, ami megmutatja, hogy minden rendben van-e az idegrendszerével vagy testfelépítésével, az egyik ilyen a Moro reflex.

Papírszínház

A mese vagy történet előadása mindig kihívást jelentett a mesélő számára. Ugyanis az elbeszélő, arra törekedett, hogy hogyan tudná a leghatékonyabban átadni és minél inkább fenntartani a közönség figyelmét. Hiszen a történetek nagyon fontosak, minden életkorban és rendkívüli hatással van az emberre. Ennek kapcsán most ismét nagy lelkesedésnek örvend a papírszínház, mely évszázadok alatt nagy utat járt be, mint történetátadási eszköz.